Az élet Krisztusban

Mi az élet? Nincs ember, aki erre a kérdésre válaszolni tudna. Ha mégis akadna valaki, akkor az valószínűleg már maga is hozott volna létre életet. A legtöbb, amit tehetünk, ha körülírjuk tulajdonságait és megnyilvánulási módjait.

Ez a kérdés mégis rendkívül fontos, mert a Biblia szerint az ember problémája abban áll, hogy híjával van az életnek. Úgy mutatja be az embert, mint egy halottat, akinek életre van szüksége. Ez az élet az Istentől Jézus Krisztusban nyert örök élet. Ezért nagyon fontos feltennünk a kérdést, hogy tényleg kapunk-e valami valóságosat Istentől, vagy pedig ebben az esetben csak szimbolikus, metaforikus beszédről van szó.

Mit kap az ember, amikor életet nyer? Vegyük például a halott Lázárt! Mi hiányzott belőle halott állapotában? Mi okozta teljes öntudatlanságát, testi és értelmi funkcióinak tökéletes leállását, olyannyira, hogy nem volt több, mint egy darab élettelen kő vagy földrög? Mi hiányzott belőle – egyfajta elektromos impulzus vagy a tüdejéből az oxigén? Nos, pontosan tudjuk, hogy sem az elektromos impulzus, sem pedig az oxigén nem adhatja vissza egy halottnak az életet. Az élet olyan valami, amit kizárólag Isten birtokol, és csakis tőle nyerhető. Noha nem tudjuk, mi az élet, de tudjuk, hogy nagyon is létező valóságról van szó.

Mihelyt egy gyermek megszületik, azonnal tisztában vagyunk vele, él-e vagy sem, mert az életnek vannak látható és mérhető jellegzetességei. Megfigyeljük, vannak-e önálló mozdulatai, reagál-e a külső ingerekre – olyan bizonyítékokat keresünk, amelyek igazolják, hogy képes bizonyos feladatok önálló végrehajtására. Ha ezeket megtaláljuk, elmondhatjuk, hogy él; ellenkező esetben, amikor az életfunkciók hiányoznak, azt mondjuk, halott.

Az élet különböző formái

Bármi is legyen az élet definíciója, a növények, emberek, állatok, rovarok, madarak, halak és mikrobák egyaránt részesei. Ha az élet legegyszerűbb meghatározását keressük, elmondhatjuk, alapjában véve minden élet egyetlen forrásból táplálkozik. Ugyanaz az „energiaszikra”, ami életben tart egy hangyát, az embernek is életet kölcsönöz. Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy az élet a különböző szervezetekben és élőlényekben különféle módokon nyilvánul meg, ezért beszélünk az élet változatos megjelenési formáiról.

Egy madár születésétől fogva madárként funkcionál, hasonlóképpen a hal hal, a kutya kutya, az ember pedig ember módjára viselkedik. Vannak bizonyos magatartási formák, amelyeket nem kell megtanulni, hanem benne rejlenek a természetünkben, és mindig az adott élő szervezet szilárd alkotóelemét képezik. Másként fogalmazva az életet nem lehet megtanulni vagy kifejleszteni. Az élet születés révén öröklődik. Örökletes információkat tartalmaz azon jellemző tulajdonságokra nézve, amelyek meghatározzák az adott szervezet fajtáját és viselkedését. A kutyából soha nem lesz macska, bármennyire szeretné is. Ha megpróbálnánk egy kutyát a macskák viselkedésének rejtelmeire megtanítani, legfeljebb egy zavarodott kutyát nyernénk a végén!

A testi és a lelki élet

A „lelki” vagy „szellemi” élet fogalma több jelentést is hordoz, ezért először tisztázzuk, pontosan mit értünk alatta. Jelentheti például a szellemi lények létformáját – az angyalok rendjét és tulajdonságait. Ebből a szempontból közelítve minden szellemi lénynek szellemi élete van, beleértve Istent, az angyalokat, sőt a démonokat is, akik alapjában véve bukott angyalok. A létezés olyan formájáról van szó, amely nem fizikai jellegű. Mi azonban most a lelki életnek nem ezt az aspektusát szeretnénk megvizsgálni.

Ebben a tanulmányban azt a fajta lelki életet szeretnénk közelebbről szemügyre venni, ami számunkra – a fizikai lét keretei közé szorított emberek számára – itt és most elérhető. Hogyan határozhatjuk meg az életnek ezt a formáját? Azt az életet értjük alatta, amit Isten azoknak ajándékoz, akik átadják magukat Krisztusnak. Ez az élet elsősorban lelki vonatkozású (azaz értelmünk és érzelmeink síkján jelentkezik), kevésbé fizikai síkon, ezért nevezzük „lelki életnek”. Ez az élet Isten ajándéka Jézus Krisztusban és rajta kívül senki mástól nem nyerhetjük el.

Leginkább ennek az életnek a természetét és valóságos voltát szükséges megértenünk, másrészt pedig azt, hogy hogyan nyerhetjük el.

A lélek és az élet ugyanazt jelenti?

„Mert amint halott a test lélek nélkül, úgy halott a hit is cselekedetek nélkül.” Jakab 2:26

Hogyan lesz az élő emberből halott? A Biblia szerint a lélek hiányától. Ez egybecseng az 1Mózez 2:7-tel, amely leírja az első ember életének kezdetét: Isten az élet „leheletét” vagy „lelkét”’ lehelte az ember orrába. Így lett az Isten által megformált porból élőlény. A Biblia szerint a lélek az ember azon része, amely az életet hordozza, őt élővé teszi. A következő versek megvilágítják ezt:

„És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.” Lukács 8:55

„Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.” Lukács 23:46

„Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Apostolok cselekedetei 7:59

Ezeken kívül még számtalan más vers tanúsítja, hogy a lélek (bármi is az) az a kulcselem, ami az embert élővé teszi. Ha a lélek eltávozik, az ember halott, ha a lélek visszatér, az ember ismét megelevenedik.

Természetesen sok keresztény azt gondolja, hogy a lélek egy önálló, egyéniséggel bíró valami, amely halálunk után saját, tudatos életre képes. Azt hiszik, hogy az ember halálát követően – miután testi funkciói végleg leállnak – lelke egy transzcendentális világban él tovább. Ez azonban egy hamis nézet, amit a Biblia nem támaszt alá, ráadásul számtalan tévtanítás eszmei alapját képezi, pl. hogy az ember közvetlenül halála után megkapja jutalmát, és vagy a mennybe, vagy az örökké égő pokolba kerül; továbbá lehetséges a halottakkal kapcsolatot teremteni; illetve ahhoz a veszélyes elgondoláshoz vezet, hogy Isten Lelke egy személyes lény, akinek az Atyától és Jézus Krisztustól független, önálló léte van.

E téveszmékkel folytatott küzdelem során sokan az ellenkező végletbe estek. A lelket csupán a gondolatok és eszmék szűk körével azonosítják, és elvetik azt a nézetet, hogy a lélek az élőlények valóságos összetevője, ami egyfajta energiából áll, egy olyan létező elemből, amit képtelenek vagyunk pontosan meghatározni. Mindkét véglet téves és szemben áll a Biblia tanításával. Bármelyiket fogadjuk is el, egyre jobban eltérítenek minket az igazság ösvényéről.

Noha nem tudjuk meghatározni az élet fogalmát, tudjuk, hogy részesei vagyunk, hogy valóságos és létező jelenség, és átfedésbe hozható a lélek fogalmával. Ugyanez érvényes Istennel kapcsolatban is. Isten élete és Isten Lelke szintén váltófogalom.

Az emberi természet

A hit általi megigazulás témája körüli félreértések és véleménykülönbségek egyik legfőbb oka az emberi természet és ezzel együtt az ember legfőbb problémájának félreértése. Néhányan úgy vélik, hogy kizárólag fizikai jellegű „betegségről” van szó, ezért a megoldásnak is fizikai úton kell végbemennie. Azt hiszik, az ember bűnös volta gyenge, esendő és bűnös testéből fakad, amit mindannyian Ádámtól örököltünk. És ha Krisztus segítségével ezt a testet sikerül kordában tartani, akkor képessé válunk arra is, hogy ne vétkezzünk többet.

Az igazság azonban az, hogy az ember két részből áll – testből és lélekből. Az embernek teste és lelke is van, vagyis szellemi és fizikai részekből tevődik össze. Mi tehát az ember igazi problémája? Mi teszi őt a bűn rabszolgájává és Isten ellenségévé? A teste vagy a lelke – a fizikai valóság vagy pedig a gondolkodásmódja? Figyeljük meg Isten erre vonatkozó szavait:

„Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.” Róma 8:7

Ez bőségesen elegendő magyarázat. Az ember problémája abban áll, hogy testi gondolkodása, vagyis romlott lelke van, amely képtelen a jó véghezvitelére. Egy bűnösnek már a gondolatai is gonoszak, ezért lehetetlen számára jót cselekedni. Nem a teste, hanem a lelke jelenti a fő problémát, és mivel a baj nem fizikai, hanem lelki jellegű, értelemszerűen lelki síkon kell megoldani is.

„mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság…” Márk 7:21

Tény, hogy a Biblia sokszor úgy beszél, mintha a hús-vér test jelentené a bűn forrását. Róma levélben például ezt olvassuk: „A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róma 8:8) De a következő vers világosan rámutat arra, hogy ebben a szövegrészben nem a szó szerinti test és vér áll a középpontban, hanem a testi gondolkodásmód, amely a testre irányul:

„Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” Róma 8:9

Hasonlóképpen szól a Róma 6:6 is, amely szerint a „bűn teste” Krisztussal egyesülve megerőtlenedik. Tudjuk azonban, hogy a hús-vér test, amelyet öröklött gyengeség és 6000 év bűnterhe sújt, a megtérés után is megmarad. A „bűn teste” kifejezés tehát nem a fizikai testet, hanem a testi gondolkodásmódot jelöli, problémáink tényleges forrását.

Az emberi élet természete

Milyen sajátosságai vannak az emberi életnek vagy léleknek? Az embernek születésétől fogva gyenge, énközpontú, velejéig romlott természete van. Önmagától képtelen ez ellen bármit is tenni. Azt az életet kapta, mely a teremtés óta eltelt 6000 év alatt nemzedékről nemzedékre öröklődött. Természetünk az átörökített életben van rögzítve. Ezért viselkedik a kutya kutyaként, a disznó disznóként. Ugyanígy az ember is mindig emberként viselkedik, leginkább pedig bűnösként, mivel bűnre hajló természete miatt születésétől fogva mindig a rosszat teszi. A viselkedés tehát összefügg azzal az élettel vagy lélekkel, amit az ember születésekor örököl.

Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor azt is felismerjük, hogy az ember problémája természetében gyökerezik. Természetünk örökségül nyert életünk szerves része, melynek két síkja van: testi és lelki. Testileg az egész emberiség genetikai gyengeségeivel születünk, lelkileg pedig elbukott, megromlott lélekkel. Amíg az ember azt az örökléssel szerzett, bűnre hajló természetet, illetve testi gondolkodásmódot birtokolja, amellyel megszületik, soha nem lesz képes a bűnnek ellenállni! Az univerzum egyetlen élőlénye sem képes természetével ellenkező módon viselkedni.

Hamis vallás

Minden hamis vallás jellemzője, hogy az ember problémáját fizikai síkon próbálja megoldani. Megkísérlik a legnagyobb erőfeszítések árán, külsődleges módszerek és eljárások révén megváltoztatni az emberi viselkedést.

Önsanyargatás, szigorú fegyelmezés, táplálkozási és öltözködési reform, szertartások és ceremóniák, parancsolatok és törvények megtartása révén próbálja az ember romlott természetét véglegesen leküzdeni. Ez azonban egy nagyon hamis és veszélyes vallási irányzat. A törvényuralom alapja (szabályokon és parancsolatokon nyugvó vallási rendszer), mert ahhoz a felfogáshoz vezet, hogy az embernek a bűn legyőzése érdekében, törvények és parancsolatok meghatározott listájával szembeni engedelmességre kell kényszerítenie önmagát.

Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy az ember problémája nem külsődleges természetű. Nem a testét kell megváltoztatnia, hanem a gondolkodásmódját, a lelkét. Új lélekre van szüksége, Krisztus lelkületére. Értjük már? De honnan vegyük ezt az új lelket? Magunk hozzuk létre, magunkból kell kicsiholnunk? Élethosszig tartó folyamat eredményeként kell kifejlesztenünk? Nem, nem és nem! A Biblia szerint kizárólag Isten ajándékaként nyerhetjük el. Itt természetfeletti műről van szó, olyan dologról, ami nem áll a halandó hatalmában. Ez az új gondolkodásmód kizárólag Isten ajándéka, amit csakis hit által, Jézus Krisztus ajándékaként fogadhatunk el! Nincs más út. Semmiféle emberi erőfeszítés nem teheti szentté a bűnöst! Semmiféle fegyelem nem képes a testi gondolkodásmódot lelki gondolkodásmóddá alakítani. Ez kizárólag Isten Jézus Krisztusban megvalósuló munkája.

„Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát… Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” János 3:3-5

Ez a válasz, mégpedig az egyetlen válasz az ember bűn-problémájára. Mindenkinek, aki az örök életben reménykedik, újjá kell születnie, mert ez az egyetlen út a bűn leküzdésére. Méghozzá Lélektől kell újjászületnie. De mit jelent ez? Korábban már kimutattuk, hogy a lélek egyenlő az élettel. Az ember lelke azonos az ember életével, az Isten Lelke azonos Isten életével. Jézus szavai szerint az egyetlen út az ember számára a bűn hatalmából való szabadulásra és az Isten országába való bejutásra, ha megkapja Isten Lelkét, azaz Isten életét, ami egy gyökeresen más minőség, mint a mi megromlott életünk.

Sok ember számára botránykő ez a csodálatos igazság. Néhányan tagadják, hogy az ember valóságosan és szó szerint részesülhet Isten életéből. Számukra istenkáromlás, hogy Isten és ember ugyanazon életen osztozzék. Attól tartanak, mindez odavezethet, hogy egyesek elbízzák magukat vagy átcsúsznak panteizmusba. Ha azonban Isten Igéje valamit világosan elénk tár, akkor nem kell félnünk tőle. Sokkal inkább tartanunk kell attól, hogy elvetjük az isteni igazságot! Saját félreértéseinket és téves nézeteinket kell félretennünk, nem pedig Isten Igéjét.

„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” János 10:10

„Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok?” 1Korinthus 6:19

„Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.” 1Korintus 6:17

„Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek” János 17:23

Számtalan igevers van a Bibliában, ami ezt a nagyszerű igazságot tanítja. A keresztény ténylegesen, valóságosan Isten gyermeke lesz, mert valóságosan és ténylegesen megkapja Isten életét. Vajon nem ugyanaz történik, mint amikor gyermekünk születik? Fiainkká és lányainkká lesznek pusztán azáltal, hogy életünket öröklik, ezért hasonlítanak ránk és viselkednek sok tekintetben úgy, mint mi. Isten szava azt mondja, hogy ugyanezen okból viselkedik az ember újjászületése után Istenhez hasonlóan. Isten élete van benne, egy olyan élet, amely soha nem vétkezik:

„Senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert benne marad annak magva, és nem vétkezhet, mert Istentől született.” 1János 3:9

Ez a valóság! Az ember nem úgy győzi le a bűnt, hogy minden erejét megfeszítve igyekszik a jót tenni vagy a jó mellett dönteni. Nem juthat győzelemre pusztán azáltal, hogy küzd a kísértés ellen.

„Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.” Róma 7:18

Ezek a módszerek csak frusztráltsághoz vezetnek és teljességgel hiábavalók. Nem vezethetnek győzelemre, mert az ember képtelen saját természete felett győzni. Az egyetlen reménység egy új természet vagy új élet, és pontosan ezt nyerhetjük el, amikor Isten nekünk adja Lelkét. Saját természetét, saját tökéletes életét adja nekünk, amelyet nem kezdhet ki a bűn!

„Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:2; Károli

Az ige vagy a Lélek?

Van még egy fontos kérdés, amit meg kell válaszolnunk. Mi az, ami a bűnöst szentté teszi? Isten igéje vagy Isten Lelke? Vagy talán Isten igéje ugyanaz, mint Isten Lelke? Jézus így szólt: „a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.” (János 6:63) Ez ahhoz a feltételezéshez vezethet, hogy Krisztus nem lakik valóságosan a keresztényekben, és nem Isten valóságos élete egyesül a hívő életével.

Néhány keresztény azt gondolja, hogy a Biblia olvasása változtatta meg őket. Azt mondják, az igetanulmányozás során olyan gondolatokat nyerünk a Bibliából, amelyek átformálják eszméinket, és ezáltal a mi gondolataink is olyanok lesznek, mint Isten gondolatai. Azt hiszik, ezt jelenti Jézus életét elnyerni. Ez annyit tesz, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Jézus azonban így szól:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek…” János 5:39a

Sokan úgy idézik ezt az igehelyet, mintha Jézus arra szólítaná fel a zsidókat, hogy tanulmányozzák a Szentírást. Azonban a mondat kijelentés, nem pedig felszólítás. Jézus itt a zsidóknak azt a már meglévő szokását tette szóvá, hogy kutatják a törvényt és a prófétákat. Ők valóban szerették olvasni az Írásokat, de miért? Úgy gondolták, hogy az Írásokban van az örök élet, és a szavak tanulmányozása által elnyerik Isten áldásait. Jézus azonban így folytatta mondatát, megmutatva ezzel az Írások valódi rendeltetését:

„…pedig azok rólam tesznek bizonyságot,” János 5:39b

Ez tehát az írások célja: bizonyságot tenni Krisztusról. A zsidók azt gondolták, az igék szüntelen olvasása, kívülről való megtanulása révén biztosíthatják örök életüket. De maguk a szavak senkinek nem adhatnak örök életet. A szavak Krisztushoz vezetnek minket. Ő a valóságos Élet, az Egyetlen, aki örök életet adhat. Pál apostol ezt írja: „Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett.” (Galata 3:24).

Jézus tovább folytatja:

„de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!” János 5:40

„Én vagyok az út, az igazság és az élet,” János 14:6

Micsoda tragikus kép! A zsidók odaadóan tanulmányozták az Írásokat, minden tanítást meg tudtak magyarázni, egész szakaszokat tudtak fejből, belevarrták ruháikba, felírták házaik falára, mégsem fogták fel az olvasottak értelmét! Félreértették és félreértelmezték az Írásokat. Az általuk elsajátított tudás egyetlen célt kellett volna szolgáljon: Krisztushoz vezetni őket. Ragaszkodtak a szavakhoz, amelyek Krisztusról beszéltek, miközben magát Krisztust, az élő Valóságot elutasították. Pál ezt írja:

„Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.” Galata 3:21

Ez azonban lehetetlen! Szavak által nem nyerhetünk életet. Még ha kívülről meg is tanuljuk őket, gondolkodunk róluk – bármennyire szépen fejezik ki az igazságot, a szavak nem adhatnak nekünk életet. Csak maga Krisztus, Isten élő Igéje adhat nekünk életet! Nem tanácsok, nevelés vagy gondolataink ösztönzése révén teszi ezt, hanem saját élete magvát ülteti el bennünk. Amikor saját életenergiáját, a szent Lelket nekünk adja, az isteni természet részeseivé, Isten életének részeseivé tesz minket! Ezért mondja Pál, hogy „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Korinthus 3:6) és „az Úr [Jézus] pedig a Lélek” (2Korinthus 3:17).

Az ige nagyon fontos! Tanulmányoznunk kell az Írást, meg kell értenünk, de csak azért, hogy segítsen Krisztust megtalálni, és Őbenne maradni. Igazi életet kizárólag Krisztus adhat nekünk.