A 2016. augusztus 2-7. között megtartott bibliakonferencia alkalmával, ha csak pár napra is, de megtapasztalhattuk az új Földön ránk váró öröm és boldogság előízét. Először is a táj szépsége miatt: a Bükkben, Varbó-Fónagyságon élvezhettük a Teremtő ajándékainak látványát, a madárcsicsergős reggeleket és a friss levegő illatát.
A szállásunk minden igényt kielégített: a tiszta, kényelmes, komfortos szobáinkban nagyon jól esett a pihenés. A jó Isten neve dicsőült meg a közös étkezések során is, mert gazdagon gondoskodott rólunk a finom és változatos ennivalókkal is. Gyümölcs és zöldség is került bőségesen elénk – a reggelik előkészítésért pedig külön köszönet illeti azokat, akik alázattal és törődéssel gondoskodtak rólunk!
A konferencián kb. 50-en vettünk részt, ahol kicsitől nagyig mindenki igazán jól érezte magát. Hosszúra nyúló beszélgetések, tapasztalatcserék, sok-sok nevetés, csodaszép énekek, gitárhang, és természetesen hangos gyerekkacaj töltötte be a tájat. A gyerekek felszabadultan, vidáman játszottak, és nemcsak közöttük, hanem köztünk, felnőttek közt is kedves barátságok köttettek.
A valódi felüdülést és boldogságot azonban a mi mennyei Apukánk és az Ő drága Fiának jelenléte nyújtotta. Előadóinkon, Imad Awde és Nader Mansour testvérünkön keresztül küldte értékes üzenetét, melynek középpontjában a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat volt. Nagyon elgondolkodtató kérdéseket vetettek fel:
- Milyen hit van benned? A farizeusoké, akik egyáltalán nem hittek; Mártáé, aki elméletben hitt, de a szíve mélyén, gyakorlatban nem; vagy Jézus hite, aki tudta, hogy az Atya benne lakik, és cselekszik általa? Melyik csoportba tartozunk? Kinek a hitét éljük? Jézus hite él-e bennünk? Nem elég Jézusban hinnünk, hanem az Ő, Isten iránti bizodalmával kell rendelkeznünk! Ahogyan az Atya Jézusban lakott, úgy lakhat Jézus bennünk!
- Milyen hitharcot kell megharcolnunk? Azt, hogy Krisztus tud nekünk segíteni és majd üdvözít minket? Vagy azt, hogy Ő már megadta a hatalmat, a győzelmet az Ő hite által? Tudunk-e növekedni ebben a hitben? Tudunk-e Benne teljességre jutni?
- Ha nehézségeink, problémáink vannak, a bűneinknél időzünk, vagy a bűn hordozójára, Megváltónkra tekintünk? Az üdvösségünk nem a jellemünk tökéletességén múlik, hanem Krisztus bennünk lakozó életén! A „gyümölcstermés” csak következmény!
Ezeken kívül még számtalan szívhez szóló, csodás igazságot hallgathattunk a hét során, így szívünk napról-napra telt meg az Isten iránti imádattal és tisztelettel. Meggyőződhettünk arról, micsoda szeretet van az Atya és az ő Fia között, és hogy ezt a szeretetet már itt a Földön, mi is érezhetjük, hiszen Isten az Ő gyermekeivé fogadott minket!
Az időjárás által is Istenünk kegyelmét élvezhettük egész héten, és ennek kapcsán egy hatalmas tapasztalatot is szereztünk. Szombaton, nem sokkal két kedves fiatal keresztsége előtt, borússá vált az ég. Közös imák szálltak fel az égbe, hogy ezen a csodás alkalmon ne kelljen eláznunk, és hogy a tónál, ahol a keresztség lesz, ne essen az eső. Hamarosan „sírásnak eredtek a felhők”, mi azonban hittel indultunk útnak az autóval kb. egy órára lévő tóhoz. Amikor odaértünk, még a tóparton is szemerkélt. Ám amint Nader testvérünk elindult a vízbe a keresztelendők fogadására, az Imák Meghallgatója megmutatta magát, és teljesen elállt az eső. A keresztség után aztán, amíg a parton várakoztunk és énekeltünk, ismét összegyülekeztek az esőfelhők, és nagy szél támadt. Az autókhoz siettünk, és alighogy elindultunk, félelmetes vihar kerekedett. A táborban aztán ismét ránk mosolygott a napocska, és mögüle a mi Gondviselőnk, Aki nem engedte, hogy elázzunk, és ilyen csodás módon válaszolt imáinkra!
Azonban ennél „földöntúlibb” élmény volt látni a vízkeresztségeket: ahogyan a fiatalok alázattal, szelíden adták át életüket Jézusnak! Aztán pedig az Úr Lelke általi keresztség csodáit is átélhettük, és többen személy szerint megtapasztalhattuk azt, hogy a Megváltónk, a Királyok Királya a szívünkbe költözik, hogy elfoglalja az Őt megillető helyet, életünk trónját! Szavakkal nem írható le az érzés és a tudat, hogy Jézus Krisztus nem „csak” a keresztig szeretett minket, nem csak főpapi munkájáig, és nem csak „majd” akkor, amikor eljön egy napon az Őt megillető dicsőségben, hanem itt, most, ebben a pillanatban is! Ő nem hagy árván bennünket! Ő szorosan itt van velünk, bennünk, és az Ő szeretete minden percben a miénk lehet! Így már most érezhetjük a menny előízét, és az Ő állandó jelenlétében élhetünk! Túlcsorduló szeretettel szeret minket, és kívánom, hogy mi is mindig így szeressük Őt!
A 2016-os nyári bibliakonferencián készült felvételeket ITT tudod meghallgatni.