Átkelés a Vörös-tengeren Ösvény a hatalmas vizeken

Az előző két részben láthattuk, miként jutott el Ron Wyatt Noé bárkájához, ill. Sodoma és Gomorra romjaihoz; és milyen bizonyítékokat talált, amelyek igazolták a bibliai beszámoló hitelességét. Ebben a cikkben pedig Izrael népének vörös-tengeri átkelését fogjuk végigkövetni.

A helyszín azonosítása

Amikor Ron a bibliai beszámolót vizsgálta, azt vette észre, hogy Isten Midián földjén szólította meg Mózest az égő csipkebokornál, amikor apósa, Jetró juhait őrizte, és azt mondta neki, hogy miután kivezeti Izrael népét Egyiptomból, ugyanazon a helyen fog találkozni velük:

„Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek.” 2Mózes 3:12

Egyiptom történelméből és az igéből világos, hogy Midián nem a Sínai-félszigeten található, hanem Szaúd-Arábia északnyugati részén. Ezt erősíti meg Pál is:

„Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában…” Galata 4:25

atkeles1

Nyomós bizonyítékok utalnak arra, hogy a Sínai-félsziget Mózes idejében egyiptomi felügyelet alatt állt. Ezért ha az általános hiedelem lenne igaz, ti. hogy Mózes a Szuezi-öböl felé vezette ki a népet, és a Szuezi-öblön keltek át, akkor az átkelés után is egyiptomi területen tartózkodtak volna, nem szabadultak volna ki ténylegesen Egyiptomból. Ugyanakkor a történelmi bizonyítékok fényében Szaúd-Arábia területét nem az egyiptomiak felügyelték, így sokkal valószínűbb, hogy az átkelés nem a Szuezi-öblön, hanem az Akabai-öblön keresztül történt.

atkeles2

Gósen földje

„Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó megparancsolta.” 1Mózes 47:11

„Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén lakott…” 1Mózes 47:27

A zsidó nép Gósen földjén lakott, és innen vonult ki. Az általánosan elterjedt véleménnyel szemben, miszerint Gósen (Ramszesz) földje egy várost jelent, valójában a Nílus deltavidékéről van szó. Ez a vidék volt Egyiptom legjobb része – amely képes arra, hogy Izrael 2-3 milliós népességét, állataikkal együtt el tudja látni.

A kivonulás

„Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján.” 2Mózes 13:17-18

„…elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba…” 2Mózes 12:37

„azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.” 2Mózes 13:20

A legrövidebb út a Nílus deltájától Kánaán földjére a Földközi-tenger partján vezetett volna, de mivel ott a filiszteusok laktak, Isten inkább a biztonságosabb, Szukkótot Étámmal összekötő, déli úton vezette őket, amely akkor a kereskedőkaravánok és az egyiptomi hadsereg által is gyakran használt útvonal volt. Az út a Sínai-félszigeten, a Vörös-tenger pusztaságának szélén vezetett.

sinai-map

Étám nem egy város, hanem egy, az Akabai-öböl északi részét körülvevő földterület. Ezt abból is láthatjuk, hogy még a tengeren való átkelés után is Étámban tartózkodtak (ld. 4Mózes 33:8)

Még az átkelés előtt, amikor Étámban tartózkodtak, olyan területen mentek át, ahol „körülfogta őket a puszta” (2Mózes 14:3). Ez csak úgy történhetett meg, hogy magas hegyek által körülvett kanyonon mentek végig, és a sziklák teljesen körbezárták őket. Az átkelés előtt a kanyonból egy olyan helyre kellett kiérniük a tengerparton, ahol az egész nép, nyájával együtt elfért. Egyetlen ilyen hely létezik, az Akabai-öböl partján fekvő Nuweiba városánál, ahol egy néhány kilométer széles, homokos tengerpartsáv található, amihez egyetlen út vezet: egy 29 km hosszú, a hegyekben utat vágott, kiszáradt folyómederrendszer (a kanyon mai neve Wadi Watir). A folyómeder a partsáv közepénél bukkan ki a hegyek közül, és innen se északra, se délre nincs kiút.

Josephus Flavius A Zsidók története c. könyvének 21. oldalán azt írja, hogy az egyiptomiak „bezárták őket a hozzáférhetetlen szakadékok és a tenger közé, mert itt a tengerparton van egy meredek és járhatatlan hegy, amely minden kijáratot elzár. Tehát a héberek beszorultak a hegy és a tenger közé, és a síkságra vezető egyetlen utat az egyiptomiak elzárták.”

wadi-2a

Az átkelés

Az általános hiedelem szerint az átkelés a Szuezi-öblön keresztül történt. Azonban ott egyetlen hegy sem található. A környék teljesen sík, ellentétben a bibliai leírással. Ezzel szemben a nuweibai helyszín tökéletesen megfelel a bibliai és egyéb leírásoknak.

Egy másik tényezőt is érdemes figyelembe venni. Az izraelitákat egy egyiptomi katonai erődítmény jelenléte gátolta meg abban, hogy észak felé haladjanak tovább – és valóban, a Wadi Watir szájától északra egy ősi erődítmény található. A Biblia valószínűleg ezt a helyet nevezi Migdolnak (lásd 2Mózes 14:2). Déli irányban a hegységek egészen a tengerig terjednek, megakadályozván ezáltal bármilyen további átkelési lehetőséget. Természetesen vissza nem fordulhattak, mert az egyiptomi hadsereg a nyomukban volt. Isten olyan helyzetbe hozta őket, amelyből egyedül Ő adhatott nekik szabadulást:

„Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok!… az ÚR pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a vizet, és szárazzá tette a tengert, és kétfelé váltak a vizek. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig kőfalként állt jobb és bal kezük felől.” 2Mózes 14:13,21,22

Bizonyítékok az átkelés helyén

Amikor Ron Wyatték 1978-ban, és később is meglátogatták a Nuweibanál, ill. a tenger szemközti partján található helyszíneket, mind a felszínen, mind a víz alatt alapos kutatásokat végeztek.

Ron talált egy parton fekvő, föníciai stílusú oszlopot. Sajnos a felirat már elkopott rajta, így egészen 1984-ig nem is sejthették, mekkora jelentőségű a felfedezés. Abban az évben Ronékat bebörtönözték Szaúd-Arábiában, ő pedig elmagyarázta, hogy a Sínai-hegyet és a zsidók átkelés utáni érkezési helyét keresi – amelyek meggyőződése szerint Arábiában találhatók. Fogvatartói – hogy történeteit ellenőrizzék – elvitték a partra, ahol felfedeztek egy másik gránitoszlopot, mely pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az első, csakhogy ezen a felirat sértetlen volt.

nuweiba_column_445x573

Az oszlopon óhéber nyelven a következő szavak álltak: „MIZRAIM (Egyiptom), SALAMON, EDOM, HALÁL, FÁRAÓ, MÓZES, JEHOVA”. Ron szerint ezeket az oszlopokat Salamon emelte, hogy megemlékezzen a Vörös-tengeren történt átkelésről az esemény helyszínén.

nuweiba-column5

Alámerülve a tengerbe Ron Wyatt és két fia számos, korallborított harciszekér-maradványt talált és fényképezett. Ron egyik felfedezése egy nyolcküllős harciszekér-kerék volt. Amikor a kerékagyat megmutatta az Egyiptomi Régiségek igazgatójának, dr. Nassif Mohammed Hassannak, ő azonnal megállapította, hogy ez a 18. dinasztia korából származik, mert egyetlen más dinasztia idején sem használtak nyolcküllős kerekeket.

exwheel

Harci szekerek és kerekek, emberi csontvázak maradványai, lócsontok: mind ott fekszenek lent, tanúságot téve a Vörös-tenger szétválasztásának csodájáról. Tucatnyi független csoport és személy merült már alá ezen a területen, hogy megerősítsék az ott található leletek valódiságát. Többek között: dr. Lennart Möller, aki később a The Exodus Case (A kivonulás-ügy) című mű szerzője lett; a Discovery Media Productions, akik a The Exodus Revealed (A kivonulás feltárva) című dokumentumfilmet készítették és a Mahoney Media, akik a The Exodus Conspiracy (A kivonulás-összeesküvés) című filmet készítették.

Saudi Wheel closeup 1

Ron Wyatt későbbi merülései során arannyal bevont, négyküllős harciszekér-kerekeket is talált. A korall nem telepszik meg az aranyon, ennél fogva a kerék formája tökéletesen kivehető. A burkolat belsejében levő fa azonban sajnos teljesen szétbomlott, így a szerkezet túl törékennyé vált a kiemeléshez.

Út a tengeren

Talán minden eddiginél lenyűgözőbb tény, hogy a tengerben egy víz alatti földhíd található. Az Akabai-öböl teljes hosszában a tenger mélysége átlagosan 1,6 km, és az Egyiptom felőli partvonal meglehetősen meredek, kb. 45 fokos lejtéssel tűnik el a víz alatt. Ha az izraeliták az Akabai-öböl mentén bárhol másutt próbáltak volna átkelni a tengeren, akkor egy hihetetlen meredek esésű, kb. 1,6 km mélységbe nyúló lejtővel kellett volna szembenézniük. Az összes állatállománnyal és szekérrel ez a feladat gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna.

földhíd

Kizárólag itt, Nuweiba partjainál található egy fokozatos, kb. 4 fokos lejtésű „ösvény”, mely alig több mint 850 méteres mélységbe nyúlik. A szaúd-arábiai oldalon a lejtő szintén fokozatosan, kb. 5,7 fokban emelkedik. A Biblia ezt úgy írja le, mint „utat a tengeren, ösvényt a hatalmas vizeken” (Ézsaiás 43:16, 17). A Nuweiba és Szaúd-Arábia közötti távolság kb. 15,4 km; a víz alatti földhíd szélességét pedig 900 méterre becsülik.

A szabadulás bizonyítéka

Mindezen dolgok egyértelműen mutatják, hogy Ronék megtalálták az átkelés helyszínét, és ugyanakkor arra is utalnak, hogy a kivonulás és átkelés története nemcsak egy mítosz, mint ahogy ma sokan állítják, hanem valóban megtörtént esemény. Isten igéje újra és újra igazolást nyer, ezért bátran bízhatunk benne!

A kivonulás története arra is rámutat, hogy amilyen „erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal” (5Mózes 26:8) kihozta Isten Izraelt Egyiptomból, rabságuk földjéről, ugyanolyan bizonyosan meg tud bennünket is szabadítani a bűn rabságából, Jézus Krisztus által. ■

G.R.

Képek: arkdiscovery.com

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz