V. Hol van a harmadik személy? - A leleplezett titok

Isten szavát tanulmányozva néha olyan szövegrészekkel találkozunk, amelyek ellentmondásosnak vagy ellentétesnek látszanak. Egy példa erre az a két kijelentés, amit Pál és Jakab tett a megigazulásról. Pál így szól:

„… az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Róma 3:28

Jakab viszont azt mondja:

„… cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Jakab 2:24

Ellentmondanak egymásnak ezek a kijelentések? Első pillantásra úgy tűnhet, hogy igen. Az, akinek csekély hite van a Bibliában, könnyen rámondja erre: „Látod, a Biblia nem megbízható. Ellentmond önmagának.” Azonban az, aki tudja, hogy a Biblia Isten tévedhetetlen, igaz szava, azt fogja mondani: „Nos, itt van valami, amit alaposabban meg kell vizsgálni. Nézzük meg, hogyan hozhatók ezek a versek összhangba egymással.”

A két hozzáállás közül melyik a helyes? Természetesen a második. Az ilyen ember azt fogja találni, hogy a Biblia valójában következetes tanításaiban, ha helyesen értelmezzük. Rá fog jönni, hogy neki van szüksége nagyobb megértésre, nem pedig a Bibliának helyesbítésre. Felfedezi, hogy ami elsőre ellentmondásosnak és rejtélyesnek tűnt, valójában Istennek és az Ő útjainak gazdagabb és mélyebb megértéséhez vezető út.

Vajon az Istenség témáját nem ezzel a hozzáállással kellene tanulmányoznunk? Miért van az, hogy oly sokan vélekednek úgy, mintha ez egy tabutéma lenne, amelyet nem szabad vitatni? Miért ragaszkodunk görcsösen egy népszerű, rég elfogadott elmélethez, szándékosan szemet hunyva ellentmondásai előtt? Ez lenne az igazi tanuló, az alázatos Biblia-kutató lelkülete, aki Isten gyermekének vallja magát?

Amint az Istenség témája felmerül, és valaki rámutat a népszerű nézet következetlenségeire, e tan védelmezői mindjárt ezt kezdik skandálni:

– Titok! Titok! (Idegen szóval: Misztérium!)

Mintha ezzel a szóval meg is oldódna minden probléma! A vitának vége, és nincs helye a téma értelmes vizsgálatának. Nos, ez nem éppen egy biztonságos hozzáállás a Szentírás tanításaihoz. Amint így kezdünk gondolkodni, elvágjuk a további tanulás lehetőségét.

Tanítja a Biblia azt, hogy létezik egy harmadik Lény az Istenségben, Szentlélek néven? Van néhány igehely, amely azt sugallja, hogy létezhet egy ilyen lény. Másrészt viszont számos más igehely arra enged következtetni, hogy nincs ilyen személy. Mit tegyünk ezekkel az íráshelyekkel? Mint akik hiszünk Isten szavának igazságában, vizsgáljuk meg e kérdést elfogultság és a hagyományokra való támaszkodás nélkül, és lássuk meg, miként vannak ezek a versek összhangban egymással.

Szentháromság-hívő versek?

Először is vizsgáljuk meg a legnépszerűbb verseket, amelyek látszólag azt tanítják, hogy a szent Lélek az Istenség harmadik, az Atya Istentől és Fiától különálló tagja.

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…” (1Mózes 1:26)

Itt azt látjuk, hogy Isten beszél valakivel, de nem szükségszerűen több személlyel. Kihez beszél? Miután a földet és a rajta élő dolgokat megteremtették, az Atya és a Fiú véghezvitték azt a céljukat, amit még Sátán bukása előtt elterveztek, hogy embert teremtsenek a saját hasonlatosságukra. Együtt munkálkodtak a föld és minden rajta élő megteremtésén. Ezért Isten így szólt Fiához: „Teremtsünk embert a mi képünkre.” Semmi nincs ebben, ami arra utalna, hogy van egy harmadik személy.

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” (Máté 28:19)

Ebben a versben azt az utasítást kapjuk, hogy egy bizonyos névben kereszteljünk. A név a Bibliában valakinek a tekintélyére és jellemére utal. Az apostolok széjjeljártak, és Jézus nevében kereszteltek. Engedetlenek voltak Krisztus parancsának? Nem. Megértették, hogy Jézus arra utalt, hogy minden új hívő fogadja el az Atya, a Fiú és a szent Lélek tekintélyét, jellemét és munkáját az életében. Az Atya a Fiát és életét adta az emberiségnek. El kell fogadnunk szeretetének ajándékát Fiának odaadásában, életét és hatalmát pedig szent Lelke által. Ha egyiket vagy másikat nem fogadjuk el, megváltásunk nem teljes. Van ebben olyan tanítás, hogy a szent Lélek egy harmadik, az Atyától és a Fiútól különálló Lény? Nem. Csak ha beleolvasunk valamit az Írásba, amit az nem mond.

„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:16-17)

Azt mondják, hogy itt az Istenség mind a három tagja együtt volt egy helyen. A Fiú megkeresztelkedett, az Atya szólt, a szent Lélek pedig leereszkedett a Fiúra galamb formájában. Ismét azt látjuk, hogy az Atyáról, a Fiúról és a szent Lélekről beszél. De mi a szent Lélek? A szent Lélek az Atya kiterjesztése. Közvetlenül az Atyától jön. Lukács 11:20-ban Jézus úgy utal a szent Lélekre mint Isten ujjára:

„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” Lukács 11:20

„A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.” (Apostolok cselekedetei 20:38)

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Korinthus 13:14)

Ebben a versben három hatalmat említ, de figyeljük meg, csak az egyiket nevezi Istennek. Rajta kívül említi még az Urat, Jézust, és a szent Lelket, amely által közösségünk és bensőséges kapcsolatunk van Istennel és Jézussal. Egy kicsit később meglátjuk, hogyan magyarázzák el ezt világosan más bibliai idézetek.

„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (1János 5:7)

A bibliakommentárok nagy többsége szerint ennek a versnek nincs helye a Szentírásban. A Hetednapi Adventista Bibliakommentár ezt mondja:

„Ez a szakasz, ahogy az a King James [angol] Bibliában szerepel, nem található meg a 15-16. század előtti görög kéziratokban. A vitatott szavak Erasmus görög szövegén keresztül kerültek a King James Bibliába (Lásd V. kötet, 141.o.) Állítólag Erasmus felajánlotta, hogy a vitatott szavakat belefoglalja a görög Újszövetségébe, ha csak egyetlen görög kéziratot is mutatnak neki, amely tartalmazza azokat. Egy dublini könyvtár felmutatott egy ilyen kéziratot (34-esként ismert), így Erasmus belefoglalta ezt a szakaszt az ő szövegébe. Úgy tartják, hogy a Vulgata későbbi kiadásai ezt a szakaszt egy írástudó hibájából tartalmazzák, aki a Biblia ezen szakaszával együtt tévedésből a másolt szövegbe belefoglalta a mellé írt, szövegmagyarázói széljegyzetet is. A vitatott szavakat széles körben használják a Szentháromság tanának alátámasztására, de a hitelességük elleni elsöprő mennyiségű bizonyíték fényében segítségnyújtásuk értéktelen, és nem lenne szabad felhasználni. A Vulgatában való megjelenése ellenére egy, a Szentírásról szóló katolikus kommentár a következő szavakkal nyíltan elismeri: »Általánosan elfogadott, hogy ez a szakasz, amit Comma Johanneumnak nevezünk, betoldás, mely valamikor régen keveredett bele az Ólatin és a Vulgata szövegébe, de a görög szövegekben csak a 15-16. századtól lelhető fel.« (Thomas Nelson és fiai, 1951, 1186.o.)” (Hetednapi Adventista Bibliakommentár, 1János 5:7 verséről)

Azonban, még ha a Biblia hiteles részeként fogadnánk is el ezt a verset, tanít ez három Lényt? A rákövetkező, vagyis a 8. versben azt olvassuk, hogy hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a lélek, a víz és a vér. Ebből az igéből látható, hogy nem csak élő személyek képesek bizonyságot tenni. A víz és a vér is bizonyságot tesz, de senki sem állítaná azt, hogy emiatt a víz és a vér személy. Akkor miért ragaszkodunk ahhoz, hogy azért, mert a lélek bizonyságot tesz a mennyben, személynek kell lennie?

Három módja van annak, ahogy az igazságról tanúbizonyságot tesznek a mennyben. Ezek a tanúk egyek: bizonyságtételük egyezik. Ez nem jelenti azt, hogy ők egy személyt, egy lényt vagy egy Istent alkotnak. Jézus elmagyarázta, mit jelent ez az egység, amikor azért imádkozott, hogy mi is ugyanúgy egyek legyünk, amint Ő és Atyja egyek. Nem azt kérte, hogy egy emberré váljunk, hanem hogy tökéletes egységben legyünk, amint Ő és Atyja tökéletes egységben van.

Isten bizonyságot tesz az igazságról a mennyben, de így tesz Krisztus és a szent Lélek is! Azonban míg Isten és Jézus hallhatóan kimondott szavai által tesz bizonyságot, a szent Lélek, mind a mennyben, mind a földön az által tesz bizonyságot, hogy benyomást tesz azok szívére, akik készek tanulni, hogy így megértsék a megváltás tervének titkait. A mennyben a bizonyságtétel három forrása érhető el: az Atya, a Fiú és a szent Lélek; és a földön is három van: a lélek, a víz és a vér. Vajon a mennyben lévő három tanú Szentháromságot alkot, mivel egyszerre vannak említve? Ugyanezzel az érveléssel azt a következtetést is le kellene akkor vonnunk, hogy a lélek, a víz és a vér szintén Szentháromságot alkotnak, továbbá hogy a víz és a vér szintén személyek…

A harmadik személy hiányzik

Vizsgáljunk meg most néhány helyet, ahol a szent Lélek hiányzik. Ezeken a helyeken meg kellett volna említeni, ha az istenség harmadik tagja lenne:

„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (János 14:23)