IX. Ellenvetések és válaszok

1. ellenvetés: 1Mózes 1:2

Bibliavers: A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett.

Ellenvetés: A Szent Lélek jelen volt a teremtésnél; ezért ugyanolyan különálló személynek kell lennie, mint amilyen az Atya és a Fiú.

Válasz: A fenti bibliaversre alapozva egyesek azt állítják, hogy a Szent Lélek ugyanolyan mértékben részt vett a teremtésben, mint az Atya és a Fiú. De amit az olvasók néha vonakodnak elismerni, az a fenti vers által használt birtokos szószerkezet. A versben nem a „Szentlélek Isten” kifejezés áll, hanem egy birtokviszonyt tükröző kifejezés: „Isten Lelke”.

Zsoltárok 33:6 Az ÚR szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük.

A „lehelet” héber megfelelője, a „ruach” ugyanaz a szó, mint amit 1Mózes 1:2 léleknek fordít. A jelentés egyértelmű: Isten Lelke = Isten lehelete. Ezt megerősíti Jézus János 20:22-ben: „Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket!” Jézus a saját Lelkét lehelte rájuk, nem valaki mást. Ugyanezt a Lelket említi 1Mózes 1:2 Isten Lelkeként, amit Isten leheletének is lehet fordítani.

Jób 33:4 „Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.” (Károli)

Isten Lelkét egyenlővé teszi az Ő leheletével. Ezt jelenti ez a szó.

2. ellenvetés: 1Mózes 1:26

Bibliavers: Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.

Ellenvetés: Ez a szöveg (1Mózes 11:7-tel együtt) azt bizonyítja, hogy Isten három személyből áll, mert a „teremtsünk” kifejezés mind a háromra utal.

Válasz: Az igaz, hogy a „teremtsünk” kifejezés arra utal, hogy a teremtésben egynél több személy is részt vett, de ez nem szükségszerűen jelent hármat. Inkább két személyre vonatkozik, mint háromra. Az írás mondja: „Isten … mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által” (Efézus 3:9, Károli). Világos, hogy ebben a versben az Isten valaki más, mint Jézus Krisztus. Zsidók 1:2 szerint az Atya Isten teremtett mindent Fia által.

Továbbá Példabeszédek 30:4-ben így olvassuk: „Ki ment föl az égbe, és ki szállt le onnan? Ki fogta össze markába a szelet? Ki kötötte köntösébe a vizet? Ki szabta meg a föld minden határát? Tudod-e, mi a neve, és mi a fiának neve?”

Ez a vers a teremtés munkáját két Lénynek tulajdonítja (egy Atyának és egy Fiúnak). Példabeszédek 8:22-30 szintén két Lénynek tulajdonítja a teremtés munkáját. Az Atya Isten mindenek nagy végső Forrása, Aki mindent Fia, Jézus Krisztus által teremtett. Ahogy láthatjuk, mind az Ó-, mind az Újszövetség csak két Lénynek tulajdonítja a teremtés művét.

Továbbá Isten azt mondta: „Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára.” Egyértelmű, hogy Isten olyan valakihez szólt, Aki Isten képe és hasonlatossága volt. A Biblia szerint Krisztus az, Aki az Atya „valóságának képmása” (Zsidók 1:3; továbbá lásd még a 6. tanulmány 2. kérdését).

Most már egyértelműen láthatjuk, ki kihez szól 1Mózes 1:26-ban. Az Atya Isten szólt Fiának: „Teremtsünk embert a magunk képére”.

3. ellenvetés: Ézsaiás 9:6

Bibliavers: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Károli)

Ellenvetés: Ez a vers bizonyítja a Szentháromságot, mert Krisztust „erős Istennek” és „örökkévalóság atyjának” nevezi.

