Aki olvassa, értse meg! Hogyan tanulmányozzuk a próféciákat?

„Aki olvassa, értse meg!” Ezek a szavak akkor hangzottak el a Mester ajkáról, amikor tanítványai a világ végéről kérdezték Őt (Máté 24:15). Jézus Dániel könyvére hivatkozott, és rámutatott annak fontosságára, hogy követői komolyan kutassák és értsék meg, mi vonatkozik rájuk a próféciákból.

A megértés rögös útjai

Egy évvel megtérésem után egy keresztény testvér felhívta figyelmemet Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseire. Korábban nem foglalkoztam a próféciákkal, mert azt mondták nekem, ezek nem olyan fontosak, és különben sem lehet megérteni őket. E könyvekből azonban előttem is feltárult a múlt, a jelen és a jövő, és kíváncsi elmém meghajolt az isteni bölcsesség előtt. Azóta sokat kutattam ezt a témát, és a próféciák egyre fényesebben ragyogtak az életemben, világítótoronyként mutatva a helyes ösvényt ebben a zűrzavaros világban.

Az én példám azonban csak egy a sok közül. Az utóbbi évtizedekben világszerte megnövekedett az érdeklődés a bibliai jövendölések iránt, és sokan megkísérelték ezek alapján megfejteni a jövőt. Csakhogy a Biblia ezen részei jelképes nyelven íródtak, s emiatt a különböző értelmezések között óriási eltérések vannak. Ez a tény sok embert elbátortalanít a próféciák tanulmányozásától, mert úgy érzik, ha okos teológusok és történészek sem értik, mit kezdhetne velük az egyszerű halandó? Azok pedig, akik mégsem zárkóznak el teljesen a témától, legtöbbször személyes vizsgálódás nélkül bólintanak rá egy megbízhatónak vélt tanító vagy egyház magyarázatára.

Mindkét hozzáállás helytelen. A címben is szereplő jézusi figyelmeztetés éppen elegendő ok arra, hogy keresztény kötelességünknek tartsuk a próféciák tanulmányozását, és törekedjünk megértésükre. Ugyanakkor felelőtlenség lenne bármilyen magyarázatot személyes vizsgálat nélkül elfogadnunk. Pál apostol arra int bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg, és csak azt tartsuk meg, ami jó (1Thesszalonika 5:21).

Az elmúlt tíz évben sokat foglalkoztam a próféciákkal és a különböző értelmezésekkel, de Jézust jobban megismerve rájöttem, hogy a népszerű magyarázatokban sok az okoskodás és a mellébeszélés, és gyakran épp a lényeg hiányzik belőlük. Ennek oka egy általános mulasztás: az emberek ugyanis – úgy az ötletgazdag magyarázók, mint a kíváncsi igazságkeresők – legtöbbször teljesen figyelmen kívül hagyják a próféciák mögött rejlő isteni szándékot. Ha pedig nem értik Isten szándékát, nem csoda, hogy félreértik, félreértelmezik üzenetét!

Isten szándéka a próféciákkal

A legtöbb ember kíváncsi a jövőre, és valójában azt várja Istentől, hogy ez irányú érdeklődését kielégítse. Isten azonban nem ezzel a szándékkal adta prófétai kijelentéseit:

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben.”
2Péter 1:19

A bibliai próféciáknak nem az a legfőbb céljuk, hogy feltárják előttünk a jövő titkait. Nem elméleteket akarnak a fejünkbe sulykolni. Isten a szívünkben akar változást elérni, ami egész lényünket meghatározza. Ha azzal a céllal tanulmányozzuk a próféciákat, hogy intellektuális kielégülést találjunk, akkor nem rendeltetésszerűen élünk ezzel az isteni ajándékkal.

A prófécia olyan, mint egy lámpa, amely a sötétben világít. De hol van a sötétség? A legtöbb ember belátja, hogy a világ, amiben élünk, súlyos erkölcsi válságban, sötétségben vesztegel. Azt azonban csak kevés ember ismeri el, hogy neki személyesen is problémája van; más szóval: az én szívemben is ott van a sötétség. Pedig e fontos felismerés nélkül a próféciák nem tudják betölteni eredeti rendeltetésüket életünkben.

