Jézus Krisztus valóban Isten?
A Szentírás az „Isten” szót az igaz Istennel kapcsolatosan kétféleképpen alkalmazza.
- A világegyetem Legfelsőbb Lényének a neve, Aki mindenki más felett áll tekintélyben, és minden dolog forrása.
- Az istenség (az isteni létforma/természet) jellemzőire és tulajdonságaira utalóan használja.
Amikor az „Isten” szót a világegyetem Legfelsőbb Lényére utaló címként használja, akkor hány Lényre vagy Személyre gondol? Ha a Szentírás igaz, akkor csak egy Lényre utalhat. Ezen értelemben az Atya az „egyedül igaz Isten” (János 17:3), „egy Istenünk van, az Atya” (1Korinthus 8:6), „egy Isten van, és nincsen kívüle más” (Márk 12:32), „egy az Isten és mindeneknek Atyja” (Efézus 4:6). Ezek az igeversek világosan hirdetik, hogy az univerzum legfelsőbb Uralkodója, az Egyetlen, aki kivétel nélkül mindenek felett való: az Isten, az Atya.
Azonban az „Isten” szót néhány helyen Jézusra is alkalmazza a Szentírás, azt fejezve ki ezzel, hogy Ő Isten Fiaként az istenség minden jellemzőjével és tulajdonságával rendelkezik. Egyik kiemelkedő példája ennek János 1:1, ahol ezt mondja:
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” János 1:1
„Az Íge vala az Istennél” – hány lényről van itt szó? Kettőről. Kik ezek? Az egyik az Ige (ki az?) a másik az Isten (ki az?). E kettő vajon ugyanaz a lény, vagy két külön személyről van szó? Ne feledjük, az egyikük az Isten. A másikat az Igének nevezi, aki az Istennél van. Azonban rögtön hozzáteszi, hogy „Isten vala az Íge”. Hogyan értsük ezt? Azt jelenti ez, hogy
- két Isten van
vagy
- az Ige ugyanaz az Isten, mint akivel van (vagyis saját Magával van)?
Az első magyarázat ellentmond a Szentírásnak, míg a második az értelemnek és a józan észnek. Nyilvánvalóan van egy harmadik jelentése is, amit – szándékosan vagy tudatlanságból – legtöbbször figyelmen kívül hagynak. Amikor a versben azt olvassuk, hogy az Ige Isten volt, ez nem azt akarja mondani, hogy Jézus maga az Isten. Csak egyetlen személy azonosítható Istenként, mint a világegyetem legfőbb tekintélye, és ez az a Személy, akivel az Ige együtt volt. A vers valójában azt mondja, hogy Jézus Isten természetével rendelkezik, vagyis természetéből fakadóan isteni lény – ugyanakkor nem Ő maga az Isten. János 1:1 görög változata szerint „az Íge az Istennél volt, és Isten volt az Íge”. Az Ige, Jézus Krisztus nem az Istennek nevezett Lény, viszont rendelkezik az istenség tulajdonságaival. Ez a vers világosan tanítja, hogy csak egy Isten van, de két isteni Lény.
Tehát Jézus természetében valóban Isten!! Birtokolja az istenség teljességét (Kolossé 2:9). Minden hatalommal rendelkezik mennyen és földön (Máté 28:18) Képes arra, hogy életet adjon, teremtsen, mindent tudjon, mindent lásson, mindent megtegyen. Pál apostol kijelenti, hogy világra születése előtt Istennek formájában volt (Filippi 2:6), Isten valóságának képmása (Zsidók 1:3), minden dolog előtt létezett (Kolossé 1:17) és Ő tart fenn mindent hatalma szavával (Zsidók 1:3). Ezek alapján senki sem tagadhatja Jézus Krisztus istenségét, mert ez a Szentírás elvetésével lenne egyenértékű.
Mégis, miközben elismerjük Jézus Krisztus teljes istenségét – ha becsületesek vagyunk –, azt is fel kell ismernünk, hogy a Biblia következetesen egyetlen Személyként beszél Istenről, és világossá teszi, hogy ez a Személy kizárólagosan az Atya Isten. A következő versek világosan bemutatják ezt az igazságot: 1Korinthus 11:3; János 17:3; 1Korinthus 8:6; Efézus 4:6; Jelenések 21:22. E versek csak példák. Még tucatnyi igehely tanítja ugyanezt az igazságot. Hogyan tudjuk tehát összhangba hozni e két – egymásnak látszólag ellentmondó – bibliai igazságot?
- Hogy Jézus természeténél fogva Isten, teljesen isteni.
- Hogy csak egy Isten van, az Atya.
