Galata 3:3-ban olvashatjuk, hogy Jézus megváltásunk érdekében magára vette „a törvény átkát”. Mit értsünk a törvény átka alatt? Példabeszédek könyvében ezt olvassuk:
„Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.” Példabeszédek 28:9; Károli
Mit jelent ez? Mi az utálatosság? Valami rendkívül ellenszenves és visszataszító, elviselhetetlen, undort keltő dolog. Aki tehát bezárja fülét Isten törvényben foglalt követelményei előtt, az gátat emel Isten és önmaga közé. Még az imája is utálatos! S ha az imája utálatos, akkor mi a helyzet magával az emberrel?! Ha ezt végiggondoljuk, jobban megérthetjük, mit jelent a törvény átka. Azt az embert sújtja, aki megszegi a törvényt:
„Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” Galata 3:10b
Az átok tehát azt sújtja, aki nem tesz meg MINDENT, amit a törvény megkövetel. Ennek ellenkezője szerint az embernek maximálisan meg kell tennie mindent, amit a törvény megkövetel, hogy a törvény átka ne sújtson le rá. Jakab azonban azt írja, hogy ha valaki akár csak egy pontját is megszegi a törvénynek, az EGÉSZ megrontásában bűnös. Soha egyetlen ember – Krisztust leszámítva – nem teljesítette tökéletesen a törvény kívánalmait. Soha senki nem maradt meg folyamatosan „mindazokban”, amiket a törvény megkövetel, ezért az átok az egész emberiséget sújtja. A bennünket sújtó átok a törvény iránti engedetlenség és az attól való elfordulás következménye.
Ádám hozta ezt az átkot az emberiségre. Isten figyelmeztette Ádámot és Évát; világosan feltárta előttük, mi lesz a következménye annak, ha esznek a jó és rossz tudásának fájáról:
„De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.” 1Mózes 2:17
Általános vélemény, hogy Isten ekkor átkot mondott az első emberpárra, amikor azt mondta, hogy meghalnak, ha esznek a gyümölcsből. De gondoljunk csak az előbb feltárt elvre: Isten senkit nem átkoz meg. Amit Isten átkának tekintünk, az nem egyéb, mint a következmények megjövendölése, amelyeket az ember saját döntései és magatartása következményeként viselni kénytelen.
Amikor Isten így szólt: „Ha esztek, meg fogtok halni”, nem azt értette alatta, hogy „Ha esztek, megöllek titeket!” Egyáltalán nem! Sokkal inkább jó előre megmondta: „Ha megeszitek a gyümölcsöt, olyan dolgot hoztok magatokra, amelynek következménye halál lesz.” Szeretetteljesen óvta őket. Az ő válaszuk azonban ez volt: „Nem hisszük, hogy az igazságot mondod. A kígyó, úgy tűnik, jobban tudja, hogyan működnek a dolgok valójában.” Elutasították Isten intelmeit, vettek a gyümölcsből és megették.
Isten ellenben nem marad ott, ahol személye nem kívánatos. Abban a pillanatban, amikor Ádám tudatosan és szándékosan Isten ellenében döntött, kénytelen volt elhagyni őt. Istennek el kellett engednie Ádámot, és tiszteletben kellett tartania döntését. Ádám az Istentől való elszakadást választotta. Ebben az állapotban testi és lelki értelemben egyaránt csak a halál létezik. Ez a törvény átka; az Istentől való elszakadásból fakad és a törvényével szembeni engedetlenségben nyilvánul meg.
Tény, hogy Ádám nem halt meg azon a napon. De csak azért nem, mert vétke pillanatában Krisztus magára vette az ítéletet és kezességet vállalt érte. Ádám onnantól fogva csakis Krisztus áldozatának köszönhette további létét, noha Krisztus még nem halt meg. A Biblia azt tanítja, hogy Jézus a Bárány, aki megöletett a világ alapítása előtt (Jelenések 13:8; Károli).
Mivel a kegyelem azonnal működésbe lépett, ezért sokunknak nehéz megérteni, valójában mekkora bajt hozott magára az emberiség azon a napon. Ha azonban kissé előretekintünk a jövőbe, és megnézzük, milyen állapotok uralkodnak majd a kegyelemidő lejárta után, amikor Isten visszavonja Lelkét a Földről, akkor fogalmat alkothatunk arról, mit érdemel az ember. A Biblia a következőket írja az akkor élőkről:
„és káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, és nem tértek meg cselekedeteikből.” Jelenések 16:10
Miért nem akarnak megtérni? Mert akkorra Isten Lelke elhagyja a Földet. Isten nélkül nem tudnak többé megtérni. Nem érzik szükségét az Istenhez fordulásnak. Próbaidejük lejárt, nincs velük többé az Úr jóakarata, kegyelme, világossága, nem tudnak többé felé fordulni. Akik az utolsó hét csapástól szenvedni fognak, saját bőrükön tapasztalják meg a törvény átkát. Keresik majd a halált, de nem találják, mert Krisztus nem áll többé az emberek és a törvény átkának kiteljesedése közé.
Ez lett volna Ádám és Éva sorsa azon a napon! Ez az, amit választottak! Ennek ellenére Isten nem vonta meg áldásait az emberiségtől, mert a Fiú a kellő időben közbelépett.
Egyedül Isten jó
Máté 19:17-ben találjuk a keresztény hit egyik legfontosabb és legnagyobb alapigazságát: Ezt mondja Jézus:
„…Senki sem jó, csak egy, az Isten…” Máté 19:17
Ezt az igazságot visszhangozza Jelenések könyve is Istenről:
„…egyedül Te vagy szent…” Jelenések 15:4
Az „egyedül” azt jelenti, hogy kizárólagosan csak Ő. Senki nem jó Istenen kívül. Ebből az alapigazságból fakad egy következő tény: Mindenütt az univerzumban, ahol jóságot találunk, bizonyosak lehetünk Isten jelenlétében. Ha az ember valami igazán jóra bukkan, akkor rátalált Isten jelenlétére! Ha rajta kívül jóságot lelnénk, akkor ez azt jelentené, hogy több isten van – ugyanis egyedül Isten jó. Ez egy alapvető elv, és ha nem értjük, akkor helytelen nézeteket vallunk az igazsággal kapcsolatban is. A legfontosabb alaptanítás tehát: Istenen kívül nem létezik jóság.
Amikor Isten kezdetben megteremtette a világegyetemet, az jó volt. Olyan világot teremtett, amelyben minden nagyon jó volt. Mi következik ebből? Az egész világegyetemet betöltötte a jóság Istenének jelenléte. Tehát Isten olyan világot alkotott, amely az Ő képmását hordozta. Azt akarta, hogy az ő élete minden fát, minden levelet és virágot átjárjon és általuk megnyilatkozzon. Emellett az értelmes lényeket is az élő Isten lakhelyeinek szánta. Testük templom, amelyben Isten akart lakozni és megnyilvánulni.
Lucifer azonban megmérgezte a világegyetemet valamivel, ami nem tartozott az eredeti tervhez. Törekvései nyomán az univerzum első ízben bomlott két táborra – nem fizikai, hanem ideológiai értelemben. Lucifer kezdte el terjeszteni azt a gondolatot, hogy Isten nélkül jobb lenne az élet.
Mózes első könyvének harmadik fejezetében olvasunk arról, hogyan szólította meg a kígyó az asszonyt. Tulajdonképpen ezt mondta: „Isten hazudik! Tudja, hogy ha esztek a gyümölcsből, olyanok lesztek, mint Isten!” Isten a jóságot saját életével együtt ültette az emberbe. Sátán azonban alapvetően ezt hangoztatta: „Nincs szükségetek Istenre ahhoz, hogy jók legyetek. Csak azt kell tudnotok, mi a jó és mi a rossz, és akkor olyanok lesztek mint Isten!” Azt állította, Isten szándéka csupán az erkölcsi ismeret átadása, és ha az ember tudja, mi a rossz és mi a jó, akkor maga Isten is nélkülözhetővé válik.
Ez a tévtanítás minden hamis vallás gyökere. Minden hamis vallás azt tanítja, hogy az embernek valójában csupán erkölcsi nevelésre van szüksége és a többit képes magától megtenni. Ez hazugság. Azt tanítja, hogy az ember jó lesz az erkölcsi nevelés és tanítás nyomán, pedig egyedül Isten jó! Nélküle semmit sem tehetünk. Ahhoz, hogy az ember jó lehessen, életének egyesülnie kell Isten életével.
Aki tehát igaz élet után kutat, annak Istent kell keresnie. Bolondság magunkban kutatnunk utána. Aki önmagából szeretne jót kicsiholni, hazugságba ütközik, amely az igazság látszatát kínálja, a valóságban azonban sátáni csalás.
Az átok érvénybe lép
Sátán egy új elvrendszert állított fel a világegyetemben, amit mi „gonoszságnak” nevezünk, s ezzel megosztotta az univerzumot. Ezek után kétféle életlehetőség létezett: az egyik oldalon az Isten jelenlétével teljes élet, amelyben minden jó volt. A másik oldalon az Istentől elszakadt élet, amelyben semmi sem jó, hanem minden rossz.
Gondoljunk bele, itt nem fizikai szakadásról van szó. Az univerzumot megosztó fő elem Isten élete volt. Mindenütt, ahol jóság létezik, jelen van Isten élete! A másik oldalon nincs ott Isten élete. Az utóbbi oldalon élők halottak vétkeikben és törvényszegéseikben. Testi gondolkodásúak, a testi gondolkodás pedig ellenségeskedés Istennel, amely az ő törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Ez alapján más is világossá válik: Ha egy ember teljesen elszakadt Istentől, nem csupán részben rossz. Teljesen és egészen gonosz, mert Istenen kívül nincs jóság! De az ellenkezője is igaz: aki teljesen egy Istennel, az tökéletesen jó (mint Ádám a bűnbeesés előtt), mert Istenben nincs bűn.
Kezdetben az ember Isten oldalán állt, ahol minden tökéletesen jó volt, míg Lucifer és angyalai alkották az ellentábort, ahol semmi jó sincs, s csak kizárólag gonoszság található. Amikor azonban Ádám úgy döntött, hogy elszakad Istentől, átállt Sátán oldalára, ahol Isten nem volt többé jelen. Így vonta átok alá Ádám az emberiséget – az Istentől való elszakadottság átka alá.
Egy reménysugár
Egy pillanat erejéig gondoljuk végig, milyen lett volna az emberi történelem, ha Krisztus nem avatkozott volna közbe. Erre azért van szükség, hogy megértsük, mit is tett Jézus valójában.
Ha egy ember átáll a jó oldalról a rossz oldalra, ennek az a természetes következménye, hogy minden gyermeke a gonosz oldalon születik, Istentől elszakadt állapotban. Ez a döntés kihat utódaira is. Valamennyien átok alatt jönnek a világra.
Hogyan törhető meg ez az átok? Egészen egyszerűen: valakinek át kell állnia a jó oldalra. Valakinek döntenie kell, hogy átáll Isten oldalára. De lehetséges egyáltalán, hogy valaki a gonoszságtól elszakadva visszatérjen a jóhoz?
A válasz egyértelműen nem. Miért? Mert azok, akik Sátán oldalán állnak, nélkülözik Isten Lelkét, amely munkálkodhatna szívükben annak érdekében, hogy Isten és az ő útjai mellett döntsenek, így tehát lehetetlen számukra ez a lépés! Az ember tehát ebben az állapotban feloldhatatlan dilemmába került, Sátán pedig biztos volt abban, hogy uralma alá hajtotta az emberiséget. Azt hitte, ha egyszer elfogadtuk az ő elveit, az Istentől való függetlenség eszméjét, akkor örökre az ő tulajdonává váltunk. Az Úr azonban mindjárt a bukás után tett egy kijelentést, ami baljóslatú árnyat vetett Sátán tervére:
„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.” 1Mózes 3:15
Isten megígérte, hogy az asszony magva széttapossa a kígyó fejét. Sátán feje az ő elveit, filozófiáját, uralmának alapjait jelképezi, vagyis az Istentől való függetlenség és elszakadás eszméit. Isten azt mondta, hogy a Mag szétzúzza a fejét; és ez Sátán szívét félelemmel töltötte el. Bár sikerült megkaparintania egy világot, és felállítania saját kormányzatát, Isten szavai nyilvánvalóvá tették, hogy a végromlásával kapcsolatos terv életbe lépett. Isten ugyanis megígérte, hogy jönni fog Valaki, aki megtöri majd az átkot!