„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” 1Mózes 1:26,27
Itt azt látjuk, hogy az embert Isten saját képmására teremtette. Tudjuk, hogy Istennek van látható alakja, amely hasonlít az emberéhez. A Bibliában több olyan leírást találunk, ahol Isten látomásban megjelent embereknek. E látomások mindegyikében úgy mutatkozott be, mint Akinek alapvetően emberi formája van:
„Ahogy néztem, trónokat helyeztek el, és az öregkorú leült. Ruhája hófehér volt, és a fején a haja olyan volt, mint a tiszta gyapjú. Trónja tüzes láng volt, s annak kerekei olyanok voltak, mint az égő tűz.” Dániel 7:9
Isten úgy jelenik meg, mint akinek fehér haja van. Jelenések 5:1 szerint Istennek vannak kezei. Azt látjuk tehát a Bibliából, hogy Neki is olyan az alakja, mint nekünk – vagy talán pontosabb lenne azt mondani, hogy nekünk is olyan alakunk van, mint Istennek. De vajon csak a testi megjelenésünkre igaz, hogy Isten képmására lettünk teremtve? A Szentírás szerint sok más tekintetben is hasonlók vagyunk hozzá. Nekünk is vannak érzéseink, Istennek is vannak érzései: mi is szeretünk, Isten is szeret; mi is meg tudunk szomorodni, Isten is meg tud szomorodni. A Biblia azt tanítja, hogy Isten hasonló hozzánk lelki vonatkozásaiban. De amikor hasonlóról beszélek, akkor semmiképpen nem azt akarom sugallni, hogy egy szinten lennénk! Természetesen mi alacsonyabb rendűek, végtelenül kicsik vagyunk Hozzá képest. A minta azonban ott van Benne: erre a mintára lettünk formálva testileg, értelmileg és lelkileg. Alkotónk hasonlatosságára lettünk tervezve.
Logikusan adódik ebből az a következtetés, hogy saját működésünk vizsgálata hozzásegíthet minket Isten megismeréséhez. Az egyik fontos tény, amit az imént megállapítottunk, hogy az embernek két alkotórésze van: a test és a lélek. Ez a két alkotórész egyetlen embert jelent, nem pedig két különböző személyt. Olvassunk el egy igét, ami szintén ezt a megállapítást támasztja alá:
„Uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nebukadneccar, és nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.” Dániel 2:1
Itt arról olvasunk, hogy Nabukodonozornak volt egy álma, ami miatt nyugtalan lett a lelke. Mit jelent az a kifejezés, hogy „nyugtalan lett az ő lelke”? Vajon csak a lehelete vált nyugtalanná? Hát persze, hogy nem! Vajon ez azt jelenti, hogy a térdei kezdtek remegni, vagy hogy erősen izzadt? Nem feltétlenül! Akkor mi lett nyugtalanná? A belső világa, az elméje, a tudata!
Ebből a szakaszból tehát világosan látszik, hogyan használja a Biblia a lélek szót az emberre vonatkozóan. A lélek valakinek a belső világát, az elméjét jelenti. Senki nem gondolná ezen igevers olvasása után, hogy Nabukodonozor valamelyik barátja vagy testvére lett nyugtalan. Egyszerűen úgy értjük, hogy maga a babiloni király vált zaklatottá, mégpedig belülről, a gondolatok szintjén. Ennek megértése nagy segítséget nyújt nekünk abban, hogy Alkotónk természetéről is képet kaphassunk. A következő igevers még tovább vezet minket:
„Mert ki ismeri az emberek közül az ember gondolatait, ha nem ha az ember lelke, amely őbenne van? Ugyanígy az Isten gondolatait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.” 1Korinthus 2:11
Senki sem tudja, mi van az emberben, csakis a saját lelke. Van közöttünk, aki pontosan tudja, milyen a másik ember? Milyen vagyok én valójában, ott legbelül? Tényleg keresztény vagyok? Hogyan viselkedem azokban a percekben, amikor senki sem figyel? Istenen kívül az egyetlen személy, aki valóban tudja, ki vagyok, az én magam vagyok. De vajon a testem az, ami ismeri a belső világomat? Nem, hanem az elmém, a tudatom, a lelkem! Én tudom, hogy én ki vagyok. Senki sem tudja az ember dolgait, csakis a saját lelke.
