Az első parancsolat Kit imádunk?

A törvényadás

„Ne legyen más istened rajtam kívül!”

2Mózes 20:3

Ebben a cikkben az első parancsolatot fogjuk megvizsgálni. Az első parancsolatot csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, ki az Isten, és milyen Ő. Ha ugyanis téves elképzelésünk van Istenről, akkor valójában nem Őt, hanem valaki mást imádunk!

Hamis imádat

Egyszer élt egy nép, amely tévesen azt hitte, Istent imádja:

„Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk…”

János 4:22

E szavakat Jézus egy samáriai asszonynak mondta a samáriai népről. Ezek az emberek úgy vélték, hogy az ő imádatuk a helyes, és Samária az igazi imádati hely. A Megváltó szerint viszont azt sem tudták, hogy tulajdonképpen kit imádtak! A baj az volt, hogy hamis elképzeléseik voltak Istenről, és ennek megfelelően csak hamis istent imádhattak. De Jézus ezt mondta:

„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”

János 4:23

Nincs más helyes imádat. Az Isten szellem és csak szellemben lehet imádni és megismerni Őt.

„Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”

Máté 22:37

„…Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.”

Róma 7:25

Az elménkkel, a szellemi részünkkel szolgálunk Istennek, és ha a Szent Szellem megvilágosít és elvezet az Úr szent útjaira, akkor tudni fogjuk, hogyan lehet őt szellemben és igazságban imádni.

Pál ezt írta: „…tudom, kinek hittem…” (2Timótheus 1:12) Feltétlenül tudnunk kell, kit imádunk! Csak a saját gondolataink szerint létező Istent tudjuk imádni, ezért, ha hamis nézeteink vannak Istenről, akkor hamis istent imádunk, és istentiszteletünk nem több a pogányok bálványimádásánál. A pogányok tudták, hogy fából faragott bálványaik nem istenek, de mivel saját istenképük öltött testet ezekben, mégis istenként imádták szobraikat. Ha téves elgondolásaink vannak Isten jelleméről, valójában ugyanúgy más istent imádunk, mint azok a pogányok, akik saját elgondolásaikat kézzelfogható bálványszobrok formájába öntötték.

Isten kinyilatkoztatása

De ha élő kapcsolatban vagyunk Istennel Szelleme által, Ő minden igazságra elvezet minket, kinyilatkoztatja magát igéjéből, és megmutatja, hogyan imádjuk Őt. A kérdés tehát az, hogy mit mond magáról Isten? Megváltónk szavainak óriási jelentősége van:

„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

Márk 10:15

A Szentírás megértéséhez tehát nem szabad, hogy saját elgondolásaink legyenek Istenről, mivel elménk nem tudja elképzelni az igaz Istent. Ellenkezőleg: legyünk készek elfogadni azt, amit a Szentírás mond Róla. Félre kell tennünk minden előzetes elképzelésünket Istenről, és azt kell kutatnunk, amit Ő mond magáról. Csak így tudjuk igazán imádni és szeretni Őt – és tényleg Őt – egész szívünkkel.

Isten egy személy

Néhány hitvallás nem az igazságot tanítja Istenről, mikor azt állítják, hogy Istennek nincs teste vagy alakja, vagy nincsenek érzései. Isten saját kijelentései tanúsítják, hogy Ő egy valóságos lény, egy élő személyiség. A Biblia azt mondja róla, hogy szeret, márpedig a szeretet érzelmekkel jár! A Szentírás világosan tanítja azt, hogy Istennek van teste és alakja, és vannak érzései. Amikor Mózes látni kívánta az Úr dicsőségét, ezt a választ kapta:

„Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára! És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.”

2Mózes 33:19-23

Egyesek 5Mózes 4:14-19 alapján azt igyekeznek bizonyítani, hogy Istennek nincs teste és alakja:

„Őrizzétek meg tehát jól a lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűz közepéből szólt hozzátok az ÚR a Hóreben.”

5Mózes 4:15

Ez az igevers azonban nem azt mondja, hogy Istennek egyáltalán nincs alakja, hanem azt, hogy a nép nem látta az alakját a Hóreben. Mózes világossá tette, Isten miért rejtőzött el a szemük elől:

„El ne vetemedjetek hát, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, bármiféle bálványalakot férfi vagy nő formájára;”

5Mózes 4:16

Ez az elővigyázatosság nem volt alaptalan, később ugyanis a nép egy borjú képében imádta Isten, ezt mondva:

„Ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.”

2Mózes 32:4

Isten meg akarta óvni népét a bálványimádástól, ezért rejtőzött el angyalaival együtt az emberek szeme elől. Ugyanakkor számos igehely bizonyítja, hogy Isten valóságos személy, akinek van alakja és formája:

„Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk,… aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.”

Zsidók 1:1-3

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, aki, amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,”

Filippi 2:5,6

Az igazi imádat

Isten hozzáférhetetlen világosságban lakik, amelyről Ezékiel, Dániel és Jelenések könyve is lenyűgöző képekben beszél. Isten minden kétséget kizáróan egy valóságos személy – a kérdés az, hogyan imádjuk Őt. Ezt Ő maga írta le a legtökéletesebben, amikor kijelentette magát Mózesnek. Ebből megérthetjük, mit jelent szellemben és igazságban imádni Őt:

„Az ÚR pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az Urat. Az ÚR pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága. Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig.”

2Mózes 34:5-7

Ilyen az Isten: teljes jósággal és kegyelemmel. A kegyelem azt jelenti, hogy jobban bánik a bűnösökkel, mint ahogy megérdemelnék – ahogyan Péter is írja:

„Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

2Péter 3:9

Isten maga a szeretet (1János 4:8), és gyönyörködik az irgalmasságban. A Szentírás az összes lehetséges módon ecseteli, milyen nagy Isten jósága és kegyelme! Ha ennek ellenére bármikor is azt gondolnánk, hogy Ő nem szeret, sőt gyűlöl, vagy megvet bennünket, akkor érzéseink valójában eltávolítanának tőle. Isten egyedül a bűnt gyűlöli, mert a bűn épp ellentéte annak, ami Ő; a bűnöst viszont szereti, és meg akarja menteni a bűn átkától. Aki azt gondolja, hogy Isten gyűlöl bárki emberfiát, az egy más istent imád!

Kutassuk a Szentírást, higgyük el, amit Isten önmagáról mond, és imádjuk Őt aszerint, amint azt kinyilatkoztatta! Akkor nem lesz más istenünk előtte. Ő az abszolút tökéletesség, aki teljes az irántunk való kedvességgel, szeretettel, irgalommal és hosszútűréssel. Miért is akarnánk hát más istent?!

Gyakorlati következmények

Isten az embereknek mutatkozott be ilyennek – nekünk és értünk –, nem az angyaloknak. Ha nem olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek leírja magát, akkor más istent imádunk. Márpedig minden imádó ahhoz válik hasonlóvá, akit imád. Ha torz elképzeléseink vannak Istenről, az imádatunk és – ebből fakadóan – a jellemünk is torz lesz. Isten azonban tiszta, és azt szeretné, hogy megértsük Őt, és mi is olyanok lehessünk, mint Ő.

Tökéljük el, hogy szellemben és igazságban fogjuk imádni Istent. Ismerjük meg Őt az Ő Szelleme által olyannak, amilyen, hogy biztosan tudhassuk, kit imádunk:

„Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk mértékletesek, öltsük fel a hit és szeretet páncélját és sisak gyanánt az üdvösség reménységét. Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által”

1Theszalonika 5:8,9

Sok keresztény van tévedésben: elkövetnek valamilyen bűnt, de szégyellik bevallani, vagy túl büszkék ahhoz, hogy Isten elé vigyék a dolgot. Azért maradnak távol Tőle, mert az irgalmas és hosszútűrő Atya helyén egy szigorú bírót látnak. Ez bizony egy hamis isten imádata, és nem az élő Istenben való hit! Akik nem mernek színe elé járulni bűneikkel, azok saját magukat büntetik meg, ugyanúgy, mint azok a pogányok, akik bálványokat imádnak.

A Biblia a legtisztább és leggyöngédebb szavakkal írja le Atyánk jóságát, legfőképp pedig a kereszt meggyőző erejére irányítja figyelmünket, ahol Isten irántunk való gyöngéd szánalma a legteljesebb mértékben kifejeződött:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János 3:16

Dicsőséges Megváltónk földi élete során láthatóvá tette Isten minden nemes tulajdonságát, és biztosított minket arról, hogy aki őt látta, az látta az Atyát is (János 14:9). Ő az, aki tökéletesen bemutatta az Atyát, akit imádnunk kell, és Ő az, aki által ténylegesen megszabadulhatunk a bűneinkből. Miért is akarnánk másfajta istent?

Ha tiszták és tökéletesek akarunk lenni, azt az Istent kell imádnunk, akiben már megvannak ezek a tulajdonságok. Ha az Isten jóságával kapcsolatos kételyeinkkel tudatosan leszámolunk, és úgy imádjuk Őt, amilyen a valóságban, akkor valóban olyanokká válhatunk, mint amilyen Ő:

„És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta.”

1János 3:3

Ha Istent nem olyannak fogadjuk el, amilyen Ő valójában, akkor mi magunk sem válhatunk olyanná. Ne kételkedjünk Istenben, és ne engedjük meg magunknak azt a gondolatot, hogy Isten szeretete és jósága nem abszolút tökéletes. Csak belőle meríthetünk erőt, amely bennünket is megtisztít és jóvá tesz. Krisztus által felöltözhetünk Isten igazságába, és akkor úgy állunk majd a trón előtt, mint akik teljes szívükből imádják Őt – olyannak, amilyen Ő a valóságban.

Isten és Krisztus egyek. Az Atya a Fiában nyilatkoztatta ki magát, így amit Istenről mondunk, az Jézusra is igaz. […] A békesség tanácsa van kettejük között: az Atya – akihez mindenki bátran járulhat – és Megváltónk között. Miért is akarnánk más istent?! Hadd vonjon magához az Ő szeretetével és tisztaságával, mi pedig imádjuk Őt szellemben és igazságban – így amikor eljön az idő, akkor úgy fogjuk látni Őt, amint van.

Ha abban az Istenben hiszünk, akit a Bibliából megismerhetünk, nem fogunk más istenre vágyni. Nem fogunk félni és rettegni sem tőle, sem az első parancsolattól. Ebben ugyanis öröm, béke, és Isten teljességének áldott ígérete található! ■

Alonzo T. Jones igehirdetése nyomán, 1889