Válasz: Sokat használják Ézsaiás 9:6-ot, hogy bizonyítsák a Szentháromságot, mivel Krisztust az örökkévalóság Atyjának nevezi. De ez nem utal Szentháromságra. Krisztus az Atya a Szentháromságban? Ha igen, akkor ki a Fiú? Vagy ha Ő mind az Atya, mind a Fiú, akkor hogyan lehet Szentháromság? Mert a Szentháromság három személyből áll. Ahhoz, hogy Szentháromságot feltételezzünk, meg kell különböztetnünk az Atyát és a Fiút. Krisztust a „Szentháromság második személyének” nevezik, de ha ez a vers a Szentháromságot bizonyítja, vagy egyáltalán arra utal, akkor azt bizonyítja, hogy Krisztus nem a második, hanem az első személy. Ha pedig Ő az első, akkor ki a második? Teljesen egyértelmű, hogy ez a szöveg nem utal semmi ilyenféle tanra. Ha pedig Írást Írással összevetünk, világossá válik, hogy nem támogatja az „egyedül Jézus” tant sem.

Jézust az örökkévalóság atyjának nevezi, de nem a saját maga atyjának, sem az Atyjáénak, hanem azoknak a gyermekeknek, akiket az Atya neki adott. Így mondja: „… én és a gyermekek, akiket Isten nekem adott.” (Zsidók 2:13). Pál Ézsaiás 8:18-at idézi és Krisztusra alkalmazza.

Ezenkívül Jeruzsálem „mindnyájunk anyja” (Galata 4:26), Jézus Krisztus – mint vőlegény – menyasszonya (Jelenések 21:2). Ha pedig Jézus a mi „anyánk” férje, ez Őt a mi örökkévaló Atyánkká teszi.

Figyeljük meg, hogy Ézsaiás 9:6 szerint „hívják nevét … erős Istennek”. Ez a kifejezés Krisztus isteni természetét hangsúlyozza. Ő valóban erős, mivel neki adatott minden hatalom (Máté 28:18), és születése által isteni természettel is bír, ahogy a negyedik és ötödik tanulmányokban láttuk. Ezért helyes a Fiúra erősként utalni, mivel Ő tényleg hatalmas. Szintén helyes Őt Istennek neveznünk, hiszen a Magasságos Isten maga is úgy utal saját Fiára, mint Istenre Zsidók 1:8-ban. Ezért az „örökkévalóság atyja” és „erős Isten” kifejezések jogosan alkalmazhatók a Fiúra.

4. ellenvetés: Máté 12:31-32

Bibliavers: Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot. Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.

Ellenvetés: Az által, hogy tagadod a Szentháromságot és azt, hogy a Szent Lélek egy harmadik isteni lény, nem káromlod a Szent Lelket és követed el a megbocsáthatatlan bűnt?

Válasz: Ezt a verset gyakran félreértik és félremagyarázzák annak bizonyítására, hogy a megbocsáthatatlan bűn a Szent Lélek személyének tagadása. De ez a helyes magyarázat? Mit jelent a „Lélek káromlása” valójában?

Nem szabad Jézus beszédének szövegösszefüggését figyelmen kívül hagynunk. Olvassuk el az idézetet szövegösszefüggésében:

Máté 12:25-31 Jézus pedig, aki ismerte gondolataikat, ezt mondta: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely meghasonlik önmagával. Márpedig ha a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával. Hogyan állhat fenn akkor az ő országa? És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok! Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa. Avagy hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előbb meg nem kötözi, s úgy rabolja ki a házát? Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol. Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.

A párhuzamos történetet Márk evangéliumában találhatjuk meg. Ez további fényt vet a kérdésre:

Márk 3:28-30 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek, de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli. Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.

Márk 3:30-ban olvashatjuk az okát, hogy miért szólt Jézus az emberekhez a megbocsáthatatlan bűnről: „Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.” Miután a vak és süket embert meggyógyította, a farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy Belzebúb erejével űzi ki az ördögöket (Máté 12:24); vádjukra válaszul mondta Jézus:

„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.”

Mi köze a Szent Lélek tagadásához annak, hogy Jézust a Belzebúb erejével való csodatevéssel vádolták? Miért mondta Jézus azt, amit mondott?

Világos, hogy a Szent Lélek elleni bűnt akkor követi el valaki, ha tudatosan és szándékosan Sátánnak tulajdonítja a Szent Lélek munkáját. Amikor valaki határozottan és kitartóan ellenáll az igazságnak és bizonyítékoknak, akkor a Szent Lélek ellen vétkezik. A megbocsáthatatlan bűn nem a Szent Lélek személyének az elvetése; a szövegkörnyezet szerint nem is ez volt a téma, hanem inkább a világosság elvetése, a megtérésnek és Isten Lelke sugalmazásának elutasítása. Az által, hogy folyamatosan ellenállunk a megtérésre való hívásnak és az Istentől utunkra áradó világosságnak, elzárjuk azt a csatornát, mely által Isten elérhet bennünket. Ha olyan helyzetbe hozzuk magunkat, hogy Isten nem tud elérni, elkövetjük a megbocsáthatatlan bűnt, mivel semmilyen módot sem hagyunk Istennek, hogy minket elérjen.

5. ellenvetés: Máté 3:16-17

Bibliavers: Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb. És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

Ellenvetés: Krisztus keresztségekor látjuk, hogy az Atya szól a mennyből, Krisztus a földön van és a Szent Lélek pedig galamb formájában alászáll. Nem bizonyítja ez világosan három személy jelenlétét, vagyis a Szentháromságot?

Válasz: Erre nagyon egyszerű a válasz. Ha nem teszünk hozzá az Íráshoz, nem kerülünk zavarba. Így olvashatjuk a négy evangélium beszámolóját:

Máté 3:16 Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb.

Márk 1:10 És amint kijött a vízből, látta, hogy a menny megnyílik, és a Lélek mint galamb leszáll reá.

Lukács 3:21-22 Történt pedig, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyílt az ég, és leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!

János 1:32 János bizonyságot is tett: Láttam a Lelket leszállni az égből, mint egy galambot, és megnyugodott rajta.

Néhány tény, amit a fenti beszámolókból tanulhatunk:

A Lélek Isten Lelke. Valakinek a Lelke, méghozzá Istené.
Galamb formájában szállt le.
Galamb formájú volt.

Alátámasztják ezek a tények azt a következtetést, hogy a Szent Lélek egy Istentől különálló személy? A Szent Lélek gyakorlatilag Istenhez tartozik (Isten tulajdon Lelke). A keresztségnél történt esemény az Ézsaiás által megjövendöltek közvetlen teljesedése volt.

Ézsaiás 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.

Jézus pusztai tapasztalata után idézte ezt a verset (Lukács 4:18). Közvetlen beteljesedése volt azoknak az ószövetségi próféciáknak, melyek a Lélek leszállásáról szólnak:

Ézsaiás 11:2 Az ÚR lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.

Ézsaiás 42:1 Íme, a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet lelem. Lelkemet adtam belé, törvényt hirdet a népeknek.

Minden őszinte olvasó számára egyszerű és világos ez. A Szent Lélek az Úr Lelke, nem pedig valaki más, akit csak így hívnak. Sok ember tévesen azt hiszi, hogy az „Úr Lelke”, „Isten Lelke”, „Szent Lélek”, „Szent Szellem” stb. elnevezések tulajdonnevek. Nem azok. Egyszerűen azt jelölik, hogy kinek a Lelke és milyen Lélek. Az ÚRhoz tartozik, és azért szent, mert a tulajdonosa szent. Ezért mondhatta Jézus:

János 10:37-38 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem. De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.

Hogyan volt az Atya Krisztusban? A válasz a fent említett versekben található. Az Atya Lelke által volt Jézusban. Ugyanígy lakik Jézus bennünk is (János 14:20), az Ő Lelke által.