Az ige ezt mondja: „Azonképpen [vagyis ugyanúgy] senki sem tudja az Isten dolgait, csakis az Isten Lelke.” Ez a vers egészen egyértelmű párhuzamot állít fel: ugyanúgy viszonyul az ember lelke az emberhez, mint Isten Lelke Istenhez. Ez az egyik legvilágosabb hasonlat a Bibliában, amely segít megértenünk, mi is az Isten Lelke. Ha az ember lelke nem egy tőle különálló személy, akkor Isten Lelke sem egy Istentől különálló személy – különben az igének nem lenne értelme. Pál tulajdonképpen ezt írja: „Az ember lelke ugyanúgy viszonyul az emberhez, mint Isten Lelke az Istenhez.” Istennek is van Lelke, és az embernek is van lelke. Isten Lelke: Isten maga, de nem a teste. Az ember lelke: az ember maga, de nem a teste. Ha megértjük ezt az igazságot, megtaláltuk az egyik legfontosabb kulcsot a hit általi megigazulás témájának megértéséhez is.
Vizsgáljunk meg még néhány tényt, ami rámutat Isten Lelkének mibenlétére. 1Kir 8-ban Salamon templomavatásáról olvasunk. A 27. versben Salamon Isten mindenütt jelenvalóságáról beszél: Isten azon képességéről, miszerint Ő egyazon időben mindenhol jelen tud lenni. Ezt mondja:
„De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.” 1Királyok 8:27
Salamon tudta, hogy Isten a mennyben ül egy trónon, mégis így szólt: „A menny is kevés, hogy körbefogjon téged, még az egeknek egei sem foghatnak be téged.” Gyakorlatilag ezt mondta: „Isten sokkal több, mint az alakja, amely a mennyei trónon ül. Van valami Őbenne, ami szemmel nem látható: egy olyan része, amely túlmutat testi megjelenésén, és a világegyetem minden részére kiterjed.”
Egyszer egy keresztény barátom ezt mondta: „Isten mindenhol jelen van, de nem személyesen, hanem angyalai által. Az angyalok mindenhol ott vannak, mindent látnak, és rendszeresen jelentik Istennek a történéseket.” Amikor ezt hallottam, elgondolkodtam azon, milyen korlátolt ez az istenkép. De a valóság az, hogy nagyon sok keresztény ugyanígy gondolkodik Istenről. Bár elméletben hiszik, hogy Isten mindenütt jelen van a szent Lélek által, azt is mondják, hogy a szent Lélek egy különálló személy, és nem maga az Atya! Így maga az Atya valójában nincs mindenhol jelen, hanem csak a szent Lélek, aki az Atyához képest egy különálló személy. Gondolkodásukban az Atya hatalma korlátozott, és csak mennyei trónján képes jelen lenni.
Jeremiás könyvében ugyanazt olvassuk, mint amit Salamon mondott:
„Csak a közelben vagyok-e Isten – kérdi az ÚR –, nem vagyok-e Isten a messzeségben is? Vajon a rejtekhelyen elrejtőzhet-e valaki úgy, hogy ne lássam őt? – ezt mondja az ÚR. Vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet? – ezt mondja az ÚR.” Jeremiás 23:23,24
Figyeljük meg, nem azt mondja, hogy Ő ott él a mennyben és a földön, hanem hogy betölti a mennyet és a földet, és jelen van a világegyetem legtávolabbi sarkában is. Milyen hatalmas az Isten? Ha végiggondoljuk ezt a kérdést, be kell látnunk, milyen kicsik vagyunk mi, és milyen hatalmas Ő. Isten számos alkalommal megerősítette ezt az igazságot. Máté evangéliumában ezt olvassuk:
„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre? Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.” Máté 10:29-30
Fogalmam sincs, egy nap alatt hány madár pusztul el. Amikor még oktalan gyerkőc voltam, én is lelőttem egy párat csúzlival. Isten minden lelőtt madarat ismert. Azt gondolom, most is naponként rengeteg rovar elpusztul lábaink alatt, ahogy járunk-kelünk. Isten ezeket is egyenként ismeri. Sőt, még ennél is lenyűgözőbb az a gondolat, hogy Isten még a fejünkön lévő hajszálakat is számon tartja!
