„Mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:2
Ez a vers rámutat az igazságosság valódi természetére, és arra, hogyan működik mindez a hívőben. Hogy megértsük, először tisztáznunk kell, hogy Pál három különböző törvényről beszél a Római levélben:
- Mindenekelőtt a tízparancsolat törvényéről
- Másodszor a bűn és halál törvényéről
- Harmadszor az élet lelkének törvényéről
A tízparancsolatról a következő versekben beszél Pál:
„Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.” Róma 7:7
„De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.” Róma 7:12
„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek.” Róma 7:14
„Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint.” Róma 7:22
Ezek a versek mind a tízparancsolatról szólnak és többek között a következőket érthetjük meg belőlük:
- A tízparancsolat szent, igaz és jó
- A tízparancsolat megmutatja, hogy bűnösök vagyunk
- A tízparancsolat lelki, de mi természettől fogva testiek és a bűn rabjai vagyunk
- Pál olyan állapotban volt, amelyben gyönyörködött a tízparancsolatban
Mindez azt mutatja, hogy a tízparancsolat nagyon jó, az alábbi idézetből azonban kiderül, hogy van egy probléma:
„Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt.” Róma 7:21-23
Pál itt egy újabb törvényről beszél. Ez nem egy jogi törvény, nem szavakkal leírt vagy egy kormányzó hatóság által megkövetelt törvény. Hogyan működik ez a törvény? A következőképpen: hiába akar Pál jót tenni, kénytelen a rosszat tenni. Ez a törvény erősebb, mint az Isten parancsolatai iránti engedelmesség vágya – annyira, hogy a bűn rabszolgájává teszi őt. Erre a törvényre úgy utal, mint a tagjaimban [testemben] levő bűn törvénye.
Vegyük észre, hogy ez két különböző fajta törvény! Az egyik jogi törvény, a másik pedig természeti törvény. A jogi törvény egy szabály vagy szabálygyűjtemény, amit egy kormányzó hatóság helyez hatályba. A tízparancsolat jogi törvény. Valaminek a cselekvésére tanít, és aki hallja, annak választania kell. Az egyén saját döntésén múlik, engedelmeskedik vagy sem. Amikor jogi törvénnyel van dolgunk, mindig vannak büntetések. Ha egy személy engedelmeskedik, jutalmat kap, ha engedetlenkedik, büntetést. A kormányzó hatóság dönt a büntetésekről és jutalmakról.
A természeti törvények ezzel szemben be vannak építve a természetbe. Ilyen pl. a gravitáció, a mozgás törvényei, az ok-okozati törvények. Ezek nem olyanok, mint a jogi törvények, és nem is úgy működnek. A természeti törvényeknél nem egy kormányzó hatóság parancsolja meg, hogy „ezt tedd, vagy azt tedd”, és nem kapcsol hozzá jutalmakat vagy büntetéseket sem. A természeti törvények be vannak építve a természetbe, és ezek alapján működnek a dolgok. Azért nevezzük törvényeknek ezeket, mert mindig ugyanazt az eredményt hozzák. Például a gravitáció törvényét is törvénynek nevezzük, mert valahányszor feldobunk valamit a levegőbe, mindig visszahullik. Kivétel nélkül, minden esetben ez történik; ezért nevezzük ezt a jelenséget törvénynek.
Amikor Pál azt mondja, hogy „magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel”, akkor egy természeti törvényre utal. Nem azt mondja, hogy valaki egy parancsot ad neki, hogy mindig gonoszul kell cselekednie. Arra utal, hogy a lényébe van beépítve egy alapelv, amely az alábbi működést eredményezi: amikor jót akar tenni, az a valami a rosszat művelteti vele, és amikor el akarja kerülni a gonoszt, végül mégiscsak azt teszi. Ezt az ellenállhatatlan, mindig ugyanazt az eredményt produkáló természeti jelenséget nevezi Pál törvénynek.
Tehát az első törvény, a tízparancsolat jogi törvény. A második törvény, a bűn törvénye természeti törvény. Melyik erősebb a kettő közül? Pál ezt mondja:
„Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben” Róma 8:3
Pál szerint a törvény (a tízparancsolat) erőtlen volt a test miatt. Miért volt a törvény erőtlen? Azért, mert nem tudott igazságosságot létrehozni. A bűnös test (testi gondolkodásmód) ellenében nem tudta legyőzni a bűnt. A testi gondolkodásmódnak (a bűnös testnek) ugyanis van egy törvénye – „a bűn törvénye” –; és ez a törvény erősebb, mint a tízparancsolat. A tízparancsolat helyes viselkedést követel, de a bűn törvénye az egyént a bűn elkövetésére kényszeríti. Ennek a törvénynek képtelen ellenállni, mert a „bűn király” rabságában sínylődik. Ezért nem tudja a tízparancsolat a bűn problémáját megoldani. A természeti törvény mindig erősebb a jogi törvénynél. A jogi törvény követelhet és fenyegethet, de a természeti törvény belülről fakad és önkéntelenül betölti saját követeléseit. Összhangban van az ösztönökkel és a természet működésével, így automatikusan beteljesedik. Mindig engedelmeskedünk neki.
Ezért a bűn problémájának megoldására többre van szükségünk a jogi törvénynél. Hála Istennek, Ő ilyen megoldásról gondoskodott! Az apostol így mutatja be azt a törvényt, melyet Isten a probléma tényleges megoldására használ:
„Mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” Róma 8:2
Ez az evangélium csodálatos igazsága! Krisztusban Isten egy olyan természeti törvényt adott nekünk, mely megtöri a másik természeti törvény, a bűn törvényének hatalmát. Ez a harmadik törvény az „élet lelkének törvénye”. Milyen törvény ez? Jogi vagy természeti? Már láthattuk, hogy a jogi törvény nem tudja legyőzni a természeti törvényt; a parancsolatok nem győzhetik le a bűn törvényét. Ezért ha Isten le akarja győzni a bűn természeti törvényét, egy másik természeti törvényt kell alkalmaznia. A jogi törvény elbukott, nem tudta elvégezni, amit megkövetelt, mert a test felülbírálta tekintélyét, és így erőtlen lett a test miatt.
De Isten a bűn testében küldte el Fiát és legyőzte a bűn törvényét a testben. Hogyan tette ezt? Egy másik törvényt léptetett életbe ugyanabban a testben. Ez a törvény „az élet lelkének törvénye”. A Lélek által Isten egy másik törvényt ültetett a bűnös emberi testbe, amely természetéből fakadóan a jót szereti tenni. Ezen alapelv szerint az ember örömét leli Isten akaratának cselekvésében.
A bűn törvénye a következőképpen működött: a testi természetem szerette a gonosz cselekvését, ezért amikor jót akartam tenni, mindig gonoszt tettem.
A Lélek törvénye így működik: az új természetem szereti a jót, ezért amikor a gonosz felkínálja magát, mindig a jót cselekszem.
Vegyük figyelembe, hogy ez a harmadik törvény, az élet lelkének törvénye szintén természeti törvény, a bűn törvényéhez hasonlóan. Nem létezik olyan természeti törvény, amelynek működése előírásoktól (külső utasításoktól) függne. A természeti törvények önmagukban hordozzák a végrehajtáshoz szükséges erőt és a világegyetem összes utasítása sem tudja megdönteni őket. Például a világ legnagyobb tekintélye kiállhat a tengerpartra és parancsot adhat, hogy a víz hullámzása álljon le; ám a tenger – fittyet hányva az utasításra – egyszerűen folytatni fogja, amit a természet előre meghatározott számára. Ha a hullámoknak megálljt parancsolni túl nehéz feladatnak tűnik, tehetünk egy másik próbát is: ugyanaz a tekintély dobjon fel egy tollat a levegőbe és parancsoljon neki, hogy ne hulljon le a földre! Vajon sikeresebb lenne? Láthatjuk, hogy a természet törvényét a jogi törvény nem képes megdönteni. Ezért nem tudja a világ összes szabálya sem megakadályozni a bűnöst a vétkezésben! A bűn törvénye egy természeti törvény a bűnösben, és legyőzéséhez jogi törvénynél többre van szükség.
Tehát a Lélek törvénye az igazságosság cselekedeteinek végrehajtásához nem igényel jogi törvényeket, vagy írott szabályokat. Az élet Lelkének törvénye azért működik és eredményez igazságosságot, mert Jézus Isten gondolkodásmódját, Isten tulajdon igaz életét ülteti át a hívő keresztény természetébe. Azáltal teszi ezt, hogy a saját Lelkét, saját életét, saját isteni természetét adja, mely minden egyes alkalommal a jó cselekvésére hajlik. Ez a beültetett élet Isten tulajdon életének gyümölcseit termi – nem azért, mert egy jogi törvény előírja számára, hanem mert ösztönszerűen így viselkedik, mivel Krisztus természetének ez a jellemzője.
Ez a „Krisztus a mi igazságosságunk” nagy igazságának kulcsgondolata. A törvényközpontúak azt mondják: „nem lehetünk igazak, csak ha megtartjuk a törvényt”. Elfogadják, hogy Krisztusra van szükségünk, hogy igazzá legyünk, sőt azt is elismerik, hogy Krisztus erejére van szükségünk, de nem bírják kihagyni a jogi törvényt. A törvénnyel kell kapcsolatban állnunk – mondják –, hogy tudjuk, mi a helyes és helytelen, és aztán a törvénynek kell engedelmeskednünk, Krisztustól kérve segítséget a megtartásához.
De az igazság az, hogy Isten saját Fia tulajdon életét adta nekünk!! Dicsőség Istennek ezért a megváltásért! Önmaga részévé tett minket, és Lelkének ereje által saját természetét ültette belénk. Így válunk igazzá a törvénytől függetlenül (Róma 3:21) – azaz a jogi törvény, vagyis a tízparancsolat nélkül.
Az élet Lelkének törvénye, az igazságosság természeti törvénye megtölti életünket jó cselekedetekkel, Krisztus szeretetével és önzetlenségével – a jogi törvény nélkül. Ez az igazságosság nem ellentétes a tízparancsolat jogi törvényével, hiszen a parancsolatok jók. Csakhogy ez az igazságosság a parancsolatoktól független, mind a megvalósulása, mind a meghatározása tekintetében.
A tízparancsolat továbbra is megbízható mérceként képes megmutatni, hogy egy emberben jelen van-e Isten Lelke, vagy sem. Továbbra is tanítómesterként szolgál, hogy a bűnösöket Krisztushoz vezesse. Ugyanakkor egy kereszténynek nincs többé szüksége rá élete vezetéséhez. A keresztényeket olyan törvény irányítja, ami sokkal hatékonyabb, mint a tíz szabály; egy olyan törvény, amely sokkal magasabb rendű, mint bármi, amit kőre lehet írni – őket Isten saját, élő Lelke irányítja. Ezt az igazságot fejezik ki a következő versek:
„És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok!” Ézsaiás 30:21
„A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg. Mert ki érte fel az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” 1Korinthus 2:15-16
„De az a kenet, amelyet tőle kaptatok, bennetek marad, ezért nincs szükségetek arra, hogy bárki tanítson titeket, hanem az ő kenete megtanít titeket mindenre, és az igaz, nem pedig hazugság. Ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne.” 1János 2:27
Csodálatos igék! Sokak számára túl csodálatosak ahhoz, hogy elhiggyék. Olvasd el figyelmesen és ízlelgesd szavait. Minden keresztény előjoga Krisztus személyes, bensőséges vezetése. Nemcsak Krisztus értelmével bír, hanem az Ő Lelke vezeti. Ez sokkal hatékonyabb módja az igazságosság létrehozásának, mint a parancsolatok útja, ahol külső utasításoknak kell engedelmeskedni. Ebben a krisztusi rendszerben az ember saját vágyából kifolyólag teszi azt, ami jó, belülről, saját természetéből fakadóan (mivel Krisztus él benne).
Ez a hit általi megigazulás valódi üzenete. Felismerni, hogy az igaz élet teljesen Isten ajándéka, amelyet mindazok megkapnak, akik hisznek Jézus Krisztusban és teljesen alárendelik magukat Neki.
Akik törvényközpontúak, nem fogadják el, hogy a csupán ajándékba kapott igazságosság ennyire teljes és működőképes. Úgy érzik, nekik is tenniük kell valamit: számításba kell venniük a törvényt és ahhoz kell szabniuk magukat, hogy igazzá legyenek. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy bennünket a törvénynek kell irányítania. Csakhogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka Krisztusban. Ez száz százalékosan Isten ajándéka! Csak annyit tehetünk, hogy hiszünk, bízunk Krisztusban. Minden más ajándék. Ha nem így lenne, akkor az ember hozzájárulna valamivel, és az nem teljesen Krisztus munkája lenne, nem teljesen kegyelemből történne.
Segítsen mennyei Atyánk, hogy megértsük ezt!