6. ellenvetés: Máté 28:19

Bibliavers: Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

Ellenvetés: Miért utasított Jézus arra, hogy „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” kereszteljünk, ha a Szentháromság téves? Nem bizonyítja ez a vers, hogy az Istenségnek három személye van?

Válasz: Mielőtt megválaszoljuk a fenti verset, gondolkozzunk el néhány kérdésen:

Isten személyazonosságával foglalkozott Jézus abban a versben vagy beszédben?
Megemlíti ez a vers vagy akár a fejezet az „Isten” szót?
Azt állítja ez a vers, hogy Isten három lényből vagy személyből áll?
Mond ez a vers bármit is az Atya, a Fiú és a Szent Lélek természetéről?
Elmondja ez a vers nekünk, kicsoda a Szent Lélek?
Azt mondja a vers, hogy három név van?

A fenti kérdésekre adott őszinte válasz: „nem”. A vers nem foglalkozik azzal, kicsoda Isten, és nem beszél az Atya, a Fiú és a Szent Lélek természetéről sem. Ugyanakkor megerősíti, hogy van egy Atya, egy Fiú és egy Szent Lélek. Egyik létezése sem kérdéses.

A szöveg nem határozza meg az Atya, a Fiú és a Szent Lélek kapcsolatát. Az az állítás, miszerint három személy van az Istenségben, túlmegy az idézet által közölt információn. Ezen szöveg alapján nem igazolható, hogy itt három egyenrangú, egyformán örökkévaló lényről van szó.

Mit jelent az idézet? Hogyan értették azok, akiknek Krisztus ezt az útmutatást adta? A választ az Apostolok cselekedeteinek tanulmányozásával könnyen megtaláljuk. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a keresztséget minden esetben Jézus nevében végezték; nem pedig az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében (Apostolok cselekedetei 2:38; 8:16; 10:48; 19:5)

Ez felveti a kérdést: félreértették a tanítványok Jézus parancsát? Tévedtek, hogy csak az Úr nevében keresztelték az embereket? Ez nehezen hihető. Sokkal valószínűbb, hogy a tanítványok jobban értették az Úr parancsát, mint sokan napjainkban. A következő okból nem láttak különbséget az Úr nevében való keresztség és az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében való keresztség között:

A név tekintélyt is jelent (János 5:43). Amikor megkeresztelkedünk, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek tekintélye és hatalma alá kerülünk. Az egyes számú „nevében” használata megerősíti ezt a tényt. Hitvallást teszünk, hogy az Atya, Fiú és Lélek tekintélyével és jellemével legyünk elpecsételve.

Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18; János 5:27; János 5:43). Rendelkezik az Atya tekintélyével, a Fiú (saját) tekintélyével, és ha helyesen értjük a Szent Lelket (hogy az saját Lelke és személye, maga Krisztus, nem valaki más), a Szent Lélek tekintélyével is. Krisztus ezzel a tekintéllyel az Atyjával való kapcsolata alapján rendelkezik (mivel az Ő egyszülött Fia). Ez az Ő isteni öröksége (Zsidók 1:4).

Tehát, mivel Jézus rendelkezik az Atya (az Ő Atyja), a Fiú (saját maga) és a Szent Lélek (saját Lelke) tekintélyével, az Apostolok cselekedeteiben feljegyzett keresztségek (az Úr nevében vagy tekintélyében) az Atya, a Fiú és a Szent Lélek tekintélyének elismerése – ami menny és föld legnagyobb tekintélye. Krisztus az egyetlen út, amelyen keresztül ezen tekintély alá kerülhetünk (János 14:6).

7. ellenvetés: János 1:1

Bibliavers: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Ellenvetés: Ez a vers a Szentháromságot legvilágosabban bizonyító igeszakaszok egyike.

Válasz: Ezt a szöveget súlyosan félreértelmezik és helytelenül használják, amikor egy olyan tanítást igyekeznek alátámasztani vele, ami teljesen ellentétes azzal, amit valójában mond. Vizsgáljuk meg a szöveget az eredeti görög nyelvben (latin átírással):

János 1:1 En archē ēn ho Lógos, kai ho Lógos ēn pros ton Theón, kai Theós ēn ho Lógos.

János 1:1 Kezdetben volt az Ige és az Ige az Istennél volt és Isten volt az Ige.

Az eredeti szöveg közelebbi vizsgálata mutatja, hogy az Istennek fordított két szó nem azonos. Az első főnév (ton Theón), és az Atyára utal, a második pedig melléknév (Theós) és Jézusra utal. Úgy különböztetheted meg, ha megfigyeled a két szó utolsó betűit. Sok fordítás figyelembe veszi ezt a tényt. Például:

James Moffat, Hugh J. Schonfield és Edgar Goodspeed fordítása így adja vissza: „…az ige isteni volt.”
A Today’s English (Mai Angol) változat így írja: „…és Ő ugyanolyan volt, mint Isten.”
A Revised English Bible (Revideált Angol Biblia) fordítása így hangzik: „… ami Isten volt, az volt az Ige.”

Vannak tehát olyan fordítások, amelyek helyesen visszaadják az eredeti szöveg jelentését. Ez a szöveg azt mondja nekünk, hogy az Ige, Krisztus ugyanúgy isteni, mint az Atya, és rendelkezik az „Isten-természettel”. Nem azt mondja, hogy Krisztus maga az Atya Isten, és Ők ketten egy és ugyanazon személy. További információért lásd az 5. tanulmányt: Az Atya és a Fiú egyenlősége.

8. ellenvetés: János 14:16

Bibliavers: És én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké:

Ellenvetés: Nem tanította Jézus világosan, hogy a Szent Lélek egy Őtőle különálló lény, amikor azt ígérte, hogy egy „más Vigasztalót” küld nekünk?

Válasz: Mit értett Jézus a „más Vigasztaló” alatt? Önmagától különböző valakiről beszélt?

Két verssel később elmagyarázza Jézus, mire gondolt. Világosan kijelenti: „Nem hagylak titeket árván (Vigasztaló nélkül – angol King James fordítás), eljövök hozzátok.” (János 14:18). Ez a „más Vigasztaló” nem más, mint maga Krisztus egy más formában (lelki formában). Nem látható (testileg) úgy, mint amikor a földön volt. Pontosan erről beszélt tanítványainak! Figyeljük meg: „Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem, de ti megláttok majd, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (19. vers). Nem érzékelhető emberi szemmel, de Lélekben velünk van. Ugyanezt mondja három verssel később: „…én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki.” (21. vers)

A Biblia megerősíti ezt a következtetést (hogy az Úr Jézus az a Lélek, nem valaki más), amikor kijelenti nekünk:

2Korinthus 3:17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

Hogyan értették a tanítványok a „más Vigasztaló” kifejezést? Úgy értették, hogy Krisztus valaki másról beszélt? Hadd válaszoljanak ők:

János 14:22 Azt kérdezte tőle Júdás, de nem az Iskáriótes: Uram, hogyan lehet, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, nem pedig a világnak?

Teljesen egyértelmű! Júdás világosan megértette, hogy Krisztus fog eljönni hozzájuk, nem pedig valaki más. Kérdése nem arra vonatkozott, hogy ki fog eljönni majd más Vigasztalóként; őt az érdekelte, hogyan jön Krisztus vissza hozzájuk. Figyeljük meg, hogy Júdás Krisztusról kérdezett a kijelented magadat szavakkal. Ez elég világos. Nem szokatlan dolog Urunk számára más formában eljönni. Ezt megmutatta az emmausi úton is: „Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, amikor a mezőre mentek.” (Márk 16:12) Ezt szemléltette a szentélyszolgálatban a főpap is, amikor ruhát cserélt, hogy kimenjen a nép közé tanítani őket. (Lásd a 8. tanulmányt.)