Az élet világossága

Lámpára ott van szükség, ahol sötét van. A hajnalcsillag az éjszaka sötétjét bontja meg. Az ige szerint ennek a világosságnak a mi szívünkben kell felragyognia, mert ott van a sötétség. De mi az a világosság, ami megtöri ezt a sötétséget? Sokan úgy gondolják, ha biblikus ismereteket szereznek, már eljutottak a világosságra. De Jelenések 22:16-ban maga Jézus Krisztus azonosítja a hajnalcsillagot, és félreérthetetlenül Önmagára vonatkoztatja. János evangéliuma segít megértenünk ezt a folyamatot:

„Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
János 8:12

Jézus élete az a világosság, aminek sötét szívünkben fel kell ragyognia, és egyre növekednie kell (Példabeszédek 4:18). Amíg nem születtünk újjá, és Jézus nem lakik a szívünkben, sötétségben vagyunk. Bármilyen szokatlanul hangzik is, de ez az Isten által adott próféciák valódi és egyetlen lényeges célja: hogy személyesen megtaláljuk Krisztust, életet nyerjünk Tőle, és mindennapi, élő kapcsolatba kerüljünk Vele.

Hitbeli növekedés

Pál apostol azt írja, a prófétálás a hívők épülésére szolgál (1Korinthus 14:3,22). Hogyan építi a prófécia hitünket? Isten szava bevilágít életünk sötétjébe, és megmutatja az ok-okozati összefüggéseket döntéseink és azok következményei között. Felmagasztalja előttünk Krisztus szent jellemét, és figyelmeztet, hogy azokra, akik ellenállnak Isten kegyelmi hívásának és kitartanak a bűnben, végső pusztulás vár.

Aki igazán megérti a próféciákat, soha nem fog ezekre mutatva dicsekedni, hogy „Lám, a mi egyházunk az igazi!” Ha elsőre megrettensz attól, amit Jelenések könyvében olvasol, akkor tudhatod, jó úton haladsz az igazi megértés felé, és Isten Lelke munkálkodik a szívedben:

„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyennek kell lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”
2Péter 3:11-12

Ha felismered, mi Isten szándéka a próféciákkal, akkor Te is felteszed magadnak a kérdést: „Milyennek kell lennem, hogy megállhassak az Úr előtt az ítélet napján?!” Ha őszintén végignézek az életemen, és összemérem Krisztus tökéletes szentségével, minden büszkeségem porba hull. Rájövök, hogy valójában még az állítólagos „jó cselekedeteim” mögött is sokszor önző indítékok húzódnak, melyek Isten szemében utálatosak. Kétségbeejtően nagynak tűnik a szakadék jelenlegi életem és az isteni mérce között… Ha ez a tapasztalatod a próféciák tanulmányozásakor, akkor tudhatod, jó úton haladsz, és Isten Lelke munkálkodik a szívedben!

„A kék foltok és a sebek távolítják el a gonoszt és a belső részekig ható csapások.”
Példabeszédek 20:30

„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.”
Jób 5:18

Amíg magadban – saját jóságodban, képességeidben, erőforrásaidban – bízol, addig Isten nem tudja felépíteni hitedet Krisztusban – az Ő jóságában, képességeiben, erejében. Először kénytelen összezúzni saját büszkeségedet, és önmagadba vetett bizalmadat, hogy amikor már semmid nincs, teljesen Isten irgalmára merd bízni magadat. De ne félj! Nála a lehető legjobb kezekben vagy – olyan átlyukasztott kezekben, amelyeket nem az emberi erőszak, hanem az irántad való könyörülő szeretet tárt szélesre a kereszten.

Isten munkatársai

Amikor remegve és megalázottan porba hullsz a szent Isten előtt, Ő kezébe vesz Téged és elkezdi átformálni életedet. Ám mindez még csak a kezdete a Krisztussal járás csodálatos útjának.

„Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.”
János 15:14

„Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!”
2Korinthus 6:1

Istennek terve van életünkkel, és ezért a Vele való együttműködésre hív. Amikor Dániel vagy Jelenések könyvét tanulmányozzuk, ne a világ történelmét keressük benne, hanem azt kutassuk, mi Isten akarata személyes életünkre nézve. Isten nem azért beszél a sötétség erőiről sem, hogy összeesküvés-elméleteket gyártsunk, hanem azért, hogy megóvjon bennünket az ellenség csalásaitól, és így minden lehetőségünk meglegyen a tudatos engedelmességre.

Isten a próféciák által Krisztushoz akar vonni, és tudtunkra akarja adni ránk vonatkozó terveit, hogy mi együttműködhessünk Vele. A próféciák tanulmányozásakor ezért tegyük fel mi is Pál apostol kérdését: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Apostolok cselekedetei 9:6, Károli)

Olvasni, hallgatni, megtartani

Kedves Olvasó! Szeretnéd-e így, ezen az alapon tanulmányozni a bibliai próféciák koronáját – Jelenések könyvét? Ha igen, akkor a könyv elején olvasható csodálatos áldás ígérete bizonyosan Rád is vonatkozik:

Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétai beszédet, és megtartják azt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van.”
Jelenések 1:3

Ez a rövid boldog-mondás magában foglalja azokat az elveket, melyekről az imént beszéltünk. Jelenések könyvének pontos címe valójában „Jézus Krisztus kijelentése”. E prófétai könyv célja, hogy elvezesse Isten gyermekeit a Jézusban való hit teljességére, amikor is Jézus Krisztus tökéletesen ki tudja magát nyilatkoztatni a Benne hívők életében. Más szóval: amikor a viselkedésed pontosan tükrözi a Mester szeretetteljes jellemét.

Isten erre az együttműködésre hív. Ahogy a próféciákat olvasod, tanulmányozod, keresd az Urat személyesen! Kérdezd Tőle, hogyan vonatkozik mindez személyesen rád, a te életedre, és Ő megmondja neked! Ha alárendeled akaratodat az Úrnak, és engeded, hogy átformálja szívedet és gondolataidat, akkor meghallod és megérted, mit kell tenned. És ha együttműködsz Vele és engedelmeskedsz a Lélek vezetésének, akkor megtartottad a prófétai beszédet, és elnyered a megígért áldást.

Ez az áldás vagy boldogság pedig nem más, mint a „hajnalcsillag” felragyogása a szívedben, növekedés a Krisztussal való személyes kapcsolatban, „amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus” (Galata 4:19). Nincs ennél nagyobb kiváltság ezen a világon, és egyetlen igazi prófécia-tanulmányozás sem tűzhet ki más célt, mint hogy a Krisztussal való kapcsolat teljességre jusson az ember életében!

Néhány további alapelv

Ha tehát felismerjük, hogy a prófécia-tanulmányozás legfőbb célja a Jézussal való élő kapcsolat, a legfontosabb lépést már megtettük a helyes megértés felé. Mielőtt azonban belemélyednénk Jelenések könyvébe, tisztáznunk kell még néhány értelmezési alapelvet, amelyet a magyarázók általában nem vesznek eléggé komolyan. Természetesen sok alapelvet fel lehetne sorolni, de most csak azt a hármat említem meg, amelyek elhanyagolása a legtöbb magyarázat kisiklásához vezet.

1. Jelenések könyve az ószövetségi próféciák summája

A Biblia utolsó könyve – bár időben is az utoljára megírt, újszövetségi könyvekhez tartozik – mégis inkább ószövetségi iratként kezelendő. A Biblia-tudósok előtt jól ismert tény, hogy ez a könyv több száz (!) ószövetségi igehelyre hivatkozik szóhasználatával (sokszor nem a szó szoros értelemben vett idézetekről van szó, hanem inkább „áthallásokról”). Ráadásul nemcsak egy-két ószövetségi könyvet idéz, hanem szinte az összeset. Ez azt jelenti, hogy Jelenések könyvének csaknem minden második versében található ószövetségi hivatkozás. Nem meglepő tehát, hogy Jelenések könyvének nyelvezete és jelképrendszere az Ószövetség formáit tükrözi.

Első hallásra mindez csupán érdekességnek tűnhet, pedig komoly kihatással van az értelmezésre, ha Jelenések könyvét ószövetségi próféciaként kezeljük! A gyakorlatban ez egyrészt azt jelenti, hogy e könyv helyes megértéséhez szükséges az Ószövetség alapos ismerete. Másrészt az Újszövetséget még ennél is jobban kell ismernünk, mert az ószövetségi hivatkozásokat (kifejezéseket, történeteket, jelképeket) az Újszövetség fényében kell értelmeznünk:

„Mivel a törvényben [az ószövetségi rendszerben] csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe
Zsidók 10:1a

Ezt az elvet alkalmazzák a magyarázók például Jelenések 5. fejezetében, amikor megjelenik a megölt Bárány. Ebben a látomásban János egy bárányt lát Isten trónja előtt, nem egy emberi alakot. A bárány egy ószövetségi jelkép, de az Újszövetség alapján mindenki tudja, hogy ez Jézus Krisztusra vonatkozik, és nem a szó szerinti állatra kell gondolni.

A bárány jelképe persze annyira egyértelmű, hogy senki sem érti félre. Ám amikor Izrael népének kiválasztottairól (a 144.000), vagy a Megiddó hegyénél vívott végső küzdelemről (Armageddon) van szó, akkor ezeket az ószövetségi hivatkozásokat sokan szó szerint veszik, és értelmezésüket nem rendelik alá az Újszövetség világosságának. Ez a következetlenség pedig sokszor olyan magyarázatot eredményez, ami ellentétben áll az evangélium elveivel, és Krisztus helyett az emberre helyezi a hangsúlyt.

Fontos tehát, hogy Jelenések könyvét az ószövetségi próféciákhoz hasonló módon kezeljük. Az ószövetségi formákat az újszövetségi világosság fényében kell értelmeznünk; nem szabad összetévesztenünk az árnyékot a valósággal. Ha ezt az elvet következetesen alkalmazzuk, Krisztus dicsősége ragyog fel ezekből a próféciákból.

2. A jelképek értelmezésének kulcsa benne van a Szentírásban

A Szentírás önmagát magyarázza. A protestantizmus ezen fő alapelve a próféciák értelmezésére különösen is vonatkozik, és sok vad elmélettől megőrzi e szabály követőit. A jelképek azonosításánál nem támaszkodhatunk saját fantáziánkra; minden esetben maga a Szentírás adja meg a kulcsot az értelmezéshez.

Jelenések könyve több helyen is utal erre az értelmezési alapelvre. Például a nevezetes 666-os szám kapcsán ezt írja:

„Itt van helye a bölcsességnek. Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy ember száma az, és annak száma hatszázhatvanhat.”
Jelenések 13:18

Hány élénk fantáziájú elmét megmozgatott már e szám titkának megfejtése! De Isten azt mondja, ehhez bölcsességre és értelemre van szükség. Sokan tévesen azt gondolják, ez a bölcsesség a nagy tudósok átlagon felüli értelmi képességeire vagy széles körű ismereteire utal. Pedig az Isten szerinti bölcsesség sokkal egyszerűbb, és minden ember számára elérhető:

„A bölcsesség kezdete az ÚR félelme, és a Szentnek ismerete ad értelmet.”
Példabeszédek 9:10

Az igazi bölcsesség azzal kezdődik, hogy az ember legfőbb tekintélyként Istent és az Ő Igéjét fogadja el önmaga felett. Az isteni titkokat felfogni képes értelem pedig egyszerűen egy olyan gondolkodásmód, ami az Istennel való személyes ismeretségből természetes módon bontakozik ki. Dicsőség Istennek, hogy ez minden hívő számára elérhető kiváltság!

Amikor tehát Jelenések könyvének jelképeit értelmezzük, Isten bölcsességére kell támaszkodnunk, és engednünk kell, hogy a Szentírás megmagyarázza önmagát. Ha betartjuk ezt a szabályt, sok félreértést és emberi belemagyarázást elkerülhetünk.

3. A próféciák dinamikus természete

Általános vélekedés, hogy a profetikus jelképeket bármikor pontosan be lehet azonosítani a múlt, jelen vagy jövő konkrét szereplőivel, csak el kell találnunk a megfelelő kombinációt. Régebben én is így gondolkodtam, de rá kellett jönnöm, hogy Isten Igéje – és így minden prófécia is – sokkal „dinamikusabb” ennél.

Mi, emberek, nem tudjuk a jövőt. Előfordul, hogy várunk valamit, de feltűnik egy új szereplő a színen, vagy elbukik egy régi, és a várt esemény ellenkezője következik be. Csak az elmúlt egy évszázad alatt sok olyan prófécia-magyarázat született – főleg a világháborúk környékén – amelyek biztosra vették, hogy elérkezett a világvége, és rendre azonosították a próféciák jelképeit az éppen aktuális közszereplőkkel (pl. Hitler mint Antikrisztus, vagy a Szovjetunió mint a fenevad). A történelem azonban megmutatta, hogy értelmezésük téves volt.

Ebből persze vétek lenne azt a következtetést levonni, hogy egyáltalán nem érdemes a próféciákkal foglalkozni. Alázatot viszont tanulhatunk belőle. Egyedül Isten tudja száz százalékos pontossággal a jövőt, mi csak annyit tudhatunk biztosan, amennyit Ő kijelent számunkra. De még a kijelentett dolgokkal kapcsolatban is van egy tényező, ami alázatra int bennünket!

Isten Igéje ugyanis – és ebbe a prófétai beszéd is beletartozik – teremtő hatalommal bír. Ezt a tényt elméletben minden keresztény vallja, a legtöbb prófécia-magyarázat mégis kihagyja számításából. Mi ennek a gyakorlati jelentősége?

„Az ÚR szeme megőrzi a tudást, a hűtlenek beszédét azonban felforgatja.
Példabeszédek 22:12

„Úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.”
Ézsaiás 55:11

A sötétség fejedelme sokféle tervet kieszelt az Isten ellen folytatott háborúban, és ügynökei által serényen dolgozik ezek megvalósításán. A különböző összeesküvés-elméletek előszeretettel mutatnak rá egy-egy ilyen tervre, és mindent megtesznek, hogy figyelmeztessék az embereket: ez vagy az fog történni. Ezek a jó szándékú őrszemek azonban sokszor elvesznek a részletekben, és elfelejtkeznek arról, hogy Isten Igéje felette áll az aktuális történelmi helyzetnek és az ellenség terveinek. Az Ige teremtő ereje a garancia arra, hogy végeredményben az fog megvalósulni, amit Isten előre megmondott.

Sokan csak a világ aktuális eseményeire tekintenek, és emiatt kétségbe vonják vagy átértelmezik a próféciákat. Pedig Isten nem változik: az Ő szava most is rendelkezik ugyanazzal a teremtő erővel, mint kezdetben, és akár egy nap alatt is képes teljesen átrendezni a történelem színpadát. A szereplők időről időre változhatnak, de amikor a próféciák beteljesednek, végül minden tökéletesen illeszkedik majd Isten kijelentéséhez.

Mi ebből a tanulság? Legyünk óvatosak, és ne ragaszkodjunk túlságosan egyetlen konkrét értelmezéshez sem – még ehhez sem! Isten Igéje nagyobb nálunk és nagyobb a történelemnél is! Bár törekednünk kell a legteljesebb megértésre, nem tudhatjuk biztosan, Isten hogyan forgatja majd az eseményeket szavának erejével. A helyes hozzáállás részünkről, ha alázattal meghajlunk Isten Igéjének nagysága előtt, és Jézusra figyelünk, keresve a Vele való minél szorosabb közösséget. Ha teret adunk Lelke vezetésének, Ő – ígérete szerint – elvezérel bennünket minden igazságra.

Keresd az Urat!

A következő számban ténylegesen elkezdjük tanulmányozni Jelenések könyvét. Bízom benne, hogy ez számodra is áldást jelent majd, és közelebbi kapcsolatba kerülsz Jézus Krisztussal. Addig is, keresd az Urat, és helyezd életedet Igéje és Lelke vezetése alá, hogy az Ő szépsége kibontakozhasson életedben! ■

Sánta János

Reményik Sándor: Így emlékszem (részlet)

…De minden szörnyűségnél szörnyűbb kérdésem ez:
Uram, a lelkemmel, a lelkemmel mi lesz?
Így várjam a véget tompán, tunyán –
És szívet vesztve és vesztve fejet?
Segíteni ne tudjak senkinek?
Ne tudjak egy tiszta tekintetet,
Bátor, tudó pillantást vetni fel
Az égre, amely füstben tűnik el
S a földre, amely alattunk inog?

Így találjanak, szégyenteljesen
Kapkodva, az apokaliptikus
Pillanatok?!

Én Istenem, tartsd fel a végzetet,
Takard be irgalmadnak fátyolával
A nőket s a gyermekeket –
Kegyelmezz a bűnös világnak,
Mindennek, ami itt hamis
És nekem is –

Ám ha mégsem lehet:
Velem tedd meg ezt a csodát:
Érjem fel, bárha ágaskodva is
Lélekkel a roppant tragédiát!
Legyen számomra legalább nyitott könyv
A Jelenések Könyve…

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz