Harc az elméd uralásáért A hamis vallásos világ és eszközei

Szerkesztői megjegyzés: Mivel e cikk terjedelme nem teszi lehetővé a benne foglalt, megdöbbentő állítások alapos alátámasztását, bátorítjuk kutatni vágyó olvasóinkat, hogy jelezzenek vissza e-mailben vagy telefonon, és a bizonyítékokat tartalmazó forrásanyagokat örömmel rendelkezésükre bocsátjuk.

Az ősellenség a bűnbeeséstől kezdve egészen napjainkig több eszközt is bevetett annak érdekében, hogy az emberiség gondolkodása felett teljes uralmat szerezzen és megakadályozza a Teremtőhöz való visszatérést. Előző alkalommal az evolúció tanával foglalkoztunk, most pedig a vallással fogunk, amely a gonosz eszközei között különösen fontos helyet foglal el. Minden ember érzi, hogy valami vagy valaki hiányzik az életéből. Ez pedig nem más, mint maga a Teremtő, pontosabban a Vele helyreállított kapcsolat. Az ellenség – az embernek ezt a szükségét ismerve – pótlékokat kínál fel, és ezek közül messze a legelső helyen a vallás és a vallási rendszerek állnak.

A vallás szó jelentése önmagában is érdekes. A legtöbb nyelvben (a magyar épp kivétel) a szó a latin re és ligare szavakból származik (religie, religion, religija stb.), amelyeknek jelentése: újra, ismét, vissza (re); rögzíteni, megkötni, megkötözni (ligare). Ez egyrészt jelentheti azt is, amit eredetileg jelentett: ti. hogy újra összekapcsolódunk Istennel, de azt is, hogy az ember visszatér a megkötözöttségbe. A valóságban a szó mindkét jelentése érvényesül. Bár sok ember a vallás által tényleg megismeri Istent és újra az Ő gyermeke lesz, a legtöbbek életében a vallás nem a szabadulást és győzelmet, hanem a megkötözöttséget és pusztulást hozza el.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bűn által megkötözött ember csak egy újabb és talán még rosszabb köteléket vesz magára. Azért rosszabb, mert a bűnös ember könnyen felismeri, hogy bűnös és felébredhet benne a vágy a szabadulásra, míg a hamis vallásban lévő ember úgy gondolja, elérte a célt, noha valójában még messzebb került attól. Ahelyett, hogy közelebb kerülne Istenhez, még jobban elzárja magát Tőle.

Már Káin is ennek az önbecsapásnak esett áldozatul. Elhitte, hogy élhet saját útjai és elképzelései szerint, ugyanakkor vallásos cselekedetek által – az Istennel való kapcsolat tökéletes helyreállítása nélkül – mégis Isten kegyeibe férkőzhet. Ez a gondolkodás tükröződik abban, hogy bárányáldozat helyett – mely az Istennel való kapcsolatot helyreállító Krisztusra mutatott – a saját elgondolása szerinti terményeket mutatott be áldozatul Istennek. Nem értette meg, hogy Istennek nem a vallásos cselekedeteink kellenek: Ő a velünk való kapcsolat helyreállítására vágyik.

A hamis vallás szárnyakat bont

Bár a vízözön előtti vallástörténelemről nem sok feljegyzésünk van, az utána eltelt évezredekről mind a Biblia, mind a történetírás beszámol. Ebben a tanulmányban csak az utóbbival foglalkozunk. Az özönvíz utáni hamis – az egész világot megtévesztő – vallás alapjait Nimród fektette le:

„Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a földön. Hatalmas vadász volt az ÚR előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród. Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén. E földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot. És Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.” 1Mózes 10:8-12

Nimród
A vízözön után épített első város Bábel volt. Nimród itt indította el Isten elleni lázadását – amit a városban épült torony is szimbolizált –, később pedig más településekre is kiterjesztette uralmát. Isten szándéka az volt, hogy az emberek szétszéledjenek és benépesítsék a Földet. Nimród azonban birodalmán és bábeli vallásán keresztül egyetlen „világkormányban” és „világvallásban” szándékozta egyesíteni az emberiséget. Nem a véletlen műve, hogy napjainkban is ugyanez a törekvés vezérli a nagyhatalmakat. Noha nem beszélhetünk már ugyanannak a fizikailag létező városnak az uralmáról, mert a szereplők és a birodalmak változtak, de a bábeli eszme – és ezzel Babilon uralma – a gonosz csatlósain keresztül mindvégig fennmaradt:

