Mielőtt rátérnénk a melkisédeki tanítás és a Krisztusban elnyert áldások kifejtésére, tisztáznunk kell egy fontos és személyes kérdést. Annak elméleti elfogadása, hogy Jézus az Istentől elrendelt Messiás és Megmentő, önmagában még kevés. A levél a Messiás-hívő zsidók hibás hozzáállására világít rá, de ebből a mai keresztényeknek is van mit tanulni:
„Erről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.” (Zsidók 5:11)
A melkisédeki papságról egyetlen igevers szól az Írásokban – erről a tanításról mondja, hogy „nehezen megmagyarázható”. Ez azt jelenti, hogy nem egy nyilvánvaló ószövetségi tanításról, hanem egy új kijelentésről van szó. A törvény rendszerébe egyszerűen nem illett bele ez a tanítás, mert az új szövetségre vonatkozott.
A nehéz megértés legfőbb okát így határozza meg a levél: „restek lettetek a hallásra”. Az hogy, mire vonatkozik itt a restség, csak a következő versekből derül ki. Megelőlegezve a választ, ez azt jelenti, hogy egyszerűen nem voltak nyitottak az új dolgok megértésére. Nem akartak együtt haladni az új kijelentéssel; inkább a régihez ragaszkodtak. A Messiás-hívő zsidók mást akartak hallani, mivel még mindig a régi, megszokott rendszerben gondolkoztak!
A Krisztusban való új élet működésének megértése kulcsfontosságú annak megtapasztalásához. Aki nem akar ennek a megértésével foglalkozni, az előbb-utóbb össze fogja keverni a Krisztusban való, működő hitet egy működésképtelen filozófiával. Ez hosszú távon oda vezet, hogy az ember nem Isten kijelentésében hisz, és ezért nem is tudja megtapasztalni azokat az áldásokat, amelyeket az új szövetség által Isten az emberiség rendelkezésére bocsátott.
Tej és kemény eledel
„Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mivelhogy kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsidók 5:12-14)
A levél a nagykorúak és a kiskorúak példájával szemlélteti a problémát. A kiskorúaknak tejre van szükségük, ami az Isten beszédeinek alapvető elemeit, a jó és rossz közötti különbségtételt és a tanításokat jelenti. Ehhez képest a nagykorúaknak kemény eledel való, ami azt jelenti, hogy ők a tanultakat már gyakorlatban alkalmazzák, tapasztalják.
Az „igazság beszéde”, „a jó és rossz megkülönböztetése” egyszerűen a törvény elméleti ismerete. A 13. vers azonban hangsúlyozza, hogy pusztán elméleteken nem lehet felnőni! A szellemi nagykorúak ugyanis edzettek a jó és rossz ismeretében (tanítás/tej), ezért nekik már tapasztalat kell (gyakorlat/kemény eledel). A nagykorúság tehát a Krisztusban való igaz élet megtapasztalását jelenti!
Ha nem akarunk továbblépni az igaz élet hit általi megtapasztalása felé (nagykorúság), az azt jelenti, hogy valószínűleg még az alaptanításokat sem értjük tisztán (kiskorúság). Súlyosabb a probléma, hogyha ismerjük az alaptanításokat, és mégsem akarunk továbblépni!
„Ezért elhagyva a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük el újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a mosakodásokról, a kézrátevésről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. Ha Isten megengedi, ezt meg is tesszük.” (Zsidók 6:1-3)
A Messiás-hívő zsidók számára a 2. versben felsoroltak „Krisztusról való kezdetleges beszédnek” számítottak. A kezdetleges itt nem jelentéktelent, hanem alapvetőt jelent. Ahogy egy háznak is van alapja, amire lehet építeni, úgy a Krisztusról szóló tanításnak is vannak alapvető elemei. Ezek rendkívül fontosak, de kevesek a tökéletességhez! A tökéletesség és kezdetleges beszédek párhuzama megegyezik a tej és a kemény eledel esetével. A Krisztusról való kezdetleges beszéd (alaptanítások) a tej, a tökéletesség pedig ezeknek a megtapasztalása!
A Messiás-hívő zsidók az alábbi alaptanításokat kapták:
- A holt cselekedetekből való megtérés annak felismerése, hogy hiába próbáljuk betartani a törvényt, cselekedeteink a halálba vezetnek minket, és nem tudunk magunktól igaz életet élni.
„Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt. Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!…” (Róma 7:22-25)
„Bizonyosan tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amit hallottak, szíven találta őket, és azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:36-38)
- Az Istenbe vetett hit elválaszthatatlan a holt cselekedetekből való megtéréstől, hiszen a saját tehetetlenségünk elismerése után azt is el kell fogadnunk, hogy Isten viszont már létrehozta a megoldást Jézus Krisztusban, és a Benne való hit által megmenekülünk a bűnből, és ténylegesen igaz életet tudunk élni.
„Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok cselekedetei 16:31)
„És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.” (Apostolok cselekedetei 13:39)
- A megtérést és az Istenbe vetett hitet két mosakodás – a vízbe és a szellembe merítkezés (keresztség) – követte, utóbbiból konkrétan kézrátétel által részesültek.
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön, hatalmasabb nálam, én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő majd szent szellemmel és tűzzel keresztel meg titeket.” (Máté 3:11)
„Pál pedig így folytatta: János a megtérés keresztségével keresztelt, azt mondva a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Amikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. Amikor Pál rájuk tette kezét, a szent szellem rájuk szállt, és nyelveken szóltak, és prófétáltak.” (Apostolok cselekedetei 19:4-6)
„Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, akik amikor lementek, imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet, mert közülük még senkire sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és elnyerték a szent szellemet. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a szellem, pénzt ajánlott fel neki és azt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, elnyerje a szent szellemet!” (Apostolok cselekedetei 8:14-19)
- A két keresztség eredménye a halottak feltámadása, ami a hívők új életre feltámadását jelentette.
„Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámadt Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róma 6:4)
„Ha pedig annak a szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó szelleme által. Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.” (Róma 8:11-12)
- A feltámadással együtt az örök ítélet is végbemegy a hívők élete felett abban a pillanatban, amikor hisznek.
„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” (János 5:24)
Ha mindezekről hallottunk, akkor az alaptanításokat ismerjük. A tökéletesség viszont nem ezeknek az elméleti ismerete, hanem a Krisztusban elérhető tapasztalat. Akkor járjuk a tökéletesség útját, ha már tapasztaljuk az alaptanítások gyakorlati működését a hétköznapi életünkben.
Nem az a probléma, ha valaki nem érti ezeket – Isten kész részletesebben is elmagyarázni az alapokat bárkinek. Viszont a tanítás nem önmagáért van, mert a tapasztalat a lényeg. Isten azt szeretné, ha mindenki a tökéletesség felé törekedne, ami a Krisztusban való új élet gyakorlati megtapasztalása!
Lehetetlen újból megtérni?!
„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a szent szellemnek, akik megízlelték az Isten jó beszédét és az eljövendő világ erőit, de elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mert újra megfeszítik önmaguknak és nyilvánosan megcsúfolják az Isten Fiát.” (Zsidók 6:4-6)
Lehetetlen dolog ismét megtérni azoknak, akik elestek?! Ez egy nagyon kemény kijelentésnek tűnik, ami sokak lelkiismeretében kételyt és mardosó kérdéseket támaszt: „Vajon én már elkövettem a megbocsáthatatlan bűnt?” Könnyű összefüggésbe hozni ezeket a kijelentéseket a szent szellem káromlásával, mert látszólag ott sincs visszaút. Azonban ahelyett, hogy félelmeink és töredékes istenismeretünk szűrőjén át rettegnénk ettől a gondolattól, vizsgáljuk meg alaposabban a kérdéses szakaszokat!
Jézus a szellem káromlásáról egy olyan eset kapcsán beszélt, amikor meggyógyított egy vak és néma embert. A sokaság – vezetőik tanítása nyomán – úgy hitte, hogy aki egy ilyen megszállottat képes meggyógyítani, az csak a Messiás lehet. A farizeusok azonban ahelyett, hogy elismerték volna a nyilvánvaló messiási jelet, inkább tagadtak:
„A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.” (Máté 12:24)
Jézus lerombolva okoskodásukat, így felelt nekik:
„És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok! Ha pedig én Isten szellemének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.” (Máté 12:27-28)
Jézust azzal vádolták a farizeusok, hogy Sátán erejével űzi ki az ördögöket, miközben ő azt mondta, hogy Isten szellemével teszi mindezeket. Ezután mondta:
„Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a szellem elleni káromlás nem nyer bocsánatot. Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a szent szellem ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.” (Máté 12:31-32)
Isten szelleme itt egy nyilvánvaló csoda által tett bizonyságot arról, hogy Jézus a Messiás. Nem homályos ószövetségi próféciák értelmezése volt a kérdés, hanem Isten ereje nyilvánult meg egy olyan helyzetben, amiről mindenki úgy vélte, hogy ezt csak a Messiás fogja tudni megoldani. A farizeusok ellenben ahelyett, hogy hallgattak volna a meggyőződésükön keresztül megszólaló szent szellem hangjára, inkább felülbírálták azt, csak hogy ne kelljen elfogadniuk a nyilvánvaló bizonyítékot.
A szent szellem káromlása ebben a konkrét történetben Isten nyilvánvaló bizonyságainak elutasítása volt, a lelkiismeret elnémítása által. Ez a bűn nem azért megbocsáthatatlan, mert Isten már nem hajlandó megbocsátani, hanem azért, mert az az ember, aki elnémítja a lelkiismeretén keresztül megszólaló szent szellem hangját, saját magát vágja el Istentől és a megmenekülés egyetlen reményétől, Krisztustól.
A Zsidókhoz írt levélben viszont nem erről a jelenségről van szó. A szellem káromlásához kapcsolódó történetben a farizeusok nem voltak újjászületve, nem tapasztalták még az eljövendő világ erőit, és eleve elzárkóztak attól a megoldástól, amit Isten Krisztusban adott. Ezzel szemben a Zsidókhoz írt levél olyan zsidókhoz szól, akik elfogadták Jézust mint Messiást, újjászülettek, és már meg is tapasztalták az új élet erőit. A levél eleve nem a megbotlásokról szól, hanem a régi rendszerhez való tudatos visszatérésről!
Az előző versek alapján láthattuk, hogy a nagykorúaknak már van tapasztalatuk arról, hogy Krisztusban működik az igaz élet. Amikor a mennyei ajándék, a szent szellem (Krisztus élete), az Isten beszéde és az eljövendő világ erői működnek egy ember életében, akkor az tapasztalja („megízleli”) azt az új és igaz életet, amit egy örökkévalóságon át fog folytatni. Ha valaki ettől a tapasztalattól tér vissza egy korábbi, működésképtelen rendszerhez (a törvényhez), arra nincs mentség!
Mit jelent „Isten Fiát újból megfeszíteni és nyilvánosan megcsúfolni”? Egyáltalán miért feszítették és csúfolták meg Isten Fiát a Földön? Azért, mert nem hittek benne és abban a megoldásban, amit hozott! Mi azzal tudjuk újból megfeszíteni és megcsúfolni Isten Fiát, ha a zsidókhoz hasonlóan kijelentjük, hogy nekünk ez a megoldás nem kell, a mi életünkben ez nem működik – miközben már megtapasztaltuk ennek az ellenkezőjét.
Könnyen belátható, hogy az, aki még egyáltalán nem tapasztalta Krisztusban a győztes életet – sőt tanítás szintjén sem találkozott vele – nem is tud ilyen értelemben „elesni”. (A 10. fejezet kapcsán még visszatérünk erre a kérdésre.) Mindenesetre az új élet erejével kapcsolatos tudatlanság egyáltalán nem erény, és semmi megnyugtató nincs abban, ha nem azt a keresztény életet éljük, amit Krisztus hozott létre számunkra. Ha szeretjük Jézust, miért is akarnánk bármilyen áldásról lemaradni, csak azért, mert nem tudunk róla?!
Áldás vagy átok
„Mert a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos termést hoz a földművesnek, áldást nyer Istentől, amelyik pedig tövist és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz, és a vége megégetés.” (Zsidók 6:7-8)
A levél egy nagyon gyakorlati példát hoz, aminek nem fejti ki a jelentését, ugyanis elvárja, hogy leszűrjük a tanulságot. Nem arról van itt szó, hogy minél több jó gyümölcsöt kell kisajtolnunk az életünkből, és akkor majd Isten megáld minket. Meg kell értenünk, mi a hasznos termés:
„Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)
A hasznos termés (és Isten akarata) nem a mi jó cselekedeteink, hanem a Krisztusba vetett hit gyakorlása. Abban kell hitet gyakorolnunk, hogy Krisztus élete bennünk van, és működik (ld. Kolossé 1:27; 2Korinthus 13:5). Ez az egyetlen dolog, ami hasznos termést tud hozni Istennek a mi életünkben! Ha nem hiszünk az evangéliumban, és nem tapasztaljuk erejét, akkor csak gazt tud teremni az életünk, ami Isten országa szempontjából értéktelen, elégetni való hulladék. A levél egy nagy kihívás elé állít mindenkit, de reményt is ad:
„De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ezeknél jobb dolgokról vagyunk meggyőződve, ami üdvösséggel jár. Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.” (Zsidók 6:9-10)
Az eddigi, keménynek hangzó beszéd után nem marad el a szeretett testvéreknek szóló bátorítás és a biztatás sem: „felőletek ezeknél jobb dolgokról vagyunk meggyőződve”. Ez az érvelési fordulat jellemző Pál apostolra: még ha néha erőteljesebben is fogalmaz, nem fenyegetőzéssel akarja meggyőzni olvasóit. Isten nem könnyen mond le azokról az emberekről, akikért drága árat fizetett, hiszen az Ő akarata éppen a megmenekülésünk! Ő örömmel vesz minden áldozatot (gyakorlati szeretetet a testvérek iránt), de ebben csak egyféleképpen lehet növekedni:
„Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig, hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és béketűrés által öröklik az ígéreteket.” (Zsidók 6:11-12)
Ez a szakasz világít rá igazán a restség jelentésére. Egyáltalán nem arra vonatkozik, hogy valaki lusta a Bibliát olvasni, vagy istentiszteletre járni, esetleg törekedni a „napi jó cselekedetre”. A restség ellentéte ugyanis a hitben való kitartás!
Ha elfeledkezünk Isten bennünk elkezdett munkájáról, akkor könnyen a visszafejlődés útján találhatjuk magunkat, amely pusztulásba torkollik! Ehelyett ki kell tartani „a reménység teljes bizonyossága” (a Jézusban levő valóság) mellett, mert így lehetünk „követői azoknak, akik hit és béketűrés által öröklik az ígéreteket”. Ha kitartóan hitet gyakorlunk a Krisztustól kapott új identitásunkban, akkor az igaz élet ígérete valósággá válik az életünkben, és növekedni fogunk a tökéletesség megtapasztalásában!