Vajon hány hajszál van a fejemen? Mi a helyzet a földön lévő összes ember összes hajszálával? Isten tényleg tudja, hány hajszál van minden egyes ember fején? Ez a fajta tudás egyszerűen lenyűgöző! Hogyan foghatnánk ezt fel?!
A kérdés azonban az: Hogyan képes erre Isten? Hogyan tud mindent számon tartani? Úgy, hogy Ő maga van szoros és személyes kapcsolatban az Általa alkotott hatalmas világegyetem minden apró részletével. Ő maga van jelen mindenütt, Lelke által! Ez egy csodálatos gondolat, amely már önmagában is elég ahhoz, hogy valaki úgy járjon a halál árnyékának völgyében, hogy közben nem fél a gonosztól!
De gondoljunk csak bele: Ha a szent Lélek egy különálló személy, nem maga Isten, az Atya, akkor ez azt jelenti, hogy az Atya Isten valójában nincs jelen velünk. Ez azt jelenti, hogy egy harmadik személy van itt, nem maga az Atya Isten, és hogy az Atya mégsem mindenütt jelenvaló. Eszerint az Istenség leghatalmasabb tagja ténylegesen a szent Lélek. Könnyen belátható, hogyan csorbítja ez az Atya dicsőségét, és hogyan foszt meg minket a gyakorlatban az Atya Istennel való kapcsolattól.
Régen, évekkel ezelőtt is gondolkodtam már ezekről a kérdésekről. Mivel abban az időben még úgy hittem, a szent Lélek egy különálló személy, arra a következtetésre jutottam, hogy ha imádkozom az Atyához, és imádkozom a Fiúhoz, akkor miért ne imádkozzak a szent Lélekhez is? Úgy döntöttem tehát, hogy a szent Lélekhez is fogok fohászkodni. De amikor bevezettem imaéletemben ezt a gyakorlatot, azt tapasztaltam, hogy az Istennel való kapcsolatom, vallásos tapasztalatom zuhanórepülésnek indult. Egyszerűen nem éreztem úgy Isten jelenlétét imádság közben, mint korábban. Ezen mélyen elgondolkodtam, és a következő felismerésre jutottam:
Ismerem az Atyát, a Biblia bemutatja, milyen Ő. A gondolataimban él egy kép Róla. A Fiút is ismerem, hiszen a Biblia Őt is bemutatja, és ezért Róla is van kép a szívemben. A szent Lelket azonban nem ismerem. Mit mond a Biblia a szent Lélekről? Olyan képekkel ábrázolja, mint víz, tűz, olaj, galamb vagy szél. Ezek olyan dolgok, amelyekkel nem tudok személyes ismeretséget kötni. Olyasvalamihez próbáltam tehát könyörögni, amit nem ismerhetek meg. Nem csoda, hogy úgy éreztem, csak a plafonig jutnak az imáim!
A fentiek megértése újabb felismerésre vezetett. Napjainkban sok gyülekezetben – ahol az imádat középpontjában a szent Lélek áll – gyakran nagy zűrzavar és furcsa viselkedés tapasztalható. Az emberek ugrálnak a sorok között, fetrengenek a padlón, hangosan kiáltoznak – vagyis nagyon „rendetlenül” viselkednek. Mi ennek az oka?
Vajon Jézus ugrált valaha is a sorok között, vagy fetrengett a padlón istentisztelet közben? A démoni megszállottságtól szenvedő emberek talán, de Krisztus soha! És mi a helyzet az Atyával? Mindaz, amit Róla tudhatunk, azt sugallja, hogy Ő méltóságteljes, rend veszi körül, és az értelem vezérli tetteit. Amikor azonban a keresztények olyasvalakivel próbálnak kapcsolatba kerülni, akit lehetetlen megismerni, okvetlenül problémák merülnek fel. Mit tudnak ugyanis erről az úgynevezett „személyről”, a szent Lélekről? Azt, hogy hatalma van! És ebben ki is merül a „róla” szóló ismeretük. Jellem és személyiség nélküli erőt látnak benne. Úgyhogy nem is igazán azért keresik a vele való kapcsolatot, hogy igaz jellemet nyerjenek általa, hanem hogy erőt kapjanak.
Ez a logikus következménye annak, ha valaki olyan istent imád, akit nem lehet megismerni. Ha azonban megértjük, hogy a szent Lélek az Atya Lelke, amely által Ő maga van jelen személyesen, akkor soha nem fogunk rendetlenül viselkedni, mivel tudjuk, Kinek a jelenlétében vagyunk.
Mi, emberi lényekként képesek vagyunk arra, hogy képzeletünkben távoli helyekre látogassunk el. Elég becsuknunk a szemünket, és láthatunk – bizonyos értelemben meg is tapasztalhatunk – olyan helyeket, amelyek a világ másik felén vannak. Azonban mindnyájan tudjuk, hogy ez nem valódi tapasztalat. A képek, amiket látunk, és a tapasztalatok, amelyeket „átélünk”, csak a képzeletünkben élnek. Amit azonban mi csak elképzelni tudunk, azt Isten megteheti! Mi Isten mintájára lettünk ugyan megteremtve, Isten azonban sokkal hatalmasabb nálunk! Amit mi csak elképzelni tudunk, az számára hétköznapi valóság. Így bár látható alakja a mennyei trónon ül, életereje, személyisége, Lelke a világegyetem minden részére kiterjed és jelen van! Istennek ezt a mindenütt jelenvaló részét nevezi a Biblia szent Léleknek.
Nézzünk meg még egy utolsó igeverset ezzel kapcsolatban:
„Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak?” Zsoltárok 139:7
Dávid itt megmagyarázza, hogy Isten Lelke ugyanaz, mint Isten jelenléte. Ahol Isten orcája van, ott van az Ő jelenléte. Dávid felfogta, hogy Isten mindenütt jelen van, és nem tud olyan helyre menni, ahol Isten ne lenne ott. Ezt az igazságot nekünk is be kell látnunk. Ha ezt megértjük, megváltozik az Istenhez való viszonyunk, és megváltozik az istentiszteletünk is. Olyan alapot nyerünk, amire építkezve igazán megérthetjük Krisztus igazságosságának lényegét.
1Korinthus 6:17 fűzi össze ezt a két nagy igazságot:
„Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.” 1Korinthus 6:17
Gondoljuk át alaposan, mit is mond ez az igevers: Hogyan tudunk két vasdarabot egyesíteni? Hegesztéssel. Hogyan tudunk két növényt egyesíteni? Oltással. No de hogyan lehet két lelket egyesíteni? Ezt egyedül Isten tudja! Ő azonban azt mondja, ez végbemegy. Meg tudjuk állapítani, hogy két vasdarabot összehegesztettek. Azt is láthatjuk, amikor egy sikeres oltás után két növény egyesül. De azt, hogy két lélek hogyan egyesül, nem láthatjuk. Isten mégis azt mondja, megtörténik. Isten egy bizonyos része egyesül az ember egy bizonyos részével. Ez a Biblia egyik legcsodálatosabb igazsága! Így az ember Isten tulajdon életének részesévé válik.