„…a nagy parázna … homlokára pedig fel volt írva egy név: Titok, a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.” Jelenések 17:1,5

A Babilon szó jelentése: zűrzavar; a héber babal szóból származik, melynek fordításai: Bábel, Babilon. Noha az egység és a hatalom megtestesítője, egységét – isteni szeretet nélkül – csak erőszakkal és megfélemlítéssel tudja fenntartani. A szó jelentése eredetileg a nyelvek Bábelnél történt összezavarására utal, de a bábeli eszme ellentmondásos természetére is rávilágít.

A történelmi források szerint Nimród varázsló, felesége, Szemirámisz pedig boszorkány volt. Noha nem sok idő telt el a vízözön óta, az emberek – készségesen vagy kényszerből – mégis elfogadták az általuk létrehozott sokistenhívő vallást. Újra lefektették az asztrológia, a fehér és fekete mágia alapjait, mely a régi világ gyors romlásához nagyban hozzájárult. Mivel Nimród óriás volt – ereje és tettei miatt – istenként tekintettek rá. Bár őt meggyilkolták, az általa alapított kultusz terjedését már nem lehetett megállítani. Ez a történelmi tény tükröződik a bábeli szétszóratás után létrejött különböző népcsoportok panteonjaiban is (a panteon egy kultúra isteneinek összessége). Ugyanis az egyes népek által imádott istenségek gyakorlatilag egymás megfelelői, csupán neveikben van különbség, a nyelvek összezavarása miatt.

E népek többségénél megjelenik az atyaisten és az emberiséget megmentő fiúisten motívuma, azonban eme atyák és megváltók mögött nem az igaz Isten és Fia, hanem egy nagy hatalmú emberi lény (óriás) vagy démon áll. Így érte el Sátán, hogy meghamisítsa az igazi Messiás eljöttét, és sokakat az igazi elvetésére indítson. Így kínált Sátán a hamis vallás által egy „másik utat” Istenhez.

A helyes út

Az Igéből tudjuk, hogy az Istennel való kapcsolat helyreállítására csupán egyetlen út létezik:

„Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János 14:6

Egyedül Jézus által jutunk Istenhez. Ő a kapcsolat helyreállításának kulcsa és útja. Gyakorlatilag minden, amire szükségünk van, Krisztusban található meg:

„De általa ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk.” 1Korinthus 1:30

Mindazt, amire az embernek szüksége van – attól kezdve, hogy ráébred bűnös voltára, egészen élete végéig –, Krisztusban találhatja meg. Ő teszi az embert bölccsé, igazzá, szentté, és Ő ad neki örök életet. Csak Ő tud megszabadítani bűneinkből, ami nem azt jelenti, hogy néhány feljegyzést kitöröl egy könyvből, hanem azt, hogy valóságosan megszabadít! Krisztus egy új, a bűn felett győztes életet és természetet ad – saját győztes életét. Ahogy kezdetben saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, úgy ismét arra a képmásra változtat át.

Az alternatíva

Sátán kezdeti hazugsága – „olyanok lesztek, mint az Isten” – Isten kihagyásával kínálja fel az Istenhez való hasonlóságot. Ez az ajánlata mindmáig áll. Az általa felkínált út sok elemet kölcsönvesz az igazitól, hogy elfogadhatóbbnak tűnjön. Az alapot azonban hamis elvek alkotják, ahogy az már a kezdeteknél, Bábel tornya építésénél is megfigyelhető:

„Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!” 1Mózes 11:4

Mi építsünk tornyot, ami az égig ér: alkossuk meg saját utunkat a mennybe! Tegyük ezt a saját nevünkben, hogy a mi nevünk legyen ismert és dicsőséges! A vezetők Isten helyébe álltak, hogy az emberek Isten helyett az ő nevüket ismerjék, azaz bármilyen szükségletükkel őket keressék, ne a Teremtőt.

Az elmúlt évezredek vallásainak többségében újra és újra ugyanaz a bábeli gondolatmenet köszön vissza: neked magadnak kell felküzdened magad Isten kegyeibe; vagy – más elképzelés szerint – magadnak kell azon az úton járnod, amelynek a végén istenné válsz. Ha néha imádkozol, megtartasz egy napot, engedelmeskedsz az előírásoknak, azzal Istennek olyan szolgálatot teszel, hogy el kell fogadnia téged – még akkor is, ha máskor egyébként mindig a magad útját járod. Akik többre vágynak, azoknak azt mondja: tagadd meg – esetleg kínozd – magad, de végül eléred a célt, amivel Sátán a kezdetek óta kecsegtette az embert: „Olyanok lesztek, mint az Isten”.

A különböző világvallások látszólag különböző dolgokat tanítanak, de a háttérben ugyanaz a filozófia húzódik. A kereszténység berkein belül is ugyanez köszön vissza: alakulj át te magad Isten képmására. Ehhez elég csupán vakon követned vezetőidet, akik Isten helyén állnak. A hamis vallás elhiteti az emberekkel, hogy a vezető vagy vezetőség (guru, pap, pápa, világtanács stb.) Isten hangja számukra, akit vagy akiket követve biztosan eljutnak a célhoz.

Földi szolgálata során maga Jézus is szembeszállt a hamis vallással. A vallási vezetők és a nép végül a babiloni elveket követve fordult szembe Azzal, Aki az egyedüli lehetőségük lett volna az Istennel való kapcsolat helyreállítására.

A korai kereszténység bukása

Krisztus és tanítványai idejében az igazság fényesen felragyogott, a hamis vallásról pedig lehullt a lepel. Az őskeresztények tudták, hogy számukra egyetlen út létezik: Jézus Krisztus. Ő volt az életük, Őérte éltek-haltak. Azonban a második századtól kezdve a kereszténységet fokozatosan bekebelezte a pogányság, ami végül a római pogány-keresztény egyházban öltött testet. A nimródi eszme újra virágkorát élte.

A római egyház gondoskodott arról, hogy az ember ne lehessen közvetlen kapcsolatban Istennel, és ennek érdekében egy sor közvetítőt iktatott be (pápa, bíboros, pap, szentek stb.). Imádkozhatsz bár, de Isten és a Megváltó a messze távolban marad. Pogány szokások és gyakorlatok tömegeit vezették be az egyházban, amelyek jó része Nimród és Szemirámisz idejéből származott. Az emberektől elvették a Szentírást, amely leleplezhette volna hamisságaikat.

A reformáció és hanyatlása

Amikor a reformáció ideje elérkezett, emberek tömegei ébredtek rá, hogy közvetítők nélkül is jöhetnek Istenhez. A reformátorok (Luther, Kálvin stb.) Isten szavát emelték fel a nép előtt. A hamis vallás uralma megingott. Sokak számára vált világossá, hogy a nagy (római) egyházban valójában Babilon elvei öltenek testet. Tömegek fogadták el a reformációt és találták meg Jézust.

Loyola-Luther

Az egyház azonban nem nézte tétlenül híveinek és hatalmának elvesztését. A pápa egyik leghűbb embere, Loyolai Ignác megalkotta a Jezsuita Rendet. A szerzetesrend megalapításának fő célja a reformációnak és vívmányainak lerombolása volt. Jól szemlélteti ezt az a Rómában, a Loyolai Szent Ignác Templomban található szobor, amelyen Loyolai Ignác lábbal tipor egy kígyót, továbbá Luther Mártont – a kezében lévő Bibliával! (http://www.catholic-convert.com/blog/2013/12/26/st-ignatius-steps-on-luther) Ezen rend azonban nem pusztán a reformáció megsemmisítése céljából alakult, hanem a kígyó eltaposásával az Édenben elhangzott próféciára is utal, és az ördögöt legyőző Megváltó helyébe Ignácot és jezsuita rendjét helyezi.

Jelszavuk: a cél szentesíti az eszközt. Ennek az elvnek a megvalósulása egész munkásságukban megfigyelhető.

A gonosz csatlósai: a titkos társaságok

A Jezsuita Rend – ha módszereit és működését nézzük – valójában a titkos társaságok közé sorolható. A mai világot át- meg átszövik ezek a titkos társaságok, amelyekről az Interneten sok hamis, és sok valós információt is találhatunk. Néhány ilyen csoport, a teljesség igénye nélkül: szabadkőművesek, Illuminátusok, Koponyák és csontok, Ku-Klux-Klan, Rózsakeresztesek, OTO – A keleti templomok rendje (sátánisták), templomosok, Bilderberg-csoport, Opus Dei, B’nai B’rith (zsidó társaság).

Többségük vallási hátterű, babiloni elvek alapján működik, és mindegyik mögött Sátán áll, akinek célja, hogy az emberiséget egy végső, minden embert egyesítő, Isten elleni lázadásba vezesse. A legtöbb összeesküvés-elmélet a titkos társaságokat / háttérhatalmakat, illetve ezek hatalomittas vezetőit teszi felelőssé a világ elnyomásáért, pedig valójában az ördög az, akinek generációkat átívelő terve van, melyhez a különböző nyilvános és titkos társaságokat csupán eszközként használja. E csoportok tagjai sokszor jó szándékú emberek, akik azt hiszik, hogy társaságuk nemes célokért küzd. Még a vezetőségeikben is sokan vannak, aki nem látják át e társaságok sötét céljait.

Másrészt Sátán sokszor hiába akarja ezeket a csoportokat egyesített erővel saját terveinek végrehajtására felhasználni, mivel a társaságok vezetői és tagjai bűnös emberek. A bűnös teremtményekre pedig jellemző, hogy önzők, saját egyéni céljaikat tekintik a legfontosabbnak. Így kerülnek sokszor még egymással is összetűzésbe az egy célért létrehozott szervezetek.

Ugyanezt láthatjuk az országok szintjén is. Noha az Európai Unióban léteznek közös célok, egyes országok saját érdekeiket sokszor a közös célok elé helyezik. Jól megfigyelhető ez a jelenlegi menekültváltság kezelésében is: pl. Németország és Magyarország (de más államok is) az eltérő saját igényeik/elképzeléseik miatt teljesen ellentétes álláspontokat foglalnak el.

Isten nyíltan dolgozik, Sátán titokzatos

„Jézus így válaszolt: Én nyilvánosan szóltam a világhoz, és mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyülekeznek; titokban semmit sem mondtam.” János 18:20

„Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal. Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.” Lukács 22:52-53

Isten mindent a teremtményei javáért tesz, ezért nincs mit titkolnia. Viszont akinek önző, másokat ki- és felhasználó, vagy gyilkos szándékai vannak, kénytelen terveit elrejteni és tevékenységének jelentős részét titokban végezni. Ez a munkamódszer jellemzi Sátánt, de a bűn által fogvatartott embert is.

A zsidók állnak minden mögött?

Sokan a zsidókat hibáztatják a világban folyó negatív eseményekért, a zsidók világuralmi törekvéseit látva mögöttük. Míg ez igaznak tűnik, merthogy a zsidók tényleg képviselve vannak a gonoszság erői között, a teljes valóság az, hogy ebben az ördögi összeesküvésben minden nemzetből találhatunk résztvevőket. Ráadásul az sem elhanyagolható tény, hogy a különböző titkos és egyéb társaságok nem ritkán álzsidókat használnak fel, vagy akár ők maguk is zsidóként lépnek fel – így használva a „zsidó-kártyát” –, egyrészt világuralmuk elérésére, másrészt, hogy ezzel az emberiség dühét önmagukról más irányba tereljék.

