A hét levél titka III. Isten műve célhoz ér

Előző tanulmányunkban a thiatirai és szárdiszi levelet tanulmányoztuk Jelenések könyvéből. Ezek egyrészt a sötét középkor, ill. a reformáció utáni kor keresztényeit szólítják meg, másrészt a vég idején élő katolikusok és protestánsok sorsát vetítik előre. Világossá teszik, hogy Isten nem ismeri el sajátjának a hitehagyásban kitartó egyházakat, és e szervezetek a hozzájuk ragaszkodókkal együtt el fognak veszni a végső ítéletben. Ugyanakkor jelenleg sok olyan őszinte keresztény van ezen egyházakban, akik legjobb tudásuk szerint, alázatosan szolgálják az Urat. Jézus visszajövetele előtt azonban mindazok, akik számára Isten tetszése fontosabb a népszerűségnél, hallgatnak majd a jó Pásztor hangjára, és elszakadnak minden hitehagyástól.

Útjelző a zűrzavarban

Jelenleg több mint 40.000 keresztény felekezetet tartanak számon a világon, melyek mindegyike a „legtisztább módon” képviseli a Biblia igazságát. Sok egyház ezen felül kizárólagosságot is igényel magának, azt állítva, hogy ha nem hozzájuk tartozol, elkárhozol. Nyilván nem lehet mindenkinek igaza, hiszen sokszor hitvallásaik is ellentétben állnak egymással. Honnan lehet mégis tudni, melyik az igaz Egyház és az igaz tanítás? E vallásos kavalkádban lehetetlennek tűnik e kérdés megválaszolása.

További nehézségbe ütközünk, ha a gyülekezeti tagok életét vizsgáljuk. A híres XX. századi indiai vezető, Mahátma Gandhi egyszer állítólag ezt mondta néhány keresztény misszionáriusnak a nyugati világ kereszténységéről: „Tetszik a Krisztusotok, de a keresztényeitek nem. A keresztényeitek egyáltalán nem olyanok, mint a Krisztusotok.” Szomorú igazság! Jelenleg egyetlen keresztény felekezet sincs, amely méltán cáfolhatná ezt a vádat, és tisztára moshatná Krisztus nevét a nem keresztény emberek milliói előtt.

Tény, hogy jelenleg nincs olyan felekezet a Földön, amely makulátlan tisztaságával – hibátlan tanítása és tagjainak szent élete által egyaránt – világítótoronyként ragyogná be e világ éjszakáját. Bár rendkívül széles a kínálat, a minőség-ellenőrzésen minden egyház elbukik. A becsületes gondolkodású emberek számára elég kétségbeejtőek a kilátások. A legtöbb keresztény ezért inkább el is hessegeti magától ezt a gondolatot, és személyes felelősségét néhány tekintélyes vezetőre hárítja, beállva a biztonságot kínáló felekezeti zászló alá. De valóban biztonságban lesznek, amikor eljön a nagy megpróbáltatás ideje?

Isten ennél sokkal szilárdabb alapra helyezte művének befejezését. Hála az Úrnak, Ő nemcsak a régi korokban adott útmutatást az őszinte keresőknek! Isten ma, zűrzavaros világunkban is vezeti azok lépteit, akik készek együttműködni vele a megváltás tervének végső kivitelezésében – mégpedig a prófétai kijelentések lámpásával. Jelenések könyvének utolsó két levele a végidő keresztényeihez szól, és egyben rámutat arra a mozgalomra, amelyben teljességre jut Isten földi műve.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos számunkra, akik az utolsó időkben élünk, hogy életünk minden részletében Isten akaratát kövessük! Jézus csak egyszer fog eljönni, hogy lezárja a világtörténelmet, és az Ő dicsőséges megjelenésekor már késő lesz a helyes oldalra állni. Ha nem akarunk elveszni, most kell együttműködnünk Vele – ennek pedig előfeltétele, hogy megértsük korunkhoz intézett üzenetét.

Isten terve megvalósul

6. Filadelfia

A Jézus eljöveteléig megmaradó négy gyülekezet közül Filadelfia az egyetlen, amely az Úr teljes jóváhagyását bírja – csak bátorítást, dicséretet és ígéreteket kap. Ez a győztes Egyház, mely nemcsak tanításában, hanem jellemében is híven tükrözi Isten szeretetét. Jézus búcsúbeszédeiben ezt mondta tanítványainak:

„Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János 13:35

A gyülekezet neve pontosan ezt jelenti: testvéri szeretet. Amikor Krisztus tanítványai minden önzés felett győzelmet aratnak, és Isten szeretet-jelleme teljességre jut bennük, a világ is felismeri majd a valódi Egyházat, és nem marad több mentségük a hitetlenségre.

