A bűn természete Legnagyobb ellenségünk leleplezése

Mi a bűn? Sok keresztény szerint 1János 3:4 teljes körű és végleges választ ad a kérdésre:

„Mindaz, aki bűnt követ el, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés.”1János 3:4

Ebből teljesen világos, hogy a bűn a törvény megszegése. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a bűn más megközelítését is megtaláljuk a Szentírásban. Ha a bűn átfogó meghatározásaként fogadnánk el ezt a verset, ebből mindjárt azt a következtetést kellene levonnunk, hogy a bűn csak akkor létezik, ha rosszat teszünk. Ugyanakkor a Biblia arról tanúskodik, hogy ennél többről van szó.

Több pusztán rossz cselekedeteknél

Ha gondosan megvizsgáljuk a Biblia tanítását, arra a következtetésre jutunk, hogy a bűn problémája cselekedeteink szintjénél jóval mélyebben gyökerezik. Figyelemreméltó Jézus ezzel kapcsolatos kijelentése:

„(18) Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná, (19) mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, amely minden ételt megtisztít. (20) Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert, (21) mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, (22) házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség. (23) Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert.”Márk 7:18-23

Jézus azt mondja, a cselekedetek származnak valahonnan. Ha azt veszed észre, hogy a kezed bűnt követ el, a kezed levágása segít? Természetesen nem, mert a gondolat akkor is ott lesz a fejedben. Tehát elsősorban nem a cselekedeteink jelentik a problémát, hanem azok a gondolatok, amelyekből ezek a cselekedetek táplálkoznak. Itt azonban egy további kérdés merül fel: honnan származnak ezek a gondolatok?

Az igazi probléma

Legyőzhetem a bűnt önfegyelem által? Figyeljük meg, mit mondott Jézus a 21. versben: „…az ember szívéből származik minden gonosz gondolat”. Igaz ugyan, hogy a cselekedetek a gondolatokból fakadnak, de maguk a gondolatok is származnak valahonnan – a szívből.

A szív a gondolkodásmódunkat jelenti: nem a tudatos, hanem a tudatalatti énünket, amit néha természetnek is nevezünk. Ha ezt meggondoljuk, világossá válik, hogy a bűn nem abban gyökerezik, amit teszünk, még csak nem is abban, amit gondolunk, hanem szívünkben – természetünkben. Ez az igazi problémánk.

Jézus és Pál is megpróbálta megértetni velünk, hogy problémánk mélyen a természetünkben rejlik. A hangsúly félreérthetetlen:

„Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.”
János 8:31-34

Egy rabszolgatartó

Jézus szerint, ha bűnt követsz el, a bűn szolgája vagy. A zsidók persze arra gondoltak, hogy Jézus fizikai rabságról beszélt. Így válaszoltak: „Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek.” Pedig ha bűnt követsz el, akkor ez azt jelenti, hogy van egy urad – a bűn. Jézus a bűnt mint királyt mutatja be.

A Római levél 7. fejezetében azt látjuk, hogy Pál teljes egyetértésben van Jézussal:

„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva [eladva – angol King James fordítás] a bűnnek. Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó. Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.”Róma 7:14-17

Mindnyájan el tudjuk képzelni, milyen egy rabszolga élete. Reggel, amikor felkel, valaki megmondja, milyen ruhát vegyen fel, milyen ételt egyen, hol és meddig dolgozzon aznap. Még azt sem ő dönti el, kit vegyen feleségül és hol éljen. Nincs szabad választása, valaki más hozza meg helyette döntéseit.

Pál azt mondja: „El vagyok adva a bűnnek”. Kiket szoktak eladni? Természetesen a rabszolgákat! Itt Pál a Krisztus nélküli emberről beszél, aki a „bűn” nevezetű úr rabszolgája. Amikor reggelente felkel, ura így szól hozzá: „Ma nekem kell dolgoznod! Lopj, hazudj, paráználkodj, ölj!” Ha valamivel tiszteletreméltóbb rabszolgafajta az illető – mondjuk egy egyház tagja –, neki ezt mondja: „Haragudj a feleségedre, kiabálj a gyerekeiddel, rejtegess rosszindulatú gondolatokat a szívedben!” Bár ezek nem tűnnek ugyanolyan rossznak, mint más emberek gonoszságai, a gyökér valójában egy és ugyanaz.

Igaz, hogy Pál a 16. versben kijelenti, hogy egyetért a törvénnyel, hogy jó, de a 17. versben így ír a rabszolgaság tapasztalatáról: „Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.” A jót akarta tenni? Hát persze! Próbálkozott? Természetesen! Teljes erejével próbálkozott.

Pál fegyelmezett harcos volt, mégis arra a következtetésre jutott, hogy képtelen azt tenni, amit akar. Ez minden ember esetében igaz. A műveltebb emberek igényes ruhákat ölthetnek és elrejthetik a nyíltabb bűnöket. Külsőleg ellenállhatnak ezeknek a bűnöknek, önigazult módon elítélve a gyilkosokat, prostituáltakat és tolvajokat. Jó érzéssel tölti el őket, hogy ők – másokkal ellentétben – nem bűnösök. De valójában melyik a nagyobb bűn: a gyilkosság vagy a képmutatás? A valóság az, hogy mind a kettőnek ugyanaz a forrása. Ez a forrás pedig a természetünk, ami a bűn rabszolgája!

A természetnek kell megváltoznia

Ezek alapján már másként tekintünk a bűnre. Ha igazán megértjük helyzetünk súlyosságát, rájövünk, hogy hiába is próbálnánk a bűn problémáját cselekedeteink megváltoztatásával megoldani. Túl kell lépnünk a cselekedeteken, és a gondolatainkkal kell kezdenünk valamit. De még ez is kevés, mert a baj forrása a természetünkben van! Kell találnunk valakit, aki ért a természetünkhöz, és tudja, mit kell kezdeni emberi mivoltunk ezen elemével. Segítségre van szükségünk, mert mi egyáltalán nem értünk ehhez.

Jézus egy nagyon fontos igazságot tárt fel Nikodémus előtt:

„Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”János 3:6

Mit jelent ez? Itt a test nyilvánvalóan nem a fizikai hús-vér testünket jelenti, hanem a testi természetünket, a születésünktől fogva megromlott értelmünket. Jézus valójában azt mondta ezzel, hogy ha test vagy, csak testi módon tudsz viselkedni!

Nem kívülről

Charles Spurgeon, az angol prédikátor találó módon szemléltette problémánkat: A disznók természetüknél fogva szívesen hemperegnek a sárban. Tegyük fel, hogy valaki egy ilyen disznóból szeretne házi kedvencet faragni, és elküldené iskolába, hogy megtanulja: „Ne hemperegj a sárban!”

Ötéves képzés után a disznó diplomával, öltönyben hazaindul… De amint odaér egy pocsolyához, elhajítja diplomáját, letépi magáról az öltönyt, beleveti magát a sárba és meghempergőzik. Miért? Mert ilyen a természete: disznónak született! Disznó-szívében születésétől kezdve volt valami, ami mindig azt harsogta: „A sár a legjobb dolog a világon!” Ezt nem lehet kinevelni egyetlen disznóból sem.

Hasonlóképpen, minden ember bűnös természettel születik, és ezen semmilyen nevelés nem tud segíteni, mert a gyökér ugyanaz marad: „ami testtől született, test az”. Hiába nevelnénk, amikor senki sem látja, iszik, elveszti önuralmát, lop és kielégíti vágyait; mert természetét nem lehet neveléssel megváltoztatni.

Térjünk vissza a diplomás disznó példájára. Ha a modern tudomány csodájaként valaki felfedezné az agyátültetés módszerét, és egy macska agyát ültetné ennek a disznónak a fejébe, mi történne? Láttunk már macskát sárban hemperegni? Soha!! Egy ilyen macska-agyú disznó bár mindenben disznónak látszana, amikor a pocsolyához érkezne, olyan messzire elkerülné, amennyire csak tudná! Miért? Mert új értelmet kapott. Nincs többé szüksége a parancsolat figyelmeztetéseire. Ezen a példán keresztül jobban megérhetjük a problémánkat és a megoldás útját is.

Világosság és sötétség

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.”
1János 1:5

Ez az ige párhuzamot von Isten és a világosság között. Fontos leckét tanulhatunk ebből. A sötétséget nem tudjuk meghatározni a világosság szó használata nélkül. Miért szükséges a világosság szó a sötétség szó meghatározásához? És fordítva, a világosság meghatározásához kell-e használnunk a sötétség szót? Nem! Ennek az az oka, hogy a fény valóságos dolog, energiahullámokból áll.

De mi a sötétség? A sötétség valaminek a hiánya, nem egy önmagában létező dolog. Olyan állapot, amikor nincs fény. Csak a hiányzó dolog fogalmának használatával értelmezhető. Ennek az elvnek a megértése a kulcs a bűn valódi természetének megértéséhez is.

A Biblia szerint egyedül Isten jó (Máté 19:17). Ez azt jelenti, hogy sehol sem találhatunk valódi jóságot, ahol Isten nincs jelen. Mi marad ott, ahol a jóság nincs jelen? Gonoszság! Csak akkor jelenhet meg a bűn, ha Isten Lelke visszavonul, és többé nem Isten irányít. A bűn lényegében az Istent nélkülöző állapot.

Azért gonosz az ember alaptermészetében, mert Isten Lelkétől elszakadva jön a világra! Ezt megértve pedig az is világossá válik, hogy a fő kérdés nem az, miként szabadulhatnánk meg a gonoszságtól, hanem az, hogyan tehetnénk szert igazságosságra. Ha hozzájutottunk az igazságossághoz, a bűn magától eltűnik.

A bűn eredete

Ezékiel 28. fejezete leírja, hogyan jött be a világmindenségbe a bűn. Először a Sátánná lett Luciferről olvashatunk egy leírást, akit itt Tírusz királya jelképez:

„Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az ÚR: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél.”Ezékiel 28:12-13

Lucifer volt a tökéletes szépség és bölcsesség pecsétgyűrűje. Ő volt a legtökéletesebb lény, akit Isten valaha is megteremtett. Bűntelen környezetben élt, és minden létező kiváltság rendelkezésére állt. Ráadásul minden útjában tökéletes volt:

„Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.”Ezékiel 28:15

Bármit csinált, mindig minden tökéletes volt! Ám egyszer, egy napon gonoszság találtatott benne! A baj a belsejében kezdődött, nem külső, gonosz tettekkel. Az igazi probléma belülről indult.

A bűn létrejötte megmagyarázhatatlan. Lucifer tökéletesnek lett teremtve. Mégis, ennek a tökéletes, minden kiváltsággal rendelkező lénynek a szívében valahogy elindult egy változás:

„Miként hullottál le az égből, fényes csillag [Lucifer] , hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon. A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”
Ézsaiás 14:12-14

A probléma: az Istentől való függetlenség

Ebből az igeszakaszból az tűnik ki, hogy Lucifer arra a meggyőződésre jutott, miszerint ő elég jó ahhoz, hogy Istentől függetlenül létezzen, cselekedjen és éljen. Ő – sok emberhez hasonlóan – alapvetően jónak érezte önmagát! Korábban Istentől való teljes függőségben élt, de most már nem ismerte el Isten ajándékának mindazt a jóságot, ami benne volt, azokat a kiváltságokat, amelyeknek napról napra örvendhetett.

Lucifernek valószínűleg fogalma sem volt a bűn valódi működéséről és természetéről, hiszen a tiszta világosság világában hogyan is érthette volna meg a sötétség mibenlétét? Amikor elindult ezen az úton, nem azon morfondírozott, hogyan fog majd másokat legyilkolni, elpusztítani és megtéveszteni! Ez volt a gondolata: „Én egy jó, intelligens lény vagyok, aki képes az önálló gondolkodásra és döntéshozatalra. Nem szükséges, hogy mindent úgy tegyek, ahogy azt Isten szeretné.” Csakhogy Isten nem marad az olyan szívben, ahol nem szívesen látják!

Amint Lucifer úgy döntött, hogy a maga ura akar lenni, állapota megváltozott. Az, aki addig tökéletesen jó volt, teljességgel gonosszá vált. Külsőleg mutatkozhatott ugyan jámbornak továbbra is, de a szíve megváltozott. Elvetett egy magot, és ebben a magban csíraként benne volt mindaz, amivé azóta lett. Istenen kívül nincsen jó. Ahol Istent távozásra szólítják fel, ott csak sötétség marad.

A bűn ajtaja

Egy másik kérdés megvizsgálása még jobban segít megérteni a helyzetet. Amikor Isten a világegyetemet megalkotta, lehetőségében állt volna robotokat teremteni, akiknek nincs választási lehetőségük: mindig csak azt teszik, amit Ő akar. Ennek alternatívája olyan értelmes lények teremtése, akik képesek a szabad választásra és gondolkodásra. Tudjuk, hogy Isten a szabad lények megteremtése mellett döntött, még ha ezzel nagy kockázatot vállalt is. Érdemes fontolóra vennünk, hogy Isten soha nem fogja visszavenni a szabad választás képességét.

Felmerül egy másik kérdés is. El lehet pusztítani valaha is a bűnt? El lehet pusztítani valamit, ami önmagában nem létezik? A bűnt nem lehet megragadni és fojtogatni, amíg megfullad. Önmagában nem létezik.

Vajon lehetséges, hogy a világmindenség olyan helyzetbe kerüljön, amikor a bűn többé már nem üti fel a fejét? A válasz természetesen igen. Egy nap az univerzum olyan állapotba kerül majd, amikor – a világmindenség összes lakosának szabad akaratából – a bűn többé nem fog megjelenni.

Isten tekintélyének elutasítása

Ha végiggondoljuk az ember bűnbe esését, azt fedezhetjük fel, hogy a probléma az elmében kezdődött. Sokszor a Sátán iránti engedelmességet rójuk fel, mint Ádám és Éva fő bűnét. De nézzük meg közelebbről, mi is történt! Isten azt mondta, ne egyenek a gyümölcsből, Lucifer pedig az ellenkezőjére biztatta őket. De ki hozta a döntést? Éva hozta a döntést. Előtte mérlegelte Isten szavát és Lucifer szavát; de végül ő saját maga döntött. Végeredményben a saját bölcsességében bízott.

Ez volt az a pillanat, amikor bejött a bűn. Amikor ez a két ember, Ádám és Éva úgy döntött, hogy Istentől függetlenül cselekszik, azonnal elszakadt Istentől és lelkileg halottá vált. Ettől a pillanattól kezdve csak a gonoszra voltak képesek. A változás jelei azonnal megmutatkoztak. Félni kezdtek Istentől és tudatosult bennük, hogy mezítelenek. Amint Isten újra közelükbe került, az az Ádám, aki előtte annyira szerette Évát, hogy az ő boldoggá tétele volt egyetlen életcélja, most vádolni kezdte őt. Bár nem tudta, hogy bűne miatt meghal-e majd Éva, mégis kész volt őt hibáztatni! Azonnal ez a gondolkodás kerítette hatalmába!

Önmagunkban sohasem vagyunk jók. Nem tudunk megtanulni jónak lenni, nem képezhetjük magunkat jóvá, nem fejlődünk jó lényekké. A jóság Isten ajándéka, és ha nem kapjuk meg Őbenne, akkor sosem lesz a miénk. Csak Isten jelenléte tehet minket jóvá. Ha meg tudnánk tanulni a jóságot, akkor megtanulnánk Istenné válni!

Amikor Ádám evett a gyümölcsből, azonnal énközpontúvá, önzővé vált. Az énközpontúság a bűnös élet lényege. Ebből áll a bűn és a bűnösök világa. Az „én” világa körül forog életük.

Cselekedetek vagy természet?

Sok keresztény csak a Tízparancsolat alapján alkot fogalmat az igaz életről. Így gondolkodnak keresztségük után: „Most, hogy keresztény lettem, gyülekezetbe kell járnom. Abba kell hagynom a dohányzást, ivást, hazudozást, paráznaságot (vagy házasságtörést, családi állapottól függően).” Csakhogy élete minden más területén – pl. miként költi el a pénzét – ő van az első helyen: „Ez az én pénzem, az én autóm, az én házam – ez mind az enyém. Megtartom a parancsolatokat, Isten is megkapja az Ő részét.” Sok ember ezt érti igazságosság alatt, de ez egy téves elképzelés.

Az igazságosságot nem lehet a jó cselekedetek szintjére korlátozni. Amikor valóban igazak vagyunk, akkor teljesen Istennek élünk. Ahogy Pál mondja Krisztusról: „Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, az Istennek él.” (Róma 6:10) Az élet, amit élünk, Krisztus feltámadt élete, és ez az élet sokkal többet foglal magában a törvény általános értelemben vett megtartásnál. Mindenre kiterjed: arra, hogy mit eszek, milyen hajviseletet hordok, miként bánok embertársaimmal, hogyan beszélek másokkal zárt ajtók mögött:

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Kolossé 3:2-4

Mi életet kaptunk! Jézus azért jött, hogy igaz életünk legyen, sőt, hogy bővelkedjünk benne. Életünknek nemcsak néhány területére vonatkozóan hozott változást, hanem teljes lényünket átfogó módon.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.”
2Korinthus 5:17

Egy mindent felölelő parancs

Ez az elv a Bibliában sok helyen fellelhető, de Krisztus kísértéseinél nagyon világosan kirajzolódik:

„Ekkor a kísértő odament hozzá, és azt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Ekkor elvitte őt az ördög a szent városba, odahelyezte a templom párkányára, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Jézus így felelt: Viszont az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem, és imádsz engem. Ekkor azt mondta neki Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Istenedet, az Urat imádd, és csak neki szolgálj!”
Máté 4:3-10

Vajon miben rejlett a kísértések ereje? Némelyek szerint az lett volna a rossz ebben, hogy Jézus Sátánnak engedelmeskedett volna. De még ha Sátán mond is ki valamit, ha az helyes, akkor megtehetem. Nem azért volt gonosz tanács a kövek kenyérré változtatása, mert Sátán mondta. Jézus 40 napja nem evett, és már elérkezett az ideje, hogy megtörje a böjtöt, hiszen röviddel ezután angyalok jöttek és szolgáltak neki. Talán jobban megérthetjük a kísértés lényegét, ha megfigyeljük, hogyan válaszolt Jézus.

Jézus így felelt neki: „Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Elvileg mi egy keresztény ember minden cselekedetének indítóoka? Egyedül Isten akarata! Jézus gyakorlatilag azt válaszolta: „Még enni sem fogok, hacsak Atyám nem ad rá utasítást.” Ez számodra a keresztény élet mércéje? Vagy csak a Tízparancsolat korlátozásait veszed ala­pul?? Jézus sohasem hozott döntést, sohasem mozdult egy centimétert sem, csak ha Atyja utasította rá.

Sokunk számára az Istenhez való tartozás annyit jelent, hogy hetente gyülekezetbe megyünk, valamint reggel és este imádkozunk. De az idő többi részében a magunk urai vagyunk és saját dolgainkat végezzük. Isten – úgy gondoljuk – megkapja az Őt megillető helyet, amikor így imádkozunk: „Uram, segíts nekem ezt vagy azt tennem!” Hát nem fogjuk fel, hogy amikor elmegyünk a saját dolgainkat végezni, kérve Istent, hogy „segítsen” nekünk, akkor mi vagyunk az urak és Ő a szolga?!

Szomorú, hogy legtöbben nem merünk rálépni a teljes átadás útjára, pedig ez a tökéletes élet! Rettegünk, nehogy azt mondja: „Menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, aztán jöjj, és kövess engem!” Nem merünk mindent átadni Neki ilyen mértékben. Ezért sohasem látjuk meg Isten dicsőségét.

A második kísértés is egyértelműen ugyanerre az alapelvre épült. Sátán felszólította Jézust, hogy vesse le magát a templom tetejéről. Ha Jézus levetette volna magát, olyan dolgot tett volna, amit Isten nem mondott neki; aztán pedig – miután Isten útmutatása nélkül cselekedett – saját életének megmentésére kényszerítette volna Őt. Ezzel próbára tette volna, vagyis kísértette volna Istent.

Az eredeti terv

Sátán tulajdonképpen azt akarta elérni, hogy Jézus csak egyetlen pillanatra azt az alapelvet kövesse, amely miatt ő is kivettetett a mennyből: vagyis hogy tudunk tökéletesen jó életet élni Isten nélkül. Ez az Istentől független élet alapelve. Rá tudta venni az angyalokat és az embereket is, hogy vétkezzenek, most pedig micsoda eredmény lenne, ha Isten Fiát is bűnbe vihetné! Ha az engedelmesség még egy – isteni hatalmától megvált – isteni lény számára is lehetetlennek bizonyul, ez alátámasztja Sátán kezdeti ellenvetésének jogosságát Istennel szemben. Ez azt mutatná, hogy az önzés útja az egyetlen logikus út.

De hála Istennek Jézusért! Hála Istennek, hogy az isteni természet jó – Isten jó!! Ő nem tudja magát megadni a gonosznak, és ez az egyedüli reménységünk!

Az első parancsolat: „Ne legyen más istened rajtam kívül”. Végső soron ez az a parancsolat, amit mindenki megszeg. Lucifer megfeledkezett erről, csakúgy, mint Ádám és Éva. Ez az az isten, bálvány, amit a legtöbben imádnak, közöttük sok keresztény is. Saját dolgaink után futkosunk, és mi kormányozzuk életünket. Sajnos a „más isten” kategóriájába legtöbben nem vettük bele saját magunkat. Az énközpontúság a bűn táplálója. Ha bűnt követünk el, ez pusztán azért van, mert életünket néha – vagy állandóan – Istenen kívül, Tőle függetlenül éljük. ■

David Clayton nyomán rövidítve

Áttekintő kérdések a tanulmányhoz

  1. A bűn cselekedeteinkben merül ki, vagy több annál? Ha több, akkor miben?
  2. A Biblia a bűnt egy felettünk zsarnokoskodó úrként mutatja be. Miért?
  3. Mi volt Lucifer gonosszá válásának útja?
  4. Miként változott meg Ádám és Éva a bűnbeesés által és miért?
  5. Lényegében mi volt Sátán célja Jézus pusztai megkísértésével?
  6. Mivel hágjuk át gyakran a „Ne legyen más istened rajtam kívül!” parancsot?
  7. Valójában mire van szükségünk a bűn feletti győzelemhez?

Az élet gyökere

5 Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!
6 Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában, amely nem látja, hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön.
7 De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR.
8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
9 Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki?
10 Én, az ÚR vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Jeremiás 17:5-10

További tanulmányozásra

Az alábbi két tanulmány további segítséget nyújt az ember problémájának mélyebb megértéséhez, és a megoldás megtalálásához. Kiadványaink elérhetők weblapunkon, illetve kérésre nyomtatott formában, ingyenesen küldünk belőlük.

A jó és gonosz tudása

Sátán a jó és gonosz tudását kínálta fel az embernek az Éden kertjében. Csakhogy ez a fajta tudás nem pusztán egy külső információ elméleti befogadása volt, hanem a bűn személyes, bensőséges megtapasztalása. Ennek a megismerésnek aztán rendkívül súlyos következményei lettek. Ez a kiadvány rávilágít arra, mi is történt valójában az emberrel a bűnbeeséskor. Választ találhatunk arra a kérdésre, miért engedte meg Isten Sátánnak, hogy megkísértse az embert, és hogyan történhetett meg a bukás. Megtudhatjuk, hogyan ébreszti rá Isten törvénye az embert a bűn ismeretére, és hogyan vezeti el a szabadulás útjához.

Megtisztulás a bűn leprájából

Isten egy részletesen kidolgozott áldozati rendszert adott ószövetségi népének Mózes által. Felületes olvasásra ezek a szertartások értelmetlen rituáléknak tűnhetnek, de valójában az üdvösség útját rajzolják ki jelképes nyelven. A leprás ember megtisztulási szertartása is azt az örömhírt hirdeti, miként szabadulhat meg az ember a bűn rabságából. Jézus Krisztus helyettesünk lett, és meghalt, hogy mi élhessünk Általa. De mit is jelent ez, és hogyan hat hétköznapi életünkre? Ez a kiadvány magyarázatot ad az áldozati rendszer nehezen érthető jelképeire, és feltárja az ember megmentésére kidolgozott isteni tervet, valamint a bűnből való szabadulás gyakorlati lépéseit.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz