Isten angyalai jelenleg még visszatartják a viszály szeleit. Az elpecsételés és a kegyelemidő lezárulása után azonban borzalmas fekélyek jelennek meg azokon, akik Isten imádata helyett a „fenevad bélyegét” veszik magukra. A megígért világbéke reménye szertefoszlik; az ideiglenesen elnyomott, feszülő ellentétek kipattannak, és egy olyan pusztító világháború robban ki, amely pár nap leforgása alatt az egész világon végigsöpör. Isten azonban nemcsak a Föld erősségeit – a világ országait – rengeti meg; az ég erősségei – a Nap, a Hold és a csillagok – is szokatlan módon, baljóslatúan viselkednek.
A legrosszabb azonban még ezután következik. A világháború szörnyűségeit túlélő emberek az utolsó figyelmeztetés szavát is semmibe veszik, ezért Isten kiszolgáltatja őket a nagy csalónak. Az ötödik trombita egy ördögi indíttatású mozgalom felemelkedését jelzi, amely a fenevadat – és hamisnak bizonyult ideológiáját – jelöli meg az emberiség megrontójának. A Föld lakosai egyesülnek, hogy könyörtelen bosszút álljanak elnyomóikon, és eltöröljenek minden vallást. Szándékukat azonban nem fogják végrehajtani, mert Sátán a következő fázisba lépteti nagy gonddal előkészített, utolsó csalását.
Egy súlyosan félreértett csata
Jelenések könyve egy olyan időről ír, amikor már semmi nem az, aminek látszik, teljes a zűrzavar és a káosz, és a sátáni csalások egymást érik. A Biblia jövendölései világosan elénk tárják, hogy a becsapott emberek teljes bizonyossággal hiszik majd azt, hogy ők állnak a jó oldalon:
„A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele.”
János 16:2
„és a hamisság minden csalásával azok számára, akik elvesznek, mivel visszautasították az igazság szeretetét, hogy az által üdvözüljenek. Ezért bocsátja rájuk Isten a tévelygés hatalmát, hogy higgyenek a hazugságnak,”
2Thesszalonika 2:10-11
A Biblia azt is feltárja előttünk, hogy a csalások Sátántól erednek, és az egész világot megtévesztik:
„hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”
Jelenések 12:9
„és megtéveszti a föld lakosait azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad előtt képes megtenni…”
Jelenések 13:14
„És foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a jeleket tette előtte, amellyel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képmását…”
Jelenések 19:20
És bár Sátán a történelem folyamán mindig – az utolsó időkben pedig különösképpen –a megtévesztés eszközével élt, a 6. csapás még ezen felül is hangsúlyozza a rendkívüli, mindenre kiterjedő megtévesztést. Ezért ha nem értjük meg a megtévesztés jelentőségét, aligha érthetjük meg, miről is szól az armageddoni csata…
6. csapás – a második jaj
„A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva felől, amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél meg vannak kötözve. Eloldották azért a négy angyalt, akik készen álltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajta ülőket: tűzpiros, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz, füst és kén jött ki. E három csapástól halt meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől és a kéntől, amely azok szájából jött ki. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert fejjel végződő kígyóhoz hasonló farkuk van, és azzal ártanak. A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket, és az arany-, ezüst-, érc-, kő- és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek; és nem tértek meg sem gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.”
Jelenések 9:13-21
„A hatodik is kiöntötte poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre, és kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a napkelet felől jövő királyoknak. És láttam a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló, tisztátalan lelket kijönni, mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. Íme, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák szégyenét. Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.”
Jelenések 16:12-16
A következőkben ezt a két szakaszt fogjuk tanulmányozni. Igaz, a hatodik trombita (a második jaj) nem ér véget a 9. fejezetben, hanem csak a 11. fejezet 14. versében, de erre a tanulmány végén még visszatérünk.
Figyeljük meg a fő párhuzamokat! Először is: mindkét leírásban a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél történik valami fontos. Az Eufrátesz Babilon folyója, így ezek a kijelentések a végidőbeli, szellemi Babilont alkotó hatalmakra utalnak.