Krisztus Egyháza már lassan két évezrede bolyong ezen a földön, mégis csak nagyon kevesen közelítették meg életükben azt a lelki tisztaságot, önzetlenséget és tökéletességet, amire Isten terve szerint az egész Egyháznak el kell jutnia. Az Úr szándékai nem változtak, a jelenlegi körülmények azonban előnytelenebbek, mint valaha! Az emberi „alapanyag” ugyanis mind genetikai, mind erkölcsi szempontból csak az elkorcsosulás irányába „fejlődött”. Ráadásul egy velejéig romlott, istentelen társadalomban élünk, ahol szinte minden hatás arra irányul, hogy a szívből a hit írmagját is kiirtsa. Ha Isten az eddigi korokban nem tudta megvalósítani tervét, hogyan tudná most?!

Sokan úgy vélekednek, Jézus második adventje már nem lehet messze, hiszen a világban tapasztalható gonoszság olyan elképesztő méreteket öltött, hogy Isten ezt nem tűrheti tovább. Pedig az Úr egészen más feltételhez kötötte visszajövetelét:

„És Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég.” Máté 24:14

Más szóval: a földi történelem nem zárható le addig, amíg az egész világ nem lát hiteles tanúságtételt az evangélium mellett. Az evangélium bizonyító erejét viszont nem az ékesszólás, a gyülekezeti marketing, vagy a keresztény egyházak szervezeti egysége adja, hanem a lélek és erő felmutatása (1Korinthus 2:4). Ez azt jelenti, hogy keresztények sokasága pontosan azt teszi majd, amit Jézus tett földi szolgálata idején – önzetlen szeretettel és a kegyelem erejével szolgálják embertársaikat, jelek és csodák kíséretében. Az evangélium mellett csak az olyan élet tud hitelesen tanúskodni, amely teljesen a Szent Lélek uralma alatt áll, és híven tükrözi Jézus jellemét.

Ennek megfelelően az Úr úgy mutatkozik be a filadelfiai gyülekezetnek, mint a Szent és Igaz (Jelenések 3:7). Jézus szent és tökéletes élete hiteles módon nyilvánul meg abban a keresztény mozgalomban, amelyhez ez az üzenet szól. Azoknak, akik valóban kívánják Isten királyságának eljövetelét, nagyon komolyan kell tanulmányozniuk az Isten befejező munkájához adott útbaigazítást.

Hiteles keresztényekre azonban nem csak az evangélium hirdetése miatt van szükség. Az egész világegyetem sorsát érintő kérdések forognak kockán. Jézus egy különös részlettel folytatja bemutatkozását:

„A filadelfiai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja:” Jelenések 3:7

Nyitott ajtó

A „Dávid házának kulcsa” egy fontos jelkép Ézsaiás 22:22-ből. E kulcs birtokosa, a királyi palota intézője rendkívüli hatalommal bírt: ő adhatott bebocsátást az embereknek a királyhoz, hogy megítélje ügyeiket. A Világegyetem legfelsőbb uralkodója, Isten az Ő egyszülött Fiát tette „háza intézőjévé” (Zsidók 3:1-6). Neki adta a bírói hatalmat is, hogy egy napon ítéletet tartson az egész emberiség felett:

„Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt…” Apostolok cselekedetei 17:31a vö. János 5:22

Dávid kulcsa azt a hatalmat jelképezi, amelyet Jézus ítélőbíróként gyakorol Isten királyságában (Ézsaiás 9:6-7). Az ítélet azonban nem korlátozódik egy konkrét napra. Amikor Jézus visszatér a Földre, az ítélet már lezárult, jogerőre emelkedett, csak végre kell hajtani (Jelenések 22:12). Az ítélet elsősorban nem a hatalomátvételről és a lázadók megbüntetéséről szól – ezt a Mindenható bármikor megtehetné!

Vizsgálati ítélet

Dániel profetikus álomban látta, hogy az ítélet végrehajtását egy szabályos törvényszéki eljárás előzi meg. Az ítélet vizsgálati szakasza már a földi történelem idején elkezdődik: Isten mint Bíró elnököl, a mennyei lények milliói pedig feszült figyelemmel szemlélik az ítélet könyveiből feltáruló bizonyítékokat. A vizsgálat végén egyöntetűen elismerik Krisztus jogos uralmát, örökkévaló királyságát; és ezután történik a tényleges hatalomátvétel (Dániel 7:9-14).

A következő kép arra mutat rá, mi a vizsgálati ítélet jelentősége a keresztények számára:

„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat…” Jelenések 3:8a

Jelenések 4:1-ben János a mennyben látta ezt a megnyílt ajtót, és – Dánielhez hasonlóan – előtte is feltárultak a mennyei ítélet megdöbbentő jelenetei. [Ezt a képsort következő tanulmányunkban fogjuk részletesen megvizsgálni.] Az ajtó megnyitása az Isten háza feletti ítélet kezdetét jelképezi. Mivel a vizsgálati ítélet nélkül nem lehet lezárni a bűn történelmét, jelentősége a megváltási tervben csak Jézus kereszthalálához és a Szent Lélek pünkösdi kiárasztásához mérhető. Ez az igazság a zsidó ünnepkörben is tükröződik.

Isten hét ünnepet jelölt ki az ószövetségi zsidók számára, melyeket minden évben megtartottak az előre meghatározott időben – négyet tavasszal, hármat ősszel. Ezek az ünnepek a megváltási terv legfőbb eseményeire mutattak előre. A tavaszi ünnepek teljesedését egyértelműen azonosítja az Újszövetség:

  1. Pászka ünnepe (húsvét) = Jézus kereszthalála
  2. Kovásztalan kenyerek ünnepe = Bűntől szabad élet
  3. Zsenge kéve meglóbálása = Jézus feltámadása
  4. Hetek ünnepe (pünkösd) = A Szent Lélek kiárasztása

Az őszi ünnepek kapcsán ugyanakkor jelentőségteljes az apostolok hallgatása, ezek ugyanis nem az ő idejükben teljesedtek be:

  1. Kürtzengés ünnepe
  2. Engesztelés napja
  3. Sátoros ünnep

Az őszi ünnepeket a zsidó év 7. hónapjában tartották meg. A hetes a teljesség száma, és ebben az esetben a földi történelem végére utal. A sátoros ünnep az evangélium hirdetésének dicsőséges befejezését, és az üdvösséget nyert hívő sokaság mennyei örömét vetíti előre. Vitán felül áll, hogy ez még nem történt meg. De mi a helyzet a másik kettővel? A kürtzengés ünnepe az engesztelési nap előtt elhangzó, megtérésre és önvizsgálatra hívó üzenet. Az engesztelés napjának lényegét pedig a következő vers foglalja össze:

„Mert ezen a napon szereznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak titeket, és minden bűnötöktől megtisztultok az ÚR színe előtt.” 3Mózes 16:30

Az engesztelés napja a jogerős felmentő ítélet szükségességéről szól. Jézus kereszthalála félretette az útból a bűn problémáját, és a bűnös embert újra kapcsolatba hozta Istennel: „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1János 1:9) Ugyanakkor Sátán továbbra is vádolja Isten gyermekeit, hiszen életükben megtérésük után is előfordulnak még önző (bűnös) megnyilvánulások.

Nagy engesztelési nap

Az ördög azzal érvel, hogy Isten nem igazságos, ha őt elpusztítja, azokat pedig, akik „állítólag” megtértek – de cselekedeteik alapján ugyanolyan önzők maradtak (?!) – mégis életben hagyja. Isten szereti annyira teremtményeit, hogy nem jogi ügyeskedéssel, hanem kézzelfogható bizonyítékokkal dönti meg ezt a súlyos vádat. Jézusnak be kell bizonyítania, hogy az Ő uralma alatt álló emberek számára valóban lehetséges a bűn feletti teljes győzelem.

Az engesztelés célja az ellentétben álló felek közötti összhang helyreállítása. Ez az ünnep nem pusztán a megtérésről és az Istennel való megbékélésről szól, hanem a Vele való teljes összhangra jutásról – ami az ember egész lényére kiterjed. Jézus egy olyan népet akar teremteni, amely tökéletesen tükrözi a Mester bűntelen jellemét, teljesen egy Vele (János 17:21). Az egykor bűnös emberek teljes és végleges szabadulása az önzéstől – már ezen a Földön – cáfolhatatlan bizonyítékként áll majd az egész világegyetem előtt, hogy a bűnnek nincs létjogosultsága!

Szentélyszolgálat

Mi köze mindennek a nyitott ajtóhoz? Az ószövetségi szent sátor két fő részből állt, és a bejárást egy-egy ajtó (kárpit) korlátozta. Az első részbe, a szentélybe napi rendszerességgel bemehettek a papok a naponkénti szolgálat teljesítésére. A második részbe, a szentek szentjébe azonban évente csak egyszer, az engesztelési napon léphetett be a főpap. Pál apostol beszél ugyan egy kárpit megnyílásáról Krisztus halála kapcsán – de ezt az „első sátorra”, a szentélyre vonatkoztatja, nem a szentek szentjére (Zsidók 6:19; 9:8; 10:19-20). A szentek szentjének ajtaja csak az engesztelés napján nyílik meg, ami Pál számára még jövő idő volt.

Mi történik a szentek szentje megnyílásakor? Amikor a főpap Isten kegyelmi trónja elé áll, engesztelést kell szereznie az egész szentélyért és a népért. Más szóval: Krisztusnak igazolnia kell Isten kormányzatát és megváltott népét Sátán vádjaival szemben. Ez az ítélet vizsgálati szakasza. A keresztények utolsó nemzedéke győzelmével bizonyítja, hogy Krisztus érdemei által minden hívő számára lehetséges a bűntől való teljes szabadulás. Az önzés alapelvének nincs létjogosultsága a világegyetemben! Miután Isten jogerőre emeli az ítéletet, következhet a végrehajtás. A főpap, Jézus kilép a mennyei szentek szentjéből, népét végérvényesen felmenti Sátán vádjai alól, bűneikért pedig egyedül a bűn szerzőjét teszi felelőssé (3Mózes 16:19-22).

A Filadelfia előtt megnyílt ajtó tehát a szentek szentjének ajtaja, és az engesztelési nap, ill. a vizsgálati ítélet kezdetét jelenti. Azok, akik hittel belépnek ezen az ajtón, olyan mértékben tapasztalják meg Krisztus győztes életét, amire még nem volt példa a világtörténelemben! Isten azt várja népétől, működjön együtt Vele az ítéletben is, hogy le lehessen végre zárni a bűn történelmét.

A legtöbb keresztény számára Jézus visszajövetelének ideje valahol az ismeretlen távolban van. Pedig mint fentebb láttuk, ez az idő csak a vizsgálati ítélet lezárásától függ. Kérdés azonban, tudhatunk-e valamit az ítélet idejéről. Aktuális ez egyáltalán? E kérdés megválaszolásához vissza kell térnünk a bevezető tanulmányhoz. A 70 hétről szóló jövendölés (Dániel 9:24-27) ugyanis egy sokkal hosszabb prófécia része, amely Dániel könyve 8. fejezetében olvasható. Ebben a látomásban a próféta egy megdöbbentő kijelentést kapott a szentély romlásáról:

„Akkor hallottam, hogy egy szent megszólal. És azt mondta az egyik szent annak, aki beszélt: Meddig tart ez a látomás, amelyet a mindennapi áldozatról és a pusztító gonoszságról láttál, s a szent helyet és a sereget meddig tapossák? És ő azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát. Dániel 8:13-14

A Biblia fogalmai szerint egy este és egy reggel egy 24 órás napot jelent (lásd a teremtés történetét 1Mózes 1-ben). Dániel jól ismerte a prófétai nap-év elvet, ráadásul a látomást magyarázó angyal, Gábriel is abban erősítette meg, hogy a szentély pusztulásáról szóló látomás hosszú időre vonatkozik (v. 26). A prófétát annyira megrendítette az a gondolat, hogy a jeruzsálemi templom még 2300 éven (!) át pusztán fog heverni, hogy e kijelentés terhe alatt el is ájult (v. 27).

Dániel imája

Dániel ezután évekig kutatta a próféciákat, és meggyőződött róla, hogy Isten Jeremiás által azt ígérte, a 70 éves babiloni fogság után újra felépül a templom (Dániel 9:2). Látomását – ami még mindig élénken foglalkoztatta – nem tudta összeegyeztetni ezzel a világos kijelentéssel, ezért imádkozni és böjtölni kezdett. Isten – könyörgésére válaszul – újból elküldte hozzá Gábriel angyalt, hogy fejezze be a 2300 évről szóló látomás magyarázatát (Dániel 9:21-23).

A magyarázat szerint a 2300 évből csak 490 év (70 évhét) van kiszabva a zsidó népre (Dániel 9:24). Ebből két fontos megállapítás következik:

  1. Ha a 490 év „le van szabva” (ez a szó pontos jelentése) a 2300 évből, akkor a kezdőpontjuk (i. e. 457) megegyezik.
  2. Ha a 2300 évből csak 490 vonatkozik a zsidóságra, akkor a 2300 éves prófécia nem a zsidó népről és a jeruzsálemi templomról szól.

2300 év

A 2300 éves prófécia eszerint 1844-ben teljesedik (-457+2300+1=1844), és az újszövetségi szentélyre, a mennyei templomra vonatkozik. A Dániel 8:14-ben használt kifejezés: megigazul a szenthely. A megigazulás egy jogi fogalom, aminek eredményeként a vádlott felmentő ítéletben részesül. A bűnbocsánatot nyert, „megigazult” kereszténnyel is ugyanez történik (Róma 5:1). Ezúttal azonban nem egy személy, hanem a mennyei szentély – a megváltási terv központja – van perbe fogva. Ahogy azt fentebb már láttuk, a Vádoló Sátán, a tisztázás útja pedig a vizsgálati ítélet. Lehetséges tehát, hogy a vizsgálati ítélet már elkezdődött?

Kis szarv

Ezt az értelmezést támasztja alá Dániel próféciáinak belső összefüggése is. A 7. és 8. fejezetben két különálló prófécia található, mégis mindkettő ugyanazokat a birodalmakat mutatja be, más képekkel. Mindkét esetben a „kis szarvként” megjelenő hatalom okozza a legnagyobb kárt Isten művében. A 7. fejezetben e „kis szarv” megbüntetése céljából a vizsgálati ítélet ülésezik, a 8. fejezetben pedig a szentély megigazítása jelzi hatalma végét. A szentély megigazítása és a vizsgálati ítélet tehát ugyanaz az esemény, mely 1844-ben vette kezdetét.

Bár a megváltási terv már 170 éve elérkezett legkritikusabb, befejező állomásához, a kereszténység többsége sajnálatos módon még csak nem is tud róla! Ha pedig nem ismerik Isten ezzel kapcsolatos tervét, hogyan tudnának együttműködni Vele a megvalósításában?! De Isten nem hagyta világosság nélkül az Őt keresőket.

Az 1800-as évek első felében – a Biblia széles körű terjedésének köszönhetően – megélénkült az érdeklődés a próféciák iránt is. A világon több helyen felismerték Dániel könyvének összefüggéseit. Amerikában az 1830-as években William Miller baptista prédikátor mutatott rá a 2300 éves prófécia teljesedésére. Mivel a vizsgálati ítélet gondolata ismeretlen volt számára, úgy gondolta, Jézus 1844-ben a Földre jön majd el ítéletet tartani.

Bár Miller és a hasonló magyarázók félreértették a próféciát, üzenethirdetésük mégis Isten tervét valósította meg. Mit tennél, ha meg lennél róla győződve, hogy Jézus 3 év múlva biztosan el fog jönni?! Miller megtérésre hívó üzenete széles tömegeket kavart fel, és az apostoli idők óta nem látott ébredést indított el! A Jézus eljövetelét várók (adventisták) komoly önvizsgálatot tartottak, elrendezték kapcsolataikat embertársaikkal, és mindenüket odaszánták az evangélium hirdetésére. Ünnepélyes komolysággal, tiszta lelkiismerettel várták Uruk megjelenését.

Jézus eljövetelének üzenete óriási ellenállást váltott ki a szervezett egyházak képviselőiből. Az Úr közelsége után vágyakozó, „megtévedt” lelkeket kigúnyolták, megfenyegették és kizárták a gyülekezetekből. Hatalmas próbát álltak ki azok, akik számára fontosabb volt a menny elismerése az emberek előtti népszerűségnél. Jézus tudta, min mennek keresztül, és e szavakkal bátorította őket:

„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat, és bár kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jelenések 3:8

1844-ben az adventisták várakozásai szertefoszlottak: Jézus nem jött vissza a várt időben. Csalódásuk leírhatatlan volt. Sokan elkeseredésükben visszatértek régi életükhöz, mások újra számítgatni kezdtek, de voltak közöttük néhányan, akik nem akarták megtagadni Istennel szerzett tapasztalataikat és a Jézus közelségében töltött éveket. Bár a bekövetkező eseménnyel kapcsolatban tévedtek, Isten megáldotta őszinte keresésüket, és újabb világosságot árasztott rájuk.

William Miller

A nagy csalódás után adventisták egy kis csoportja újra kutatni kezdte az Írásokat. Az 1844-re vonatkozó számítások szilárd alapon álltak, ugyanakkor rájöttek, hogy korábbi feltételezésük, miszerint a Dániel 8:13-14-ben szereplő szentély a Föld, nem volt biblikus. Felismerték, hogy a prófécia a mennyei szentély megtisztításáról szól, és azt is megértették, hogy az ítélet nem lezárult, hanem csak most vette kezdetét.

Állhatatosságuk jutalmaként Isten új üzenetet bízott erre a maroknyi csoportra, melyet a későbbi tanulmányokban részletesen megvizsgálunk majd. Tapasztalatuk ugyanakkor különös jelentőséggel bír a vég idején élők számára:

„Mivel megtartottad kitartásra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait.” Jelenések 3:10

Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyedül a filadelfiai gyülekezetnek ígér védelmet az egész világot megrázó, végső válság idején. Azok, akik 1844-ben kitartottak Jézus vezetése mellett, már régen elaludtak az Úrban, de Jézus megjelenésekor ugyanerre a lelkületre lesz szükségük azoknak, akik nem akarnak hajótörést szenvedni a hitben. Fontos továbbá komolyan vennünk Isten vezetését, amivel e mozgalom kialakulását igazgatta, és tovább építeni azokra az igazságokra, amelyeket az Úr napvilágra hozott általuk:

„Eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jelenések 3:11

Az advent mozgalom egyik fő erénye az volt, hogy készek voltak félretenni előítéleteiket, és a reformátorok által meghirdetett Sola Scriptura – egyedül a Szentírás – alapelvet igyekeztek gyakorlatba ültetni. Isten így sok új világosságot tudott rájuk árasztani. Akik szeretnének eljutni a teljes igazságra, azoknak mindenkor alázatos, tanítható, gyermeki lelkülettel kell viszonyulniukHozzá és Igéjéhez.

Jézus két ígérete szól még Filadelfiához (v. 9,12). Mindkettő a bűntől teljesen megtisztult, végső győztesek csoportjával, a 144.000-rel azonosítja őket (Jelenések 14:1-6). Mivel Jelenések könyve hátralévő részének gyakori témája ez a csoport, többször is visszatérünk majd e részletekre.

Mielőtt azonban továbblépnénk az utolsó levélre, tisztáznunk kell egy fontos kérdést. Ha valaki Jézus eljövetelekor üdvözülni szeretne, Filadelfiához kell tartoznia, mert Jézus csak nekik ígér védelmet a végső próbában. De mit jelent Filadelfiához tartozni? Semmiképpen nem egyházszervezeti tagságot. Az 1844 előtti nagy advent ébredés idején – ami Filadelfia „első hulláma” volt – a Jézushoz ragaszkodók nem egy új egyházhoz csatlakoztak, hanem éppenséggel kikerültek a szervezett egyházakból, egyedül mennyei Urukkal kötve össze életüket. Jézus kijelentése rámutat arra, hogyan lehet valaki „filadelfiai”:

„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat…” Jelenések 3:8a

Filadelfia

1844-ben megkezdődött a vizsgálati ítélet és a megváltási tervet befejező munka, amit akkor csak egy maroknyi ember ismert fel. Ugyanakkor az engesztelési nap tapasztalata – a teljes bűntelenség – azóta is nyitva áll minden ember előtt. Jézus Filadelfiának adta a nyitott ajtót. Ha tehát valaki e nyitott ajtón át hitben követi Jézust a mennyei szentek szentjébe, és élete teljes összhangba kerül az Ő szent jellemével, igényt tarthat mindazokra az ígéretekre, amiket Jézus e gyülekezetnek ígért. Isten eredeti terve az Ő Egyháza számára soha nem változott, és Ő most is a Vele való együttműködésre hívja minden gyermekét.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Jelenések 3:13

7. Laodicea

Ha Isten műve Filadelfiával jut teljességre, miről szól Laodicea? A gyülekezet nevének jelentése: megítélt nép, és egy nagyon komoly figyelmeztetést tartalmaz a a szeretetben meglankadt egyház számára. A laodiceai levél elsősorban az 1844-es nagy ébredés letéteményeseihez, az adventista egyházhoz szól, de a nekik szóló üzenet korunk egész kereszténysége számára tanulságos. Ezen üzenet megszívlelése sokak számára az utolsó esély lehet a megmenekülésre az ítélet lezárulása előtt.

Jézus népe Bírájaként mutatkozik be a laodiceai gyülekezetnek: „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…” (Jelenések 3:14b). Majd hozzáteszi: „…az Isten teremtésének kezdete”. Soha nem volt nagyobb jelentősége a teremtés hangsúlyozásának, mint most, materialista korunkban. Isten teremtő ereje azonban nem csak a fizikai világ megalkotásakor nyilvánult meg; a lelkek megmentését most is ugyanez a hatalom végzi:

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.” 2Korinthus 5:17

Sajnos az evolúciós gondolkodás nemcsak a modern tudományos világképet határozza meg, hanem az ember Istenhez való viszonyát is. Nagyon sok keresztény most is úgy gondolja, hogy Isten áldásainak elnyeréséért tennie kell valamit: le kell győznie rossz szokásait, el kell jutnia a szentség egy bizonyos fokára – fejlődnie kell. Sokkal jobban bíznak saját erőfeszítéseikben, mint Isten végtelen szeretetében és kegyelme erejében. Ez a gondolkodás eltávolít Istentől:

„Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!” Jeremiás 17:5

Ez Laodicea legfőbb problémája. Azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de valójában mégis inkább arra támaszkodnak, amit az ember megtehet, nem pedig arra, amire Isten hatalma képes. Jézus így jellemzi állapotukat és ennek következményét:

„tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.” Jelenések 3:15-16

Laodicea a langyos kereszténység. Nem tagadná meg Istent nyilvánosan, de nem is buzog igazán az Úrért. Mivel ő maga sem ismeri Isten feltétlen szeretetét, mások felé sem tudja azt közvetíteni. Ha vannak is alkalmi felbuzdulások és nagyobb megmozdulások, a többség magatartása közömbös marad. Az Úr számára elfogadhatatlan ez a fajta „kereszténység”. Ahogy az ember kiköpi a langyos vizet, Jézus is úgy utasítja el őket az ítéletben:

„aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.” Máté 10:33

A vizsgálati ítélet

Miért ilyen szigorú az Úr? Laodicea helyzete nem azért olyan reménytelen, mert már nem térhet meg. Csakhogy ez a gyülekezet egyáltalán nem akarja elismerni súlyos válságállapotát, ellenkezőleg, azt állítja magáról, hogy gazdag, és semmire sincs szüksége (Jelenések 3:17). Annyira el van telve saját „igazságával”, hogy képtelen megragadni Isten kegyelmét.

Tanulságos megvizsgálni, hogyan jutott az adventizmus ebbe az állapotba. Az 1844 előtti ébredés idején a Jézust várók hite és reménysége Mesterükre összpontosult. Isten Lelke hatalmasan munkálkodott bennük és általuk. A csalódás után azonban Isten elvárásaival kezdtek foglalkozni, és figyelmük a törvény felé fordult. Ettől azonban nem lettek buzgóbb keresztények. Mivel az Úr eljövetele ismét a távolba került gondolataikban, sokan ismét meg merték engedni maguknak a testi gondolkodást. Hogy fenn tudják tartani a rendet, és továbbra is hatékonyan hirdethessék különleges üzenetüket, kénytelenek voltak szervezetet létrehozni.

Megszívlelendő a mondás: „Mikor nem jön tűz a mennyből, az emberek gyufaszálakhoz folyamodnak.” Az Úr ebben az időben (1860-as évek) már nem munkálkodott közöttük olyan látványosan, mint kezdetben, ezért egyeztek ki emberi szükségmegoldásokkal.

Fontos észrevenni, hogy az egyházzá alakulást éppen a szeretet meghidegülése – a langyos állapot – indokolta. Amíg minden hívő Jézusra figyelt, szervezet nélkül is tökéletes egység uralkodott közöttük, és teljes összhangban haladt előre a munka. Amikor azonban hitük meglankadt, újra szükségük lett az emberi szabályozásra és a törvény rendszerére, amely általában egyházszervezetben és felekezetiségben ölt testet. A lelki hanyatlás ezen mechanizmusa az összes, Isten által indított mozgalomban megfigyelhető, az apostolok korától fogva a reformáción át, egészen a modern kori ébredésekig. Legfőbb ideje, hogy tanuljunk belőle!

Könnyen látható, hogy a laodiceai állapot nem csak az adventistákra jellemző. Valójában az egész protestantizmus ettől szenved (lásd a szárdiszi levelet), csak hosszabb idő óta. Nem azon múlik, hogy valaki laodiceai állapotban van-e, hogy melyik egyházban van és melyik hitvallást tekinti magára nézve kötelező érvényűnek. A különbség ott kezdődik, hogy valaki a Lélek uralma alatt áll-e vagy sem. Amíg valaki nincs a Lélek uralma alatt, addig a törvény uralma alatt áll, akármit is gondol. A törvény pedig halálra ítél (2Korinthus 3:6,9)!

Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik, erről beszél Jézus a továbbiakban:

„Azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjék ki szégyenteljes mezítelenséged, és szemgyógyító írral kend be a szemedet, hogy láss.” Jelenések 3:18

Az ókori Laodicea gazdag kereskedővárosként fekete gyapjútermékeiről és szemgyógyító kenőcséről volt híres. Az Úr ítélete szerint azonban az ember saját erőforrásai önmagukban értéktelenek. Az Isten művében való hatékonyság egyedül Jézustól származik. Ehhez azonban Pálhoz hasonlóan le kell mondani saját igazságunkról:

„De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért.” Filippi 3:7

Amivel Laodicea büszkélkedik, éppen annak van legnagyobb hiányában:

  • Kipróbált arany = Jézus győztes hite
  • Fehér ruha = Jézus igazságossága
  • Szemgyógyító ír = Jézus evangéliuma

A legszomorúbb és legfájdalmasabb talán az utolsó pont. Minden keresztény elismeri, hogy nincs olyan hite mint Jézusnak, és élete sem hibátlan. A felekezetük által hirdetett evangéliumról mégis mindenki azt nyilatkozza: „…de nálunk van az igazság!!!” Mekkora tévedés! Még ha valaki a teljes igazságot hirdeti is, de önmagára nem alkalmazza, akkor semmit sem használ neki! Jézus azt mondja: „Végy tőlem!” Az igazi evangéliumot nem lehet könyvből megtanulni, csak a Jézussal való személyes kapcsolatból. Amíg nem ismeri valaki Jézust személyesen, semmit sem tud az evangéliumról. Ó, bárcsak minél hamarabb megértenék a keresztények, hogy Jézus a minden, a minden, a MINDEN!

Jézushoz nem lehet hozzáadni semmit! És elvenni sem kell belőle semmit. Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és ha megtaláltad Őt, mindent megnyertél Vele, és teljes vagy Őbenne (Kolossé 2:9-10). Ha langyos vagy, keresd az Urat, a Vele való forró szerelmet, és térj vissza Hozzá! Ha még nem ismered Jézust, keresd az Urat, szerelmesedj Bele, és Ő egészen betölti életedet! Ha Jézussal jársz nap mint nap, boldog vagy, ápold a szerelmet és növekedj benne! Ez az igazi kereszténység titka. „Végy tőlem!” – hív az Úr.

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgó tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.” Jelenések 3:19-20

Laodicea

Bár Laodicea a végső megkeményedés útján halad, mégsem teljesen reménytelen az állapota. Isten könyörülő minden megtérő gyermekéhez. Ha meg is szomorítja a szívet feddő üzenetével, azért teszi, mert szeret, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Ha meghallottad hangját, adj hálát hívásáért, és nyisd meg szívedet Előtte! Lépj élő közösségbe Jézussal most, hogy amikor megjelenik dicsőségében, ne tolvajként lepjen meg, hanem barátként üdvözölhesd Őt!

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.” Jelenések 3:21

Jézus befejező ígérete bátorító: van megtérés Laodiceából. Ha valaki megfogadja tanácsát, ebből az állapotból is megszabadulhat, sőt, teljes győzelmet arathat a bűn felett (lásd a filadelfiai levelet). Dicsőség az Úrnak végtelen kegyelméért!

Múlt, jelen, jövő

Végigértünk Jelenések könyve hét levelén, mely az újszövetségi Egyház teljes történelmét és minden irányzatát felöleli. Az egyes levelek témája összefoglalva:

  1. Efezus (I. század – apostoli kereszténység)
  2. Szmirna (II-III. század – mártírok egyháza)
  3. Pergamon (IV-VI. század – a nagy hitehagyás)
  4. Thiatira (VI. századtól – reformáció és katolicizmus)
  5. Szárdisz (XVII. századtól – halott protestantizmus)
  6. Filadelfia (XIX. század elejétől – advent ébredés és a győztes Egyház)
  7. Laodicea (XIX. század közepétől – elbizakodott adventizmus és langyos kereszténység)

Míg Jelenések könyvének ez a része minden kor kereszténye számára tartalmazott aktuális üzenetet, a folytatás kimondottan azoknak szól, akik az idők végén élnek, és Isten befejező művében részt szeretnének venni. Isten bő áldása kísérjen ezen üzenetek tanulmányozásában és Jézus Krisztus még gazdagabb megismerésében! Az Úr közel! ■

Sánta János

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz