A törvény eltöröltetett? Betű és lélek

Mit értünk törvény alatt?

Mielőtt megválaszolnánk a címbeli kérdést, először is szükséges tisztáznunk, mit értünk „a törvény” kifejezés alatt.

  1. A legáltalánosabb nézet szerint a törvény azokat az utasításokat jelenti, amiket Isten Mózesnek adott a Sínai-hegynél.
  2. Mások ezen felül a Biblia első öt könyvét (Mózes könyveit, vagy héber szóval a Tórát) is idesorolják.
  3. Sőt, a Biblia írói néha a teljes ószövetségi írásgyűjteményre is úgy hivatkoztak, mint „a törvény” vagy „a törvény és a próféták”.

Amikor felteszem azt a kérdést, hogy a törvény eltöröltetett-e, akkor értelemszerűen azokra az utasításokra gondolok, amelyeket Isten a Sínai-hegyen adott, máskülönben – akár a Biblia első öt könyvére (a Tórára), akár az egész Ószövetségre vonatkoztatva – a kérdésnek nem lenne értelme. De ha a Sínai-hegyen Mózesnek adott utasításokra gondolunk, még akkor sem teljesen egyértelmű, mit értünk a törvény alatt.

  1. Egyesek szerint az összes utasítás egyetlen, egységes törvényt képez, melynek minden parancsa egyformán hatályos.
  2. Mások a törvényeket két részre bontják: „szertartási” és „erkölcsi” törvényekre.
  3. Megint mások még jobban belemennek a részletekbe, és a törvényt erkölcsi, szertartási, polgári és egészségügyi törvényekre osztják.

Azok, akik a törvény felbonthatatlanságában és a rendelkezések egyenlő súlyában hisznek, a törvényt továbbra is teljes egészében hatályban lévőnek tartják, amelynek egyetlen részlete sem töröltetett el. A legnagyobb vallási csoport, amely ezt a nézetet képviseli, természetesen a zsidók. Csakhogy keresztények között is vannak olyanok, akik gyakorlatilag ugyanezt hiszik; annyi különbséggel csupán, hogy az állatáldozatokról – és némelyek a körülmetélkedésről is – elismerik, hogy megszűntek. Mindemellett ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvény többi része továbbra is érvényben van, és meg kell tartani.

Néhány keresztény csoport (pl. az adventisták) a második vagy harmadik nézetet fogadja el, amely a törvényt különböző szeletekre osztja. Ezek a keresztények azt képviselik, hogy a törvény szertartási része eltöröltetett, azonban az erkölcsi része örök érvényű. Sokan közülük kedvük szerint válogatnak a fennmaradó törvények között, és ide-oda ugrálva, mindenféle következetesség nélkül jelölnek meg bizonyos törvényeket megtartandóknak, másokat pedig érvénytelennek. Például egyesek azt mondják, hogy az egészségügyi törvények továbbra is érvényben vannak, azonban ezeket nem a törvény által előírt módon alkalmazzák. A tizedfizetéssel kapcsolatos előírásokat érvényesnek tartják, más hasonló törvényeket – pl. az első zsenge felajánlását – viszont eltöröltnek. És folytathatnám a sort…

A biblikus különbségtétel

Az a probléma ezzel a két nézettel, hogy a bibliai kijelentések egyiket sem támasztják alá. Egyetlen igevers sincs a Bibliában, ami azt mondaná, hogy az egész törvény eltöröltetett volna, ugyanakkor vannak olyan igék, amelyek rávilágítanak arra, hogy Isten népe többé már nincs a törvény alatt. Hasonlóképpen, egyetlen igevers sincs, amely megkülönböztetné vagy felcímkézné az ún. „szertartási” vagy „erkölcsi” törvényeket. Ezeket a kifejezéseket egy bizonyos teológiai nézet alátámasztására találták ki, a Bibliában azonban hiába keressük őket.

Van azonban még egy nézet, amely teljesen biblikus, és bibliai fogalmakat használ. Ennek elfogadása eloszlat minden zavart azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami eltöröltetett, és mi az, ami nem. Ezen nézet szerint az ellentét a betű és a Lélek között van. A Biblia nagyon világosan beszél a törvény e két vonatkozásáról, és egyértelműen kijelenti, hogy az egyik eltöröltetett, míg a másik megmaradt. Ez a biblikus nézőpont, a betű-Lélek kérdés, nem a szertartási-erkölcsi kérdés. Két igeszakasz is bemutatja ezt a szembeállítást:

„Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában.” Róma 7:6

„aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?” 2Korinthus 3:6-8

Érdemes ezeket a szakaszokat figyelmesen és szövegkörnyezetükben tanulmányozni. Pál azt mondja, hogy a törvénynek van egy olyan vonatkozása, amitől megszabadultunk, és többé már nem ennek alapján szolgáljuk Istent. Mi, akik Krisztus szolgái vagyunk, már nem a betű szerint szolgálunk. Más szóval: a törvény betűje eltöröltetett Isten népe számára.

2Korinthus 3-ban Pál arról beszél, hogy Mózes arca dicsőségtől fénylett, amikor megkapta az írott törvényt (a betűt), a Lélekhez azonban még nagyobb dicsőség társul, márpedig az új szövetségben már Lélekben szolgálunk Istennek. Teljes határozottsággal mondja, hogy a betű ELMÚLT:

„Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!” 2Korinthus 3:11

Vegyük észre, nem azt mondja: a törvény elmúlt; hanem azt, hogy a betű elmúlt. Ez az a fontos különbség, amit sokan nem vesznek tudomásul. Ezért hangoznak el olyan vádak, miszerint az én tanításom szerint a törvény eltöröltetett. Nem ezt tanítom! Isten törvénye az Ő tulajdon természetét és jellemét tükrözi – hogyan is lehetne azt eltörölni?! Én a Biblia tanítását hirdetem: A törvény betűje, a Sínai-hegyen adott írott szabályok töröltettek el, az Isten népét korábban kormányzó rendszer avult el. Ezt tanítom – a Szentírással összhangban.

A törvény betűje soha nem lehetett Isten jellemének lejegyzett másolata, ez az ő jellemének csak egy töredékes kifejeződése volt, amely egy testi, lázadó, lelkileg éretlen embercsoportra lett szabva. Ezáltal egy nagyon alapvető erkölcsi mércét kaptak, ami abban is segítette őket, hogy rádöbbenjenek: tele vannak bűnnel, és isteni segítségre van szükségük.

Az élő törvény

A törvény betűje Mózes által adatott, és soha, senkit sem tett tökéletessé. Soha nem hozta létre azt a szent népet, amire Istennek szüksége lenne, és soha nem mutatta be tökéletesen Isten valódi jellemét. Ezért Isten élőben, teljes ékességében küldte el az emberekhez a törvényt, amikor elküldte tulajdon Fiát, hogy hitelesen kinyilatkoztassa jellemét. Jézus naggyá és dicsőségessé tette a törvényt. Megmutatta, hogy az sokkal több tíz korlátolt szabálynál, de még a korlátolt Tóránál is, amelyet manapság egyre többen istenítenek!

Isten azonban nem csupán megmutatta, milyen a valódi törvény – és itt jön a csoda, amit Isten Jézusban értünk tett: Isten nem csupán a Földre küldte el a törvényt, hanem az élő törvényt helyezte egyenesen népének szívébe!!! Csodák csodája! Ez az igazság a törvényről. Ez az új szövetség.

Többé már nem az ódon, halott betű kormányozza Isten népét; az a kormányzati rendszer a valóság eljöttével eltöröltetett. Jézus kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Pál ezt mondja Róla:

„Mert benne lakozik az istenség egész teljessége testileg, és ti benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.” Kolossé 2:9-10

Mily csodálatos ez! Krisztusban – aki az élő törvény – mi már az istenség egész teljességével bírunk! Micsoda tragédia, hogy sokan még mindig a betűt istenítik, pedig már eljött az élő valóság! Teljesen világos, hogy akik csak a betűre figyelnek, nem rendelkeznek a Lélek valóságával. A kettő nem működik együtt! Nekünk már nem a betűvel van dolgunk, hacsak nem testi, megtéretlen, vagy a Lélektől újjá még nem született emberek vagyunk.

Kire vonatkozik a betű?

„és tudja, hogy a törvényt nem az igazért rendelték, hanem a törvényszegőkért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a szentségtelenekért és a latrokért, az apagyilkosokért és anyagyilkosokért, az emberölőkért, a paráznákért, fajtalanokért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért és ami csak ellenkezik az egészséges tanítással” 1Timóteus 1:9-10

Ez az igeszakasz nyilván nem a Lélekről, Isten igazi törvényéről beszél, hanem a törvény betűjéről – arról, ami testi, Istent nem ismerő embereknek íródott. Ez tehát az igazság abban a kérdésben, hogy el lett-e törölve a törvény, vagy sem. A törvény minden egyes vonatkozásában a Lélek újdonságában szolgálunk. A lelki valósággal vagyunk kapcsolatban, nem a jogi betűvel. Isten népe számára megszűnt a betű kormányzata! Többé már nem „betartjuk az erkölcsi szabályokat”, hanem természetes módon fakad belőlünk az erkölcsös élet, mivel Krisztus bennünk lakozó lelke szeretetteljes viselkedésre vezérel, és ez a Lélek életünk „szabálya”. Többé már nem merev szabályokhoz tartjuk magunkat – ezt eheted, azt nem eheted – hanem azt az elvet tartjuk szem előtt, hogy testünk Isten temploma, amit szentségben és egészségben kell megőriznünk az Ő dicsőségére. Elvek jelölik ki az irányvonalakat, és a Lelke által bennünk lakozó Úr vezérel, nem egy szabály.

Hasonló a helyzet az ünnepek megtartásával is. Ezek csak formaságok. Ellenben azok a lelki valóságok, amikre az ünnepek előremutattak, azok a valóság. Az igazi pászka: a bűntől való szabadulás; az igazi pünkösd: a szent Lélek keresztsége; az igazi nagy engesztelési nap: lelkünk templomának megtisztítása a bűntől; stb. Nem gyerekes, földi rituálékat és szertartásokat kell tartanunk az év bizonyos napjain – ezek a dolgok testi, lelkileg éretlen emberek számára adattak, akik nem rendelkeztek Krisztus Lelkének valóságával a szívükben. Nem lakott bennük az élő törvény, ezért volt szükségük „segédeszközökre”. Most azonban már eljött a Lélek, értelmet adott a dolgoknak, és megvilágosította az elveket – ezért nincs többé szükség a betűre, a formaságokra és az árnyékokra.

Adja Isten, hogy őszintén el tudjuk fogadni, amit a Biblia mond! ■

David Clayton

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz