„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Máté 11:28-30
Jézus ezen szavai sok jó szándékú – de az evangéliumot nem igazán értő – embernek okoztak már fejtörést. Milyen problémára kínál orvosságot Jézus a nyugalom ígéretével? A „nyugalom” ellentéte nyilván a „fáradozás”, vagy más szóval a munka.
Mi a különbség a nyugalom és a munka között? A munka tevékenységet jelent. A munkához erőfeszítés és energia kell – néha szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Mi a helyzet a nyugalommal? A nyugalom a munka ellentéte. A nyugalom egy tevékenység nélküli, pihentető állapot.
Vizsgáljunk meg még egy kérdést: létezik olyan, hogy valaki egyszerre végez munkát és közben nyugszik is? Ha ragaszkodunk a definícióhoz, akkor nem lehet egyszerre munkálkodni és pihenni. A keresztények közül sokan érzik úgy, hogy Isten szolgálata erőfeszítést, kemény munkát és állandó feszültséget jelent számukra. Azért nem tapasztalták meg soha a Jézus által ígért nyugalmat, mert még nem találták meg az igazi evangéliumot.
Jézus azokat hívja, akik meg vannak terhelve. Mit jelent ez? Olyan emberek képe juthat eszünkbe, akik nagy terheket cipelnek, és bizonyára nagyon el fognak fáradni! Vajon itt Jézus azokról beszél, akik a földeken dolgoznak, krumplis zsákokat cipelve a hátukon? Ilyen terhekre gondol? Mi az a teher, ami ezeket az embereket olyannyira megterheli; és mi az, amiért fáradoznak?
Az igében említettek azért fáradoznak, hogy igazzá váljanak! Erre irányulnak erőfeszítéseik. A teher, amit hordoznak: bűneik és vétkeik. Tudatában vannak nyomorult állapotuknak és kudarcaiknak, ezért törvényszegéseik mázsás súlyként nehezednek rájuk. Erejüket megfeszítve próbálnak szabadulni terheiktől, hátha valahogy megszerezhetnék az igazságosságot.
Jézus ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és ilyen teher alatt roskadoztok, és én nyugalmat adok nektek!” Ha kereszténynek vallod magad, de még mindig azért fáradozol, hogy elérd az igazságosságot, akkor valójában még nem találtad meg azt, amit Jézus nyújthat számodra!
És ismét mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.” Ez a mondat világosan rámutat, hogy lelkünkben vagyunk megterhelve, és ott van szükségünk nyugalomra. Jézus így folytatja: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű!”
Az iga alapvetően egy olyan szerkezet, amelybe két állatot lehet befogni, ezáltal kényszerítve őket, hogy egy irányba haladjanak. Igát azonban nemcsak állatoknál használtak. A rabszolgaság sötét napjaiban, amikor a rabszolgákat szállították, gyakran libasorban vezették őket – és hogy senki ne lógjon ki a sorból, a nyakukra igát zártak. Mindenkinek arra kellett mennie, amerre az előtte járó haladt. Az iga elsődleges célja az volt, hogy összekapcsolva tartson embereket: amerre megy az egyik, a másiknak is arra kell mennie.
Jézus azt mondja: „Ti keményen dolgoztok, és nehéz terhet cipeltek. Inkább vegyétek fel az én igámat – kössétek össze magatokat Velem – mert az iga, amit én adok rátok, gyönyörűséges, a teher pedig könnyű. Ha ezt veszitek fel, akkor lelketek nyugalmat talál.”
„Azon a napon Isai gyökeréhez jönnek majd a népek, aki a népek zászlajaként áll, és nyugalmának helye dicsőséges lesz.” Ézsaiás 11:10
Milyen lesz az ő nyugalma? Dicsőséges! Az Isai gyökeréből származó személy nyugalmat ad népének, és ez a nyugalom dicsőséges lesz.
A nyugalom akadálya
Mit mond a Krisztus által felkínált nyugalomról a Zsidókhoz írt levél?
„Azért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol a ti atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek engem, bár látták tetteimet negyven éven át. Azért megharagudtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Mindig tévelyegnek szívükben, mert nem ismerték meg az én utaimat. Úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.” Zsidók 3:7-11
Isten kijelentette, hogy a zsidók nem mehetnek be az Ő nyugodalmába. Nem tudták megtapasztalni a Jézus által megígért nyugodalmat, mert szívük megkeményedett. A következő fejezet viszont így folytatódik:
„Mivel tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban levőnek láttassék. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották. Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba…” Zsidók 4:1-3a
Melyek azok a dolgok, amelyek megakadályozhatnak abban, hogy Jézus nyugodalmába térjünk? Az egyik nyilvánvaló akadály a hitetlenség! De úgy gondolom, egy másik komoly hátráltató tényezőt is figyelembe kell vennünk – amely valójában szoros kapcsolatban van a hitetlenséggel –, ez pedig a munkálkodás! Amíg munkálkodunk, hogyan tudunk megpihenni? Amíg a magunk erejéből fáradozunk, addig bizonyosan képtelenek leszünk megtapasztalni azt a nyugalmat, amit Krisztus ígért. A következőkből nyilvánvalóvá válik, hogy a hitetlenség legfőbb oka valójában ez a fáradozás volt:
„Eszerint még hátravan a szombati nyugalom Isten népe számára. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, mint Isten is a magáétól.” Zsidók 4:9-10
Mindazok, akik még saját cselekedeteiket végzik, nem tudnak bemenni Isten nyugodalmába. Aki ugyanis bement az Ő nyugodalmába, az megnyugodott saját cselekedeteiktől. Ez nem azt jelenti, hogy mindenféle tevékenység megszűnik az életedben, de az is biztos, hogy már nem te cselekszel. Valaki más fogja munkálni benned mind az akarást, mind a véghezvitelt, tetszése szerint (Filippi 2:13). Már nem te munkálkodsz, és éppen ezért a teher sem a te vállaidat nyomja többé – ezért gyönyörűséges Krisztus igája: mert ez többé nem a te gondod. Valaki más dolgozik az ügyön, így végre megnyugodhatsz.