A Biblia igazsága oly csodálatosan egyszerű és világos, hogy még egy gyermek is – aki emberi befolyás által meg nem mérgezetten olvassa a Bibliát – felismerheti azt. A Szentírás újra és újra kijelenti, hogy Jézus „Isten Fia”, „Isten egyszülött Fia”. Ebben az egyszerű, mégis mély igazságban találhatjuk meg a választ a látszólagos ellentmondásra.
Istennek alárendelt valóságos Fiú
Jézus Krisztus az egyedül igaz Istennek, az Atyának az egyszülött Fia – az volt, és az is marad örökre. Valóban született (miért is kell ezt ennyire hangsúlyoznom, amikor a Biblia oly világosan beszél róla?!), valóban Isten Fia. Az Atyától született (nem teremtetett), az Atya nemzette az örökkévalóság távoli múltjában. Ő egy különálló, az Atyától megkülönböztethető személy. Örökség által Atyjának minden jellemzőjével és tulajdonságával rendelkezik, ezért valóban isteni, természetében a lehető legteljesebb értelemben Isten. Ugyanakkor világosan láthatjuk, hogy a Biblia azt is jogosan hangsúlyozza, hogy egy Isten van, az Atya, mert az Atya minden dolog forrása – az abszolút legfelső tekintély, még Jézus Krisztus felett is. Ez az Atya és a Fiú közötti kapcsolat – amelyben Jézus mindenek Ura, ugyanakkor alá van rendelve Atyjának, aki Isten mindenek felett – világosan látható 1Korinthus 15:27-28 verseiben:
„Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” 1Korinthus 15:27-28
Itt azt látjuk, hogy Isten (az Atya) mindent Krisztus alá vetett, de Ő maga nincs alárendelve Krisztusnak. Ehhez képest Krisztus, bár mindenek felett uralkodik, Ő maga most is alá van vetve az Atyának. Ez a világos bibliai tanítás egyszerűen és közérthetően elmagyarázza, hogy Jézus isteni Lény, természetéből fakadóan Isten, mindemellett az egyedül igaz Isten az Atya egyedül.
Ki halt meg a Golgotán?
Minden hamis elképzelés körülfalazza magát más hamis elképzelésekkel. Ez szükségszerű, másként nem tudná megválaszolni azokat az ellentmondásokat, amik minden hazugságból eredendően fakadnak. Ugyanakkor ha tüzetesen megvizsgálunk egy ilyen hazugság-falat vagy -láncot, mindig azt találjuk, hogy már az alapjainál korhad és tele van tátongó üregekkel, amiket a világ összes hazugságával sem lehet betömködni. Ugyanez igaz a „három az egyben” vagy „egy a háromban” istenre is. Vizsgáljunk meg néhány követ ebben a düledező falban.
Akik kitartanak amellett, hogy Jézus Krisztus maga az örök, mindenható Isten, komoly nehézségbe ütköznek Krisztus halálának megmagyarázásánál. A Biblia világosan tanítja, hogy Isten nem halhat meg, ez lehetetlen számára (1Timótheus 6:16). A Szentírás ugyanakkor egyértelműen kijelenti, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért (Zsidók 2:9. 14). Maga Jézus állítja magáról: „És az Élő; pedig halott valék…” (Jelenések 1:18)
A „három-egy” Istenben hívők azzal próbálják megkerülni ezt a problémát, hogy Jézus Krisztust két különböző, egymástól jól elkülöníthető személyiségre bontják: egy emberire és egy istenire. Azt állítják, hogy az emberi rész meghalt, de az isteni nem, mivel – természetesen – Isten nem tud meghalni. De ez, az Írásokkal ellentétes elképzelés egy még nagyobb nehézséget támaszt. Ha igaz, hogy Krisztusnak csak az emberi része halt meg, míg az isteni része az örök síkon zavartalanul tovább élt, két komoly dologgal vádolhatnánk Istent. Az első, hogy Isten engesztelő áldozata a világ bűneiért csak egy ember volt. Megmentheti egy emberi áldozat az emberiséget és kielégítheti Isten megtört törvényének követelményeit? A második vád, hogy maga Isten nem is hozott áldozatot a Golgotán. Ezen elmélet szerint valójában annyit tett, hogy létrehozott egy emberi lényt Mária méhében, aztán eljött és 33 és fél évig együtt lakott abban a testben ezzel az emberi lénnyel, de amikor ez az ember meghalt a Golgotán, elhagyta őt, hogy az egyedül fizesse meg az árat. Ha ez igaz, milyen áldozatot hozott Isten? Így nem Isten szenvedett volna, hanem az a szegény emberi teremtmény, Mária fia, akinek Isten megengedte, hogy szenvedjen és meghaljon.
Ezen elmélet szerint Jézus Krisztus egy három részből álló lény volt. Először is volt egy emberi test, másodszor egy emberi lélek vagy elme, és harmadszor az isteni lélek. Melyik részét adta Isten ennek a lénynek? Az isteni lelket kellett, hogy adja. Az elmélet szerint ez a lélek az istenség második személye, Jézusnak egy, a többitől elválasztható része. Az emberi test és emberi lélek Mária méhében formáltatott. Ezek létezése abban az évben és hónapban, azon a napon kezdődött, amikor Mária várandós lett. Az emberi rész megteremtése nem igényelt áldozatot Isten részéről. Isten áldozata az isteni lélekből állt, amit abba a testbe helyezett; abból a Lényből, aki az örökkévalóság óta az Atyával volt.
De hogyha az a lélek nem halt, és nem is halhatott meg, hanem a halál pillanatában elhagyta az emberi részt, hogy ő maga tudatosan tovább létezzen, bemutatná ennek a lénynek a halála Isten szeretetét? El tudjuk így hinni, hogy Isten az egész mennyet nekünk adta abban az egy ajándékában, amikor Isten Fia a bűneinkért szenvedett és meghalt, ha a Golgotán csupán egy emberi lény halt meg, aki azért teremtetett, hogy fel legyen áldozva?
Istenség és emberiség összefonódva
Csak az igazság tud véget vetni ennek a sok ellentmondásnak. Az igazságot a Szentírás egyszerűen és világosan mutatja be. Isten szava nyíltan kimondja, hogy az isteni, földi születése előtt már létező Isten-Fia emberi lénnyé vált. Nem csak beleköltözött egy emberi testbe, hogy aztán elhagyja, amikor az emberi test bajba kerül. Ő emberi lénnyé vált, emberré lett, ez lett az Ő új személyazonossága:
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk…” János 1:14
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál…” Zsidók 2:9
Szükséges azonban valamit megértenünk, mielőtt továbblépnénk. Nem számít, milyen formát öltött fel, vagy milyen gyengévé vált, Jézus Krisztus sohasem tudott megszűnni az lenni, ami valójában volt: Isten egyszülött Fia. Ameddig létezik, mindig rendelkezni fog azzal a természettel, amivel született. Nem tudott megszűnni annak lenni, ami volt, és mivel Ő Isten Fia volt, rendelkezett az isteni természettel.
Hogy jobban megértsük ezt a gondolatot, nézzünk meg egy példát. Ha egy embert beöltöztetünk csimpánz jelmezbe, attól még emberi lény marad. Vagy ha valakinek levágják a kezeit, lábait, kivágják a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni, attól még ugyanúgy ember marad. Lénye nem tud megváltozni, mert a benne lévő lélek emberi lélek. Személyazonossága nem a kinézetétől vagy megmaradt emberi képességeinek mértékétől függ, hanem a benne lévő lélek természetétől. Hasonlóképpen Jézus istensége sem Isten dicsőségéből vagy Isten hatalmából állt (Jézus maga mondja Máté 6:13-ban, hogy ezek mindörökre az Atya tulajdonát képezik). Istensége inkább személyazonosságában lelhető fel: Ő Isten Fia volt. Isten gondolkodásával, jellemtulajdonságaival, természetével rendelkezett mind emberi, mind isteni formájában. Ezért Ő isteni volt a mennyben és a földön is; akár minden hatalommal rendelkezett, akár lerakta azt.
Az istenség ismertetőjegye
A Szentírás legtöbbször Isten szeretetét – az Ő önzetlen szeretet-jellemét – hangsúlyozza, mint legfőbb vonását. János azt írja, hogy „Isten szeretet” (1János 4:8). Isten nem pusztán rendelkezik a szeretettel, hanem Ő maga a szeretet. Ez az Ő személyazonossága, természete, jelleme. Jézus a következő kijelentéssel mutatott rá erre: „Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Máté 19:17). Amikor Mózes arra kérte Istent, hogy mutassa meg neki dicsőségét, az Úr elvonult előtte, de ahelyett, hogy bámulatos hatalmát mutatta volna meg neki, bámulatos jellemét hirdette Mózesnek, amely szeretettel és irgalommal, igazságossággal és igazsággal teljes (2Mózes 34:6-7). Ezek az esetek bemutatják, hogy az igaz Isten valódi ismertetőjegye nem hatalmának mértéke, hanem jellemének tisztasága és szentsége. Sokan úgy hiszik, hogy az istenség próbaköve az abszolút hatalom. Ez egy tévedés. Az istenség legfőbb vonása a tökéletesen szerető, szent és tiszta jellem. Ezért mondhatta Jézus nyíltan Fülöpnek: „A ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Egyértelmű, hogy nem az Atya látható dicsőségére utalt, mert azt egyetlen ember sem láthatja élve (2Mózes 33:20; 1Timótheus 6:16).
Sátán elég nagy hatalommal rendelkezik, és el akarja hitetni az emberekkel, hogy ez a hatalom őt Istenné teszi. De még ha halottakat tudna támasztani és életet teremteni, ez sem tenné őt Istenné. Isten jó; Ő a megtestesült szeretet. Sátán sohasem lesz az. Ezért amikor Isten keresztény férfiakon és nőkön keresztül próbálja bemutatni magát a világnak, nem azt tartja a legfontosabbnak, hogy olyan természetfölötti ajándékokat és képességeket adjon nekik, melyek által hatalmával lenyűgözi a világot. Ezeket az ajándékokat Sátán meg tudja hamisítani, és meg is hamisítja. Azonban van egy dolog, amit Sátán nem tud utánozni, ez pedig Isten szeretete. Ezért tudta Jézus egyértelműen kijelenteni: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:35).
A lényeg az, hogy amikor Jézus a földön élt, Önmagában nem rendelkezett Isten isteni hatalmával. Mindezt a dicsőséget és hatalmat letette. Minden csodáját az Atya végezte a szent Lélek Őbenne lakozása által (János 14:10). Egy bizonyos értelemben ez az isteni hatalom Jézus tulajdona volt, mert azt mondta: „Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (János 16:15). Azonban mindezen dolgok forrása végső soron nem Ő, hanem az Atya.
A különbség köztünk és Krisztus között
Azt látjuk tehát, hogy Jézus az Atya Lelkének benne lakozása által volt részese az isteni hatalomnak. Mi is részesévé válhatunk az isteni hatalomnak és természetnek ugyanazon Lélek bennünk lakozása által. De vajon Krisztus csak ebben az értelemben volt isteni? Ha részesülünk a szent Lélekben, ugyanolyan módon istenivé válunk, mint ahogy Krisztus isteni volt? Semmiképpen sem! Krisztus rendelkezett egy tulajdonsággal, amivel mi sohasem fogunk. Valamivel, ami elkülöníti Őt minden teremtménytől és kürtként zengné istenségét még akkor is, ha egy giliszta formáját és képességeit öltené magára. Ez a vonás az Ő végtelenül szerető és jóságos jelleme, az Ő isteni természete, szeplőtlen tisztaságú lelke. Ez volt Ő, függetlenül attól, hogy Isten minden hatalmával rendelkezett, vagy csak az ember korlátozott képességeivel. A világegyetemben rajta kívül csak az Atya Isten rendelkezik ezzel a természettel. Ez az oka annak, hogy Jézus akkor is teljesen isteni volt, amikor földünkre jőve lerakta isteni hatalmát és dicsőségét. Az Ő jelleme, lelke, természete ugyanarról a páratlan isteni, tiszta, szent szeretetről tanúskodott, mint amely az Atyánál jellemezte az örökkévalóság napjai óta. Istensége nem a hatalmában, hanem a jellemében volt.
A hatalom és a dicsőség az Atya tulajdonát képezi. Ő minden hatalom forrása. Mindazt a hatalmat és tekintélyt, amivel Jézus rendelkezett világra jövetele előtt és mennybemenetele után, az Atyától kapta.
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Máté 28:18
„Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;” (Kolossé 1:19).
Ezért mondja az Írás azt, hogy noha a teremtés tényleges munkáját Jézus Krisztus végezte, de Isten volt az, Aki általa mindent megteremtett. Hatalmának Őáltala való munkálkodásával végezte el Isten az egész univerzum teremtését (Efézus 3:9; Zsidók 1:2).
Meghalt az Istenség?
Most, hogy ezt megvizsgáltuk, térjünk vissza a kérdéshez: meghalt az istenség a Golgotán? Láttuk, hogy Jézus istenségének két vonatkozása volt. Először is az Atya isteni Lelke és hatalma lakozott Őbenne, másodszor rendelkezett a saját istenségével, a saját tökéletesen szerető és tiszta jellemével és természetével. A Biblia egyértelműen szól arról, hogy maga Krisztus halt meg. Kifejezetten azért tétetett kisebbé az angyaloknál, hogy meg tudjon halni (Zsidók 2:9. 14). De mi a halál? A halál a test és a lélek különválása, ahol a test megszűnik működni, a lélek pedig az öntudatlan alvás állapotába kerül. Pontosan ez történt Jézussal.
Nem volt olyan része Jézusnak, amelyik öntudatosan tovább élt volna egy más síkon. Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, aki saját természetében hordozza a tiszta, szeplőtlen jellemet, ami csak az istenség tulajdona – Istené és Fiáé. Ezért egy isteni Lény halt meg a Golgotán. Isteni áldozat hozatott az emberiség megváltásáért, és nem csak egy emberi helyettes szenvedett és halt meg kétezer éve.