Szelíd hang, védő kar Jézus mindenkor velünk van

Az alábbiakban egy elhunyt testvérnőnk tapasztalataiból közlünk néhányat, melyeket lánya osztott meg velünk – ezúton is köszönjük Neki! Bízunk benne, hogy mások is áldást és bátorítást nyernek ezen tapasztalat-gyűjteményből: megéri figyelni az Ő Lelkének halk és szelíd hangjára!

Hívő életem

1918-ban születtem. 12 éves koromban konfirmáltam, és a református tisztelendő Bibliát ajándékozott nekünk e szavakkal: „Olvasgassátok, kedves gyermekek, ebben rejlik örök életetek.” Minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy olvastam. Nevelőapám ellenezte, mert nem akarta, hogy hívő legyek és „elbolondítsanak”. Ezért sokszor titokban, takaró alatt olvastam, meg a pulykák mellett. Egy alkalommal, amikor éppen a pulykák őrzése mellett olvastam a Bibliát, azok beszabadultak a szőlőbe… Apuskától úgy kikaptam emiatt ostorral, hogy púpok lettek a fejemen.

Megismertem Jézus életét. Sok megpróbáltatáson mentem keresztül, hányt-vetett életem volt. Örökbe fogadott gyermek voltam, és 60 év alatt nyolcszor költöztem. Férjem 1960-ban magamra hagyott két kisgyerekkel, és csak 6 év múlva tért vissza, betegen – egy évvel később pedig meg is halt. Nehéz küzdelmeket éltem át hitem miatt: férjem, a rokonság, és a község lakossága is ellenem volt. Ennek ellenére hitben mind erősebben növekedtem. Mindenben megláttam Isten csodálatos jóságát, tapasztaltam gondviselését, segítségét.

Isten megőrzi a Benne bízókat

„Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket.” Zsoltárok 34:8

Isten megmentette a kisfiamat

1940-ben történt; Jóska fiam még pólyás volt. A falon egy körtés, felhúzós óra függött, melynek két darab, kilónyi súlyú, láncra függesztett vaskörte volt a felhúzója. Alatta állt a pólyás baba kocsija, abban aludt a pici. Éjjel egy hangra ébredtem, amely hangosan szólt: „Kelj fel, és vedd el a gyermeket az óra alól!”

Minden gondolkodás nélkül felkeltem és elhúztam onnan a kocsit. Reggelre lezuhantak a vaskörték, mert a láncuk elszakadt. Hálát adtam, hogy a jó Isten elküldte angyalát, és megmentette gyermekemet a haláltól.

Az Úrhoz kiáltottam

1942-ben nagy víz volt a tanyavilágban, az utat is átszakította. Az út közepén lesüllyedtem; a kocsi aljáig ért a víz. Kétségbeesett helyzetemben az Úrhoz kiáltottam segítségért. Erre egy távolból jövő lovas kocsi gazdája észrevett és kihúzatott.

Kimenekedés nehéz anyagi helyzetből

Igen nehéz anyagi helyzetben voltam, ezért az Úrhoz könyörögtem segítségért. Éjjel, álmomban egy csendes hang azt mondta: „Ne félj, nem nyújtom hosszúra napjaidat!” Azt hittem, meghalok, úgyhogy írtam egy búcsúlevelet. Néhány nap múlva azonban tízezer forintot örököltem: két éve elhunyt édesapám szőlője került eladásra éppen akkor, azt osztották ötfelé. Így teljesen megszabadultam nehéz helyzetemből.

Szörnyű felhőszakadás

A víz befolyt a kéménynél a lakásba, és a kémény közel volt a ledőléshez. Elmentem mesterért, de ismét nagy eső támadt, és a mester sem jött. József fiam viszont eljött – az Úr Jézus őt küldte – és élete kockáztatásával alátámasztotta a kéményt a szakadó esőben. Érte imádkoztam, hogy rá ne dőljön! Mikor kész lett, boldogan mondtam hálát az Úrnak.

A Lélek figyelmeztetett

Tejért voltam és este 9 órakor jöttem vissza kerékpárral. Egy hang szólt: „Szállj le!” „Ugyan miért szállnék le?” – gondoltam magamban – „hiszen jó a járda.” Már elértem a község szélén lévő házakhoz, ahol a járda egyik felén sövénykerítés volt, a másik felén pedig mély árok. Mégis leszálltam.

Hirtelen kerékpárost láttam szembejönni, úgyhogy szorosan a sövényhez lapultam. Majdnem nekem hajtott a sötétben! Jól tettem, hogy leszálltam, baj történhetett volna velem.

Elveszett, de megkerült

„Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lukács 19:10

Isten Igéjébe vetett hit

1945-ben történt, tanyán laktunk. Szívideggyengeségem volt, és egy alkalommal ismét beteg lettem. Ángyom szekérrel elvitt az orvoshoz. Hazafelé jövet megálltunk a boltnál és bementünk. Mikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy a kézitáskám hiányzik, de már estefelé járt az idő. A táskában 100 Ft volt [akkoriban ez nagy pénznek számított].

Éjjel borzasztó nyugtalanság vett erőt rajtam. Felnyitottam a Bibliát, s ezt olvastam:

„Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” János 14:1

Három óra tájig nyugodt voltam, bár egy szemet sem aludtam. Ekkor azonban ismét erőt vett rajtam a kínzó gyötrelem. Lelki fájdalmamban sírni kezdtem, majd újból felnyitottam a Szentírást:

„Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.” Lukács 6:21b

Ezt olvastam. Biztos voltam, hogy most már meglesz az elveszett pénz – vagyis a táska.

Reggel elküldtem a férjemet. Először nem akart elmenni, mert esett az eső. Végül megdrótozott egy rossz esernyőt, s elindult gyalog az esőben. A bolt előtt, az út szélén találta meg a táskát. Ott feküdt, ahol a szekérre felültem – és minden benne volt!

Bevitte a boltba, hogy megmutassa a talált táska tartalmát – benne voltak az irataim és a pénz is – nehogy azt gondolja valaki, hogy másét találta meg. A bolt tele volt, és ámulattal nézték, hogy tegnap óta ott hevert egy táska, mégsem vette fel senki. Senki sem vehette fel, mert az Úr angyala őrizte!!! Én végtelenül megörültem, hitem ismét megerősödött az Úr Jézus drága szavaiban, és ezután a szívidegproblémám is igen hamar elmúlt.

Két apró imatapasztalat

Egyik alkalommal a tehenet akartam odébb pányvázni, de a láncot elvesztettem a fűben. Lehetetlennek tűnt, hogy megtaláljam, és időm sem volt keresgetni. Kértem az Úr Jézust, indítson abba az irányba, ahol megtalálom. Elindultam egy irányba, és egész közel, a fűben meg is találtam. Örömmel adtam hálát az Úrnak.

Egyszer a műfogam – különös módon – elveszett. Mivel igen hiányzott, kértem az Urat, juttassa eszembe, hová lett. Azonnal meglett. Hálát adtam érte Istennek.

Kulcsfontosságú

Baromfinevelde kulcsát vesztettem el, miközben hátulról forgácsot hoztam a fertőtlenítőbe. Fontos lett volna kinyitni, és a ventilátort bekapcsolni, mert kicsi csirkék voltak benn. Kétszer is visszamentem keresni a kulcsot, de teljesen lehetetlen volt megtalálni a magas fűben, ráadásul alkonyodott már.

Kétségbeesetten borultam le, s kértem Jézust, hogy legyen meg a kulcs, mert anélkül nem tudok bemenni. Ismét visszamentem, és lám – ott volt egy pocoktúrás tetején! Azonnal megláttam, s örömmel mondtam hálát az Úrnak. ■

G. Józsefné

Szólj hozzá!

1 hozzászólás : "Szelíd hang, védő kar Jézus mindenkor velünk van"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
Elisa
Vendég

Nagy hálával olvastam ezeket a gyermeki hitről bizonyságot tevő imameghallgatásokat.Áldott az Isten, Aki így szereti és vezeti az Övéit!

wpDiscuz