Irányítás a háttérből

Dollár-piramisKözvetlenül vagy ügynökségeiken keresztül a titkos társaságok irányítják a világ összes kormányát (egy-két kormány kivételével, de a még ellenállókat is meg fogják törni); szinte az összes bankot (amelyik még nem az övék, azt világ- és helyi válságok által tönkreteszik és felvásárolják); az összes egyházat (az újonnan alakulókat hamarosan bekebelezik, az ellenálló lelkészeket kompromittálják); szinte a világ összes egyetemét és főiskoláját; a természetvédőket; a világ filmiparát (különösen Hollywoodot) és zeneiparát; a pornóipart, a kábítószer-kereskedelmet, a homoszexuális mozgalmat stb.

Az utóbbiakat (film- és zeneipar, pornó, kábítószer, homoszexualitás) az emberiség lezüllesztésére használják fel. Későbbi számokban a film- és zeneiparral, valamint azok ránk gyakorolt hatásával majd bővebben is foglalkozunk.

Rend a káoszból

Az egyik fő alapelvük szerint előbb káoszt kell teremteni, hogy aztán felkínálhassák az emberiségnek az ő megoldásukat. Ehhez feltétlenül szükséges az emberiség lezüllesztése, amit főként a film- és zeneipar által érnek el. Miért van az, hogy ha egy filmben a főszereplő által elkövetett erkölcstelenséget, lopást vagy gyilkolást látunk, már nem tűnik rossznak? Mivel úgy mutatják be, hogy amit tett, azt a jó érdekében tette. Itt is „a cél szentesíti az eszközt” elve köszön vissza. Az erkölcsrombolás azonban szép lassan ment végbe: 100 éve még ártatlan képekkel, majd egyre nagyobb és nagyobb mértékű bűnöket mutatva be pozitív színben. Mára az emberiséget teljes mértékben lezüllesztették.

A világvallások szintjén ugyanezt látjuk. Az ábrahámi vallásokat (zsidó, keresztény, muszlim) egymásnak ugrasztják, hogy az ebből keletkezett káoszból és felfordulásból már mindenkinek elege legyen, és végül mindenki készségesen fogadja a végső, közös megoldást – mely a még megmaradt szabadságukat is elveszi. Napjainkban e terv viharos gyorsasággal bontakozik ki.

Sátán áll a háttérben

A titkos társaságok beavatják tagjaikat, és ha valaki hűséges és jól teljesít, szintről-szintre haladhat felfelé. A legtöbb szervezetben csak egy bizonyos szint elérésénél mondják meg, hogy az igaz isten „valójában” Lucifer, és őt kell imádniuk! Nézzünk meg egy példát:

A katolikus egyház valójában nem keresztény, hanem pogány egyház keresztény elemekkel. Az, hogy valójában Sátánt imádják, sok apró jelből látszik: fordított kereszt a pápa trónján, hajlított kereszt a kezében; jelek a pápa, püspökök, bíborosok és papok ruháin, a templomokban; napkerék és obeliszk a Vatikán közepén stb. Ezen ősi szimbólumok babiloni eredetéről és ízig-vérig pogány jelentéséről azonban egy egyszerű pap vagy egyháztag semmit nem tud.

De ez csak egy példa, hasonló árulkodó jeleket találhatunk egyéb szervezeteknél is. Ma a világot vezető emberek és szervezetek többsége valójában Sátánt imádja, és az ő terveinek végrehajtását munkálja. A Jelenések könyve által bemutatott nagy Babilont sokan sokféleképpen értelmezik (van, aki szerint Amerika, mások szerint a pápa, ismét mások szerint Európa stb.), de az igazság az, hogy ezek az értelmezések mind részlegesek, és a teljes képnek csak egy kis szeletére mutatnak rá. Babilon ugyanis magában foglalja az egész világot, amelynek alapelvei eltérnek az istenitől.