A másik párhuzam a kiterjedés: Jelenések 16:14 azt írja, hogy az egész Föld egyesül ebben az Isten ellen vívott háborúban. Jelenések 9:14-15 ehhez képest négy angyalt említ, majd egy 200 millió (!) lovast számláló seregről hallunk jelentést. A négy angyal – ahogy korábban is – a négy égtájat jelenti, vagy más szóval az egész világot. A seregméret egyébként szó szerint is hatalmasnak számít, a mai országok katonasága átlagosan csak pár tíz- vagy százezer, de a legnagyobbaké is csak 1-2 millió fő. Becslések szerint az egész világ jelenleg aktív katonasága mindössze 20 millió (!) főre tehető. Óriási fegyverkezésre, és sokkal szélesebb körű sorozásra lenne tehát szükség ahhoz, hogy a Föld összes országa együttvéve össze tudjon hozni ekkora hadsereget!
A harmadik párhuzam a nagy csata – illetve az arra való készülődés. De hogy pontosan értsük, miről is szól ez a csata, ki harcol ki ellen, és miért – ahhoz először el kell tudnunk helyezni ezt a történést a valóságban.
Mi történt?!
Az előző csapások során azt láttuk, hogy a kegyelemidő lezárulása után elszabadul a pokol, a nagy világhatalmak egymásnak esnek, és patakokban ömlik a vér. Majd végül a hitető rendszer vezetőit – a vallás képviselőit – teszik meg bűnbakká, a kegyetlen bosszút azonban mégsem hajtják végre. A hatodik csapásnál ugyanis megint azt látjuk, hogy az egész világ újra egyesül, és az Isten ellen vívott háború utolsó, döntő csatájára készülnek. Mi az a tényező, ami egy ilyen helyzetben – miután mindenki összerúgta a port mindenkivel – újra képes az egymást szívből és joggal gyűlölő feleket újra összefogni, és egységesen a régi zászló alá terelni?!
A hatodik csapás félreérthetetlenné teszi, hogy ez a rendkívüli és megdöbbentő fordulat egy mindent elsöprő ördögi hitetés eredménye:
„És láttam a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló, tisztátalan szellemet kijönni, mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.”
Jelenések 16:13-14
Hogy miben is áll ennek a csalásnak a jellege – ami ilyen mértékű egység létrehozására képes –, az Jézus nagy apokaliptikus beszédéből érthető meg:
„Ha valaki akkor azt mondja nektek: íme, itt a Krisztus vagy amott, ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Azért ha azt mondják majd nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert amint a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.”
Máté 24:23-27
Jézus itt nem Sátán azon csalásairól beszél, amiket napjainkban is szemlélhetünk. Egy nagyon konkrét időszakról szól. Így kezdi: ha akkor… De mikor van ez az „akkor”? Két mondattal korábban világossá teszi:
„Mert akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.”
Máté 24:21-22
Olyan nyomorúság, amilyen nem volt és nem is lesz soha, csak egyszer lehet a történelemben – mégpedig a legvégén. Dániel könyve ugyanerről a végső nyomorúságról beszél:
„Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll, mert nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt mindmáig, amióta népek vannak. És abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe. Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan fölébrednek majd, némelyek örök életre, mások pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.”
Dániel 12:1-2
Jézus gyakorlatilag Dániel 12-re hivatkozik. Ugyanarról a végső, nagy megpróbáltatásról beszél, aminek az Úr dicsőséges megjelenése fog véget vetni – amikor megszabadítja népét és életre kelti a halottakat. Máté 24:27-ben egyértelműen meg is mondja, hogy az Emberfia eljöveteléről van szó.
A történelem legnagyobb átverése
De nézzük meg, mi is ennek a rendkívüli hitetésnek a tartalma! Figyeljük meg, Jézus kétszer is hangsúlyozza, hogy ezt fogják mondani: „Itt van a Krisztus!” vagy „Amott van!”, másrészt pedig „Íme, a pusztában van!”, vagy „Íme, a belső szobákban van!”. A hitetés tehát Jézus fizikális, látható visszajövetelével kapcsolatos. Az emberek azt fogják állítani, hogy látták Krisztust, találkoztak vele, mert Ő visszajött erre a Földre látható alakban.
Miért fogják ezt gondolni az emberek? Azért, mert a hamis krisztusok „nagy jeleket és csodákat tesznek” (Máté 24:24). S bár ezek a jelek és csodák a nagy csalótól, Sátántól származnak, az emberek számára meggyőzőek lesznek. De Sátánnak ez kevés. Ez a csalás elsősorban nem azoknak szól, akik már a markában vannak. A valódi cél az, „hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is”. Ha ugyanis sikerrel jár, Isten képviselete véglegesen eltűnik a Földről, és akkor talán véglegesen jogot formálhat a lázadó bolygóra.
De hogyan lehet a választottakat elhitetni? Talán pénzzel vagy e világi élvezetekkel? Hiszen ők már mindenről lemondtak Krisztusért! Már csak egy dologra vágynak szívből ezen a világon: meglátni várva várt Urukat, Jézus Krisztust! Ez az egyetlen dolog, amivel Sátán még be tudná őket csapni: ha el tudná velük hitetni azt, hogy Megváltójuk visszatért, és elhozta az általuk is hőn áhított békekorszakot!
Pál apostol megmondja, hogy „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát” (2Korinthus 11:14). A legutolsó csalásával azonban minden korábbin túltesz. Magát Jézus Krisztust személyesíti majd meg, és azokra mond áldást – a fenevaddal, a hamis prófétával és a sárkánnyal jelképezett hatalmakra –, akik a nagy világháború kirobbanása előtt a világbéke hirdetői voltak. Azt állítja majd, hogy a büntetések azért érték az emberiséget, mert nem voltak teljesen következetesek akaratának végrehajtásában, és nem vette mindenki magára a hűség jelét (vagyis a fenevad bélyegét).
Felszólítja majd azokat, akik ellenálltak a szép szónak és a szigorú gazdasági megszorításoknak is, hogy végre lépjenek ők is egységre a Föld lakosaival. Ha pedig nem engedelmeskednek, akkor csak egy lehetőség marad: végérvényesen el kell távolítani a Föld színéről azokat, akik üzenetükkel a béke ellenzői, és a nagy világegység akadályai voltak! Így végre eljöhet a várva várt békekorszak! Az Ószövetségre hivatkozva erre fogja utasítani a szavain csüngő sokaságot: „Gyomláld ki magad közül a gonoszt!” (5Mózes 17:7)
Jézus nem véletlenül mondta, hogy amikor ez a csalás bekövetkezik, az Ő választottai ki se menjenek, hogy megnézzék (Máté 24:26)! A békére, szeretetre, egységre való vágyakozás – párosítva a Jézussal való találkozás látszólagos megvalósulásával – képes lenne felülírni a meggyőződésüket. A szentek számára rettenetes lesz ez a próba. Szívük legmélyebb és legszentebb vágyait kell megtagadniuk, ha engedelmeskedni akarnak Istennek! Valójában a legnagyobb nyomorúság – amiről Dániel és Jézus beszélt – ez a lelki próba lesz, nem a testi üldözés. Ők azonban szilárdan kitartanak majd meggyőződésükben, és nem engednek a megtévesztés erejének – ezzel pecsételve meg halálos ítéletüket.
Nincs menekvés
A világ egyhangúlag bizalmat szavaz a hamis Krisztusnak. Egységüknek újra van alapja: megtalálták az „igazi” bűnbakot – egy újabb ellenséget, akit lehet gyűlölni és el lehet pusztítani, hogy elérjék a békekorszak délibábját. A világ vezetői azonnali cselekvési tervet dolgoznak ki, hogyan semmisítsék meg egyszer s mindenkorra a világbéke kerékkötőit:
„És láttam a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló, tisztátalan lelket kijönni, mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.”
Jelenések 16:13-14
A sárkány, a tengerből feljövő fenevad és a földből feljövő fenevad (a hamis próféta) által jelképezett hatalmak együttes erővel egy olyan utasítást adnak ki, amely összhangban van a hamis Krisztus kívánalmaival. Harcra szólítják fel az egész világot. Ám ebben a harcban – az armageddoni csatában – csak két, nagyon egyenlőtlen fél vesz részt: az egész világ, mégpedig Isten népe ellen. Jelenések 19:19 úgy jeleníti meg ezt a csatát, hogy „a fenevad és a föld királyai és seregeik gyülekeztek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen” – azaz Krisztus és az Ő népe ellen. Ez a kijelentés világossá teszi, hogy itt a föld királyai nem egymás ellen, és nem valamilyen földi ország ellen fognak harcolni. Egyetlen közös célpontjuk van: Isten népe.
Amikor Jézus a tanítványainak beszélt erről, ők is feltették neki a kérdést, hol fognak majd ezek az események bekövetkezni:
„És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”
Lukács 17:37
Jézus bizarr válasza valójában igen sokatmondó: a saskeselyűk odamennek, ahol célpontot látnak. Más szóval: bárhol, ahol Krisztus teste jelen van ezen a világon a szentek személyében, utoléri őket az üldözés. Nincs menekvés, többé nem lehet elbújni kietlen helyekre, nem lehet más országba menekülni. Bezárul a kör. A gonoszok elhatározzák, hogy az utolsó szálig levadásszák őket, bárhol is legyenek.
Látszat és valóság
Az események alakulása alapján azt gondolhatnánk, hogy innentől borítékolható a történet: a gonoszok összefognak, majd gyorsan és hatékonyan kiirtják a védtelen, fegyvertelen szenteket. De a trombita és a pohár is egy-egy különös képpel indít, ami egy másfajta forgatókönyvet vetít elő.
Az arany oltár négy szarva
„A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva felől, amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél meg vannak kötözve.”
Jelenések 9:13-14
Az isteni kijelentés gyakorlatilag engedélyt ad Sátánnak a nagy csalás végrehajtására, Krisztus visszajövetelének meghamisítására és arra, hogy újra egyesítse a szellemi Babilon erőit a szentek kiirtására. Csakhogy ez a kijelentés egy nagyon konkrét helyről érkezik: „az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva felől”! Ha nem számolunk azzal, hogy Jelenések könyvében minden jelképnek jelentősége van, könnyen átsiklunk e fontos részlet felett.
Az Isten előtt álló aranyoltár a szentek szentje, konkrétan a kárpit előtt álló füstölő oltárra vonatkozik. Ugyanezt az oltárt látta János a trombiták megszólalása előtt is, amikor mennyei főpapunk elvégezte rajta a nagy engesztelési nap utolsó engesztelését (Jelenések 8:1-5). Egy korábbi tanulmányban (Amikor bezárul a menny) részletesen foglalkoztunk ezzel az eseménnyel, ami a valóságban a teljes bűneltörlést jelenti az élő szentek emlékezetéből. Más megközelítésből ez az elpecsételés gyakorlati vonatkozása.
Mi a jelentősége annak, hogy a hatodik trombita visszahivatkozik az elpecsételésre? Az elpecsételés védelmet jelent a csapásokkal szemben. Ahogyan az egyiptomi tíz csapás idején a zsidóknak sem esett bántódásuk Gósen földjén, és az öldöklő angyal elkerülte a bárányvérrel megpecsételt házakat, ugyanúgy az utolsó hét csapás idején sem esik bántódása azoknak, akik el vannak pecsételve az élő Isten pecsétjével. A kegyelemidő lezárulása után a mártírok vére már egyébként sem lenne magvetés. Az elpecsételtek ezért már nem fognak meghalni – élve érik meg Krisztus eljövetelét. Pál apostol is erről beszél:
„Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”
1Thesszalonika 4:16-17
Pedig a hatodik trombita alapján úgy tűnik, meg fognak halni, és senki sem marad meg! Éppen ezért szól a kijelentés az arany oltár négy szarva felől. A szarvak a hatalom jelképei, az arany oltár szarvai ennek fényében az engesztelés „hatalmát”, vagyis az elhangzott ítélet hatályos voltát jelképezik. Krisztus ugyanis lezárta az ítéletet az élők felett, és azt határozta, hogy a szentek nem halnak meg többé! Ez az ítélet van hatályban, bármit is mutasson a látszat!
Babilon kiszáradt folyója
Hasonlóképp, a hatodik harag-pohár első kijelentése is egy másik végzetet vetít előre, mint ami a láthatókból következne:
„A hatodik is kiöntötte poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre, és kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a napkelet felől jövő királyoknak.”
Jelenések 16:12
Sok magyarázó, aki ezt a kijelentést szó szerint értelmezi, úgy gondolja, hogy a távol-keleti népek (a kínaiak?) fogják majd megtámadni a Babilon területén elhelyezkedő Irakot. A mai technológia mellett azonban még e nézet védelmezői számára is egyre valószínűtlenebb ez az elképzelés. A modern harci gépek világában az Eufrátesznek minimális a taktikai jelentősége. Egy olyan korban, amikor harci repülőkkel, rakétákkal és bombákkal száz kilométeres távolságokból porig lehet rombolni bármely országot, egy folyó kiszáradása teljességgel súlyát veszti. Csakhogy régen nem így volt!
Valójában ez a kijelentés a múlt képeit vegyíti a jövővel. Babilon folyója, az Eufrátesz ugyanis egyszer már kiszáradt a napkelet felől jövő királyok előtt! A Biblia ugyan nem tesz erről konkrét említést, de az antik történészek (Hérodotosz, Xenophón) szerint Babilon meghódításakor a keletről érkező méd-perzsa sereg elterelte az Eufrátesz folyót, ami Babilon kapuit védte – így tudták egyetlen éjszaka alatt, gyakorlatilag ostrom nélkül bevenni a várost! Dániel könyve összhangban áll ezzel a történelmi forgatókönyvvel. Babilon utolsó éjszakáján így szólt Isten ítélete Dániel próféta szájából a bukott királyhoz:
„Ez pedig a szavak értelme: mené, azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak; tekél, azaz megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál; perész, azaz felosztatott a te országod, és a médeknek és perzsáknak adatott… Ugyanazon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát. A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.”
Dániel 5:26-31
A Jelenések könyvében olvasható kijelentés tehát valójában nem a Mezopotámia területén húzódó Eufrátesz folyó kiszáradását vetíti előre, hanem egy valóságosan megtörtént történelmi eseményre hivatkozik. Mert „ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt” (Prédikátor 1:9). Az ókori Babilon bukása előrevetíti a végidők szellemi Babilonjának végső bukását is.
De kik akkor a napkelet felől jövő királyok?! A Bibliában nem sok olyan király van, akit a prófétaság szelleme Krisztus előképeként jelölt meg. De a Babilont meghódító Círusz (vagy történelmi nevén Kürosz/Kurus) ezen kevesek közé tartozik, és tökéletesen illeszkedik az itt vázolt képbe. Ézsaiás 44-45. fejezete közel száz évvel előre név szerint (!) megnevezte Círusz királyt, és megjövendölte, hogy ő szabadítja meg Izraelt. Egy kijelentéssel előrevetítette Babilon folyójának kiszárasztását: „Aki azt mondja a mélységnek: »Száradj ki!«, és: »Kiapasztom folyóvizeidet!«” (Ézsaiás 44:27) Majd ezután Círuszt, mint Isten népének pásztorát, és a templom felépítőjét mutatta be:
„Én vagyok, aki azt mondja Círuszról: »Pásztorom ő«, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja Jeruzsálemről: »Épüljön föl«, és a templomról: »Rakják le alapjait!«”
Ézsaiás 44:28
Végezetül pedig fölkentjének, azaz Messiásnak nevezi:
„Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk.”
Ézsaiás 45:1
Krisztus a fölkent, a pásztor, a szellemi templom felépítője, a királyok királya és uraknak ura, aki előtt az egész föld meghódol majd. Ő az a Király, aki napkelet felől jön:
„Témán felől jön Isten, Párán hegyéről a Szent. [Szela] Fensége beborítja az egeket, és dicsőségével megtelik a föld. Ragyogása, mint a világosság, fénysugarak törnek elő mellőle, és abban rejlik hatalma.”
Habakuk 3:3-4
(Megjegyzés: Témán és Párán hegye Izraeltől keletre van.)
„Mert amint a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.”
Máté 24:27
„És íme, Izráel Istenének dicsősége közelgett kelet felől, és zúgása olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, a föld pedig fénylett a dicsőségétől.”
Ezékiel 43:2-3
Amikor a bibliai próféciák Krisztus dicsőséges visszajöveteléről beszélnek, mindig úgy mutatják be, hogy Ő kelet felől érkezik. Ő tehát az a napkelet felől érkező király, aki eljön, hogy a megbukott szellemi Babilont végleg megfossza hatalmától. Ezt vetíti előre Jelenések 16:12. Bár a látszat szerint Babilon erői győzedelmeskednek Isten népén, az ítélet már elhangzott felettük: Krisztus eljön, hogy megszabadítsa népét, és véget vessen a lázadásnak.
Seregszemle
Most, hogy tisztáztuk, miről is szól az armageddoni csata, rátérhetünk a trombitánál bemutatott seregszemlére.
„Eloldották azért a négy angyalt, akik készen álltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát.”
Jelenések 9:15
Az Eufrátesznél szabadon engedett négy angyal Babilon egész világra kiterjedő erőit jelképezi. A kijelentés azt vetíti előre, hogy célpontjuk megsemmisítésére egy meghatározott időpontot tűznek ki. A 11. fejezet – ahol a 2. jaj ténylegesen véget ér – ezt az időt három és fél napban határozza meg (Jelenések 11:9), a célpontot pedig Krisztus tanúiban. Jelenések 9:15 és 18. verse azonban egyszerűen csak az emberek egyharmadának nevezi őket.
De honnan tudhatjuk biztosan, hogy ez az egyharmad csakis a szentekkel azonosítható? Figyeljük meg, mit mond a prófécia a csatasor másik oldalán álló többi emberről, a „kétharmadról”:
„A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket, és az arany-, ezüst-, érc-, kő- és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek; és nem tértek meg sem gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.”
Jelenések 9:20-21
Más szóval: a célpontba vett egyharmadon kívül az összes többi ember teljesen megátalkodott, megtérni már képtelen, elveszett állapotban van! De ha az emberek harmadát megölik, az összes többi pedig megátalkodott, akkor kik maradnak meg az igazak közül, akik élve megérik Jézus eljövetelét?! Jelenések könyve itt ellentmondana az Újszövetség más részein található tanításának?! Ezért fontos, hogy világosan értsük: ebben az időben semmi nem az, aminek látszik…
A 200 milliós sereg
„És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajta ülőket: tűzpiros, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz, füst és kén jött ki. E három csapástól halt meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől és a kéntől, amely azok szájából jött ki. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert fejjel végződő kígyóhoz hasonló farkuk van, és azzal ártanak.”
Jelenések 9:16-19
Ha alaposan megvizsgáljuk ennek a kétszáz milliós seregnek a leírását, könnyebben megérthetjük a látszat és a valóság közötti különbséget. Bár ez a kép az ötödik trombitához képest egy fokkal kevésbé szürreális, itt is a részletek jelképként való értelmezése visz előre.
A létszám
Jelenleg a világ országainak aktív katonasága összességében is alig haladja meg a 20 millió főt. De miután az első néhány csapás által jelképezett világháborúban a világ jelentős része elpusztul, a 200 millió főt számláló lovasság – vagy ezzel egyenértékű modern fegyverzet – még valószínűtlenebbnek tűnik. Ez a szám ugyanúgy jelképes, mint Jelenések könyvének többi száma. Egy roppant sereget jelöl – olyan haderőt, amilyet a világ még soha nem vonultatott fel, még együttvéve, egymással szemben álló felekként sem.
Ráadásul a harc természetéből fakadóan egyáltalán nem szükséges, hogy képzett katonaságra gondoljunk. A szentek védtelenek, fegyvertelenek, így gyakorlatilag az átlagemberek is részt tudnak venni a hajtóvadászatban. Az ellenséges haderő az elpecsételtek számához képest – ami Jelenések 7. fejezete szerint 144.000 – egyébként is óriási, több mint ezerszeres túlerőt jelent.
A fej
A lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, ami Dániel 7. fejezetében Babilon jelképe. Ez a mozgalom tehát ismét a szellemi Babilon ideológiáját képviseli, ellentétben az ötödik csapásnál bemutatott mozgalommal, ami szembefordult Babilonnal, és minden vallást ki akart irtani. De erre a nagy fordulatra a 17. fejezet tanulmányozásánál még visszatérünk.
Tűz, füst és kénkő
A lovasok páncéljának leírásánál Jelenések könyve nem divatkatalógust nyit meg előttünk. A páncél színei: tűzpiros, jácintkék, és kénsárga. Ha a jácintkékről nem is jutna eszünkbe semmi, a tűz és a kén a következő néhány versben még kétszer elfordul – a füsttel együtt. Figyelemreméltó tény, hogy a kén égésekor kék színű füst keletkezik – a jácintkék szín tehát ebben a hármasban a füst képviselője.
Nem kell találgatnunk e jelképek jelentését. Jelenések könyve félreérthetetlenül azonosítja számunkra, mire vonatkoznak:
„Egy harmadik angyal is követte azokat, aki hangosan ezt mondta: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képmását, és felveszi annak bélyegét homlokára vagy kezére, az is iszik majd Isten haragjának borából, amelyet elegyítetlenül készített el haragjának poharában, és tűzben és kénkőben gyötrődik a szent angyalok előtt és a Bárány előtt. Gyötrődésük füstje felmegy örökkön örökké, és nem lesz nyugalmuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és aki nevének bélyegét felveszi.”
Jelenések 14:9-11
„A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál.”
Jelenések 21:8
A tűz, füst és kénkő – vagy egész pontosan a kékes füsttel égő kén – valójában a gonoszok végső büntetésének jelképe. A harmadik angyal üzenete tűzzel, füsttel és kénkővel való büntetést vetít előre azok számára, akik felveszik a fenevad bélyegét, és nem az igaz Istent imádják. Jelenések 20. és 21. fejezete pedig világossá teszi, hogy ezt a büntetést az ezer év múltán fogják elnyerni a tűzzel és kénkővel égő tóban mindazok, akik nem nyertek örök életet. Ezen embereket már nem lehet megmenteni, ezért a második halállal örökre elvesznek.
De mit jelent a hatodik trombitánál ez a sűrűn alkalmazott jelkép?
Először is a hadsereg páncélja a tűz, füst és kénkő – más szóval az örök kárhozat – színeiben pompázik. Ezek az emberek végleg megkeményítették szívüket, és pontosan amellett kötelezték el magukat (ti. a fenevad bélyege mellett), aminek felvételéhez a harmadik angyali üzenet ezt a büntetést kapcsolta. Itt tehát már nem csupán kénytelen-kelletlen behódolás van Sátán uralmának, mert a hamis csodák ereje – a hamis Krisztus megjelenése – végleg meggyőzte a gonoszokat arról, hogy ők járnak a helyes úton. A hazugságban való szilárd hitük immár páncélként védi szívüket az igazsággal szemben.
De nemcsak a páncél színeiben van ott a tűz, füst és kénkő, hanem a szájukból is ez jön! Figyeljük meg: „E három csapástól halt meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől és a kéntől, amely azok szájából jött ki.” (Jelenések 9:18) Más szóval: a harmadrészre mondják azt, hogy ők a kárhozottak! Kijelentik, hogy azok, akik nem vették fel a (hamis) Krisztus iránti hűség jelét, méltók az örök kárhozatra, megátalkodottak és menthetetlenek – ezt az isteni ítéletet pedig végre is kell rajtuk hajtani!
Száj és farok
„Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert fejjel végződő kígyóhoz hasonló farkuk van, és azzal ártanak.”
Jelenések 9:19
A harmadrészt a szájukból kijövő kárhoztató ítélettel „ölik meg”, és az erejük is csak a szájukban és a farkukban van. Ez a fontos kijelentés szintén rámutat a látszatok és a valóság közötti különbségre. A farok a hazugságot jelképezi (ld. előző tanulmány), a száj pedig a törvényhozást. Ennek a sátáni vezetés alatt álló tömegnek a hatalma tehát addig terjed, hogy egy ördögi hitetésre támaszkodva halálos ítéletet mond ki azok felett, akik nem vették magukra a fenevad bélyegét. Még az ítélet végrehajtásának időpontját is kitűzik. Ennél tovább azonban nem mehetnek. A valóság az, hogy csak a szájukkal ölhetnek – a halálos ítéletet nem fogják tudni végrehajtani.
Megiddó hegye?
A harag hatodik pohara ezzel a kijelentéssel ér véget:
„Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.”
Jelenések 16:16
Ez a földrajzi megnevezés felettébb különös. A héber név Megiddó hegyéről szól, Megiddó viszont síkságon van, pontosabban egy nagyobb medencében. A prófécia azonban Megiddó hegyét nevezi meg, ami szintén azt erősíti meg, hogy itt nem egy földrajzi helyhez kötődő csatatérről van szó. A Megiddóhoz legközelebbi hegyek a Kármel és a Tábor. Ezekhez a hegyekhez viszont két nagyon jelentős ószövetségi esemény kapcsolódik – és egy-egy nagy győzelem az Isten népe ellen összegyűlt ellenség felett.
Kármel hegyén Illés próféta egyedül szállt szembe Baál 400 prófétájával és Asera 450 prófétájával, miközben egész Izrael tanúja volt a nagy leszámolásnak (1Királyok 18). Isten félreérthetetlen bizonyítékát adta annak, ki az igaz Isten, és ki van a jó oldalon. Az igazság pillanata után a hamis vallás megkapta a kegyelemdöfést: a hamis prófétákat egytől-egyik lemészárolták.
A Tábor hegyéhez Bárák és Sisera harca köthető (Bírák 4). Sisera hadvezér sokszoros túlerővel támadt Izraelre, Isten azonban Debóra prófétálása által megerősítette Bárákot, aki döntő csapást mért Sisera óriási seregére, és így megszabadította Izraelt.
Mindkét hegynél az Isten műve ellen harcoló erők voltak sokszoros többségben, és mindkét esetben Isten szerzett szabadulást. A Kármelen a szellemi győzelem volt a hangsúlyos, míg a Tábor hegyénél a testi szabadulás. Harmageddon – Megiddó hegye – tehát az a hely (pontosabban idő), ahol, ill. amikor Isten véglegesen megszabadítja népét.
Egyharmad vagy kétharmad?
Bár a hatodik trombita és a pohár ellentmondásosan mutatja be a csata valódi végkimenetelét, és nem visz el a tényleges szabadulásig, számos utalást tesz arra, hogy a látszatok ellenére Isten meg fogja szabadítani a népét. Az emberek harmada, akiket „megölnek”, valójában nem hal meg. Ellenkezőleg: a „kétharmad” fog meghalni. Zakariás könyvében pontosan erről olvasunk:
„Úgy történik az egész országgal – így szól az ÚR –, hogy kétharmad része elpusztul, és elvész, csak egyharmad része marad meg. És a harmadrészt is tűzbe viszem, és megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Segítségül hívja majd a nevemet, és én felelni fogok neki. Ezt mondom: Népem ő! Ő pedig azt mondja: Az ÚR az én Istenem!”
Zakariás 13:8-9
Az egyharmadnak azonban át kell mennie Isten kohóján, a nagy megpróbáltatáson, mielőtt az Úr végleg megszabadítaná. Át kell menniük Krisztus tapasztalatán, aki csak hit által láthatott túl a halál kapuin. Minden látható jel arra fog utalni, hogy Isten elhagyta őket és teljes tévedésben vannak, mivel legszentebb vágyaikkal ellentétesen cselekszenek, amikor nem fogadják el drága Megváltójuk visszatérését, és ítéletet hirdetnek a világbéke szószólói felett. Rokonaik, barátaik, ismerőseik, ellenségeik, szülők, gyerekek – mindenki, aki nem hallgatott rájuk – őrültnek és megátalkodottnak kiáltja ki őket. Az egész világ ellenük támad, és nem lesz menekvés!
De miután Isten Igéjére támaszkodva kiállják a hit próbáját, Isten megszabadítja őket. Ez lesz Jákob nagy nyomorúsága és küzdelme:
„Kérdezzétek csak meg, és lássátok: szülhet-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintha gyermeket szülne, és miért változott arcuk fakósárgává? Jaj, mert nagy nap az, nincs hozzá hasonló! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak; de megszabadul belőle!”
Jeremiás 30:6-7
Nehéz szavakkal leírni azt a nagy lelki küzdelmet, amin a 144.000 elpecsételt keresztül fog menni. De ahogyan Jákob is tusakodott Istennel imában, amikor Ézsau seregei a biztos halállal fenyegették, úgy ők is megküzdik a maguk harcát, és hit által győzni fognak – ahogyan Jákob is győzött.
Néhány fontos kérdés
A prófécia azonban szándékosan nem tér rá rögtön a szabadításra. Isten azt szeretné, ha mi is feltennénk az igazán fontos kérdéseket. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül:
- Kik lesznek ezek az emberek, akik így szembe mennek az egész vallásos világgal?
- Honnan kerülnek elő, a sok ezer darabra tört kereszténység mely részéből?
- Hogyan fogják tudni felismerni a hamis krisztust, míg mások hisznek neki?
- Mi a garanciám arra, hogy én is a jó oldalon állok majd, nem a megtévesztettek között?
Jelenések könyve 10. fejezete nem folytatja a trombiták látomását, mert Isten azt szeretné, hogy választ találjunk ezekre a kulcsfontosságú kérdésekre. Sátán olyan mértékű csalásokra kap engedélyt a vég idején, hogy nem érhetjük be felületes ismeretekkel, és átlagos vallásossággal. Isten ugyanis nemcsak azt akarja, hogy megértsük a próféciákat, hanem azt, hogy mi is benne legyünk – mégpedig az Ő oldalán! De ehhez fel kell tennünk az igazán fontos kérdéseket, és választ kell találnunk rájuk. ■
Sánta János