A küzdelem véget ért
A J. B. Philips újszövetségi fordítás így adja vissza Róma 10:4-et: „Mert Krisztus jelenti a törvény általi igazságosság eléréséért vívott küzdelem végét – mindazok számára, akik hisznek Őbenne.” Halleluja! Krisztus a törvény általi igazságosság eléréséért vívott küzdelem vége! Amikor Krisztushoz jössz, a küzdelem véget ér, mert Krisztus véget vet neki.
De akkor miért mondja Zsidók 4:11, hogy igyekezzünk bemenni Isten nyugodalmába? Ellentmondás van a Bibliában? Hogyan igyekezzünk, ha közben nyugszunk? Hogyan munkálkodjunk úgy, hogy nem munkálkodunk? Az igyekezetnek itt a szorgalmas, komoly keresésre kell vonatkoznia, mert a Biblia világosan mondja, hogy aki szorgalmasan keres, az talál.
Különbség van ugyanakkor a keresés helyes és helytelen módja között. Mire kell tehát az igyekezetünknek irányulnia? Arra, hogy megtaláljuk Krisztust! Ezzel szemben korábban a jó cselekvésére igyekeztünk – e két dolog között pedig óriási a különbség! A jó cselekvésére irányuló erőfeszítés a cselekedetek általi megigazulás hiábavaló küzdelme. Krisztus megtalálására ugyanakkor mindnyájunknak törekedni kell, mert ha megtaláltuk Őt, Benne mindent megnyertünk, amire csak szükségünk van: bölcsességet, igazságosságot, megszentelődést, örök életet, az istenség teljességét, tökéletességet stb. Egy csapásra megkaphatjuk mindazt, amiért korábban hiába fáradoztunk! Valóban Krisztus jelenti a törvény általi igazságosság eléréséért vívott küzdelem végét!
Egyedül hit által
„Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg? Csak azt szeretném megtudni tőletek, hogy a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket vagy a hit hallásából?” Galata 3:1-2
Mit mond itt Pál? Ezek az emberek be voltak telve Lélekkel, igaz? Pál nekik szegezi a kérdést: „Hogyan nyertétek el a szent Lelket? A törvény megtartása által vagy hit által?” A válasz nyilvánvaló: természetesen hit által; nem tettek érte semmit. Az apostol lelkükre beszélve kérdi őket: „Balgatag galaták, hát hogyan nyertétek el a szent Lelket?!” Ezt a kérdést mindnyájunknak fel kell tennünk magunknak. Mit gondolunk, mi alapján nyerjük el a szent Lelket? Fokozatosan jobbakká válunk, böjtölünk, imádkozunk – napról napra, hétről hétre, évről évre –; vagy egyszerűen hit által? Mit gondolunk, hogyan nyerjük el? De Pál tovább megy a következő versben:
„Ennyire balgatagok vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” Galata 3:3
Mit ért a „test” alatt? A cselekedeteket! Azt mondja: „Hit által kezdtétek el, miért tértek vissza a cselekedetekhez?” Pontosan erről szól a következő kérdése:
„Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedeteiből teszi vagy a hit hallása által?” Galata 3:5
Hogyan lehet csodát tenni? Nagyon sokszor hallani ilyen érveket: „Az a helyzet, hogy nem látunk senkit, aki halottakat támasztana, betegeket gyógyítana vagy prófétálna. Tudjátok, miért? Azért, mert nem vagyunk eléggé igazak, nem vagyunk eléggé szentek, és nincs senki, aki eléggé odaszánta volna magát!” Pál apostol azt mondja: „Balgatagok vagytok, hát nem tudjátok, hogy mindezek a dolgok eddig is csak hit által működtek? Ehhez semmi köze sincs a ti cselekedeteiteknek, hanem csak a hitnek!” Szánalmas, hogy kétezer éve nem bírunk kilábalni ebből a gödörből! Azért küzdünk, hogy eléggé igazak legyünk ahhoz, hogy egy nap majd csodákat tehessünk, és Isten felhasználhasson bennünket…
De a csodálatos igazság az, hogy Krisztus Jézusban – hit által – már elértük az emberi lét csúcsát! Micsoda kiváltságokat adott Isten az Ő fiainak és leányainak! Milyen csodálatos tudni, hogy teljesek vagyunk Őbenne!!!