Két nagy elv

Még egy fontos kérdéssel szükséges foglalkoznunk, ami hétköznapi életünket is meghatározza. A világmindenségben két nagy elvrendszer létezik:

  1. Istené: alapja a szeretet, fő elemei a szabad akarat és a következmények törvénye. Semmilyen korlátozást nem igényel, mert az isteni szeretettel átitatott lények egymás javáért élnek, és a szeretetből kifolyólag, valamint a következményeket ismerve csak jót tesznek és kerülnek minden rosszat. Büntetni nem szükséges, mert egyrészt nem tesznek büntetendőt, másrészt ha tennének is, a büntetés bele van építve a természetükbe (következmények törvénye).
  2. Sátáné: alapja a saját akarat, fő eleme az írott törvények uralma. Ez azt jelenti, hogy mindenki saját, önző akaratát követi, ami által viszont könnyen árthat magának és másoknak is; ezért a negatív következmények elkerülése érdekében írott törvényeket kényszerítenek rájuk, az áthágásokért pedig büntetéseket szabnak ki.

Az első teljes szabadságot ad, a második viszont elveszi az ember szabadságát.

Sátán semmitől sem fél jobban, mint a Krisztus életéből részesült, a bűn fölött győztes keresztényektől. Ezért megpróbálja az embereket szolgaságban tartani. Isten addig, amíg Krisztus nem jött el a Földre, nem győzött a bűn fölött, és ezért nem tudta győztes életéből részesíteni gyermekeit (amint pünkösd óta teszi), kénytelen volt a bűnös, a gonoszra hajló emberi természetet szigorú törvények és büntetések által korlátozni, hogy gátat vessen az emberiség romlásának. Erre utal Pál:

„Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apja által előre meghatározott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként. Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya!” Galata 4:1-6

Számunkra már elérhető a fiúság. Ha befogadjuk Jézust, valóságosan gyermekeivé válunk, akik a bűn felett diadalmaskodókként élik földi életüket. Nem ők győznek, hanem Krisztus élete, amely bennük van, és így őket is diadalmasokká teszi. Az ilyen emberek ellen nincs törvény (1Timótheus 1:9; Galata 5:23).

Napjainkban az egyházak többsége nem a valóságot (Krisztust) fogadja be, hanem a világi elemekhez, az árnyékhoz, vagyis a törvényhez kapcsolódik. Bár a törvény szent, igaz és jó, és elvei Isten jellemét tükrözik vissza, de az embert nem képes megváltoztatni, és nem tud győzelmet adni. Az a szerepe, hogy Krisztushoz vezessen (Galata 3:24), ugyanis az árnyék segítségével megtalálhatjuk a valóságot, de ha továbbra is nála időzünk, a figyelmünk rossz helyre összpontosul, és elvétjük a célt – Krisztust:

„Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” Róma 10:4; Új prot. ford.

Ma a kereszténységben és más vallásokban is arra veszik rá az embereket, hogy nekik maguknak kell önmagukat megváltoztatniuk. Hogy ezt a kereszténységben elfogadhatóvá tegyék, hozzáteszik: Krisztus segítségével. Krisztust segítővé fokozzák le, ahol az ember a főnök, Krisztus pedig a segédmunkás. Az újjászületést (a Krisztus győztes életéből való részesülést) kivették a képből, vagy jelképessé silányították, és létrehoztak egy olyan kereszténységet, amely „csak” a lényeget hagyja ki az evangéliumból, és pont az általa legfontosabbnak tartott törvény első pontját hágja át: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20:3)

Az emberek a saját maguk istenei: egész héten saját elképzeléseiket követik, aztán néha – bizonyos dolgokhoz – Krisztus segítségét kérik. Hétvégén és a hétköznapok néhány percében vallásos tevékenységet végeznek, és azt gondolják, hogy mivel teljesítették vallási kötelességeiket, jól állnak. Amíg az egyházi szabályokat betartják, jó úton járnak.

Így teszik saját magukat, és a hamis vallást támogató egyházukat – és azon keresztül a modern Babilont – a legfőbb helyre, és így vetik el Istent. Bár vallásosak, ezen az úton mégis saját bűneik és bűnös természetük rabszolgái maradnak, miközben azt gondolják, hogy szabadok.

A jó hír az, hogy nem kell ebben az állapotban maradnunk. Isten Lelke az igazság által szabaddá tesz – szabaddá minden bűntől és elnyomó uralomtól, Krisztus győztes életét ajándékozva nekünk. ■

G.R.

„De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek.” János 1:12-13

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar
wpDiscuz