Amikor Jézus „más alakban” (formában) jelent meg, akkor is Ő volt az. Amikor Jézus más Vigasztalóról beszél, miért furcsa, ha az is Ő? „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (János 14:18) „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:20). Dicsőség az Úrnak! Ez olyan egyértelmű és egyszerű. Jézus szemmel láthatólag elvonatott tőlünk, de személyes jelenléte (saját Lelke) továbbra is velünk marad.

Bár a fenti bizonyíték már önmagában is elégséges volna, még jobban megerősíthetjük azt, ha mélyebbre ásunk a szövegösszefüggésben. Hasonlítsuk össze, mit mondott Jézus magáról és a más Vigasztalóról! A 15-21 verseket vizsgáljuk:

Jézus	Vigasztaló
1. „a világ nem lát többé engem” 19. v.	1. „a világ … nem … látja őt” 17. v.
2. „de ti megláttok majd” 19. v.	2. „de ti ismeritek” 17. v.
3. Jézus velük volt akkor	3. „nálatok lakik” 17. v.
4. „én tibennetek” 20. v.	4. „bennetek lesz” 17. v.
5. „eljövök hozzátok” 18. v.	5. „más Vigasztalót ad majd nektek” 16. v.
6. „Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28:19	6. „hogy veletek maradjon mindörökké” 16. v.

A fentiekből láthatjuk az azonosságot a „más Vigasztaló” és Jézus saját jellemzése között.

Sok ember számára zavaró a „más” szó. Úgy gondolják, hogy ebből azt kell értenünk, hogy egy más lénynek kell lennie, nem magának Jézusnak. De igaz ez? Mindenképpen így kell értenünk ezt a szót? Ez az az üzenet, amit Jézus közölni akart tanítványaival?

Használjuk a Bibliát saját értelmezésére! A következő versben arról olvasunk, mit mondott Sámuel próféta Saulnak:

1Sámuel 10:6 Akkor az ÚR lelke rád fog szállni, velük együtt fogsz prófétálni, és más emberré leszel.

Saul más lénnyé vált? Természetesen nem! A „más ember” egyszerűen azt jelenti, hogy más lett, mert betelt Isten Lelkével; de ugyanaz a lény maradt, nem lett másvalakivé. Nem minden alkalommal jelent más lényt, amikor a Biblia a más szót használja.

Ha ezt az alapelvet alkalmazzuk János 14:16 versénél, láthatjuk, hogy Jézus harmadik személyben beszélt saját magáról. „Más Vigasztaló” volt abban az értelemben, hogy „más formában” jött el. Jézus közöttük volt emberi, testi formában, de aztán visszajött egy más formában, Lélek formájában. A Biblia tényszerűen beszél erről, ti. hogy Jézus életadó Lélekké lett, lásd 1Korinthus 15:45. Ezért mondta a Vigasztalóról, hogy „nálatok lakik, és bennetek lesz”.

Ki lakott náluk akkor? Jézus. Ki lesz őbennük? Jézus (20. vers).

Ezt megállapítva, figyeljük meg a következőt János 14 szövegösszefüggéséből. Ha követjük Jézus azon szavait, hogy „ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet”, a következőre számíthatunk:

Az Atya más vigasztalót ad nekünk (János 14:15-16).
Jézus kinyilvánítja magát nekünk (János 14:21).
„Mi” – az Atya és a Fiú – „ahhoz megyünk, és annál lakozunk” (János 14:23).

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ha szeretjük Jézust és megtartjuk parancsolatait, három különböző dolog fog történni: más Vigasztaló jön el, maga Jézus jön el, ill. az Atya és a Fiú jön el. De ha megértjük, hogy a Szent Lélek Jézus saját Lelke, és tudjuk, hogy az Atyának és a Fiúnak a Lelke/élete ugyanaz (Róma 8:9; János 5:26; valamint lásd a 6. és 7. tanulmányt), akkor összhangba tudjuk hozni a három eseményt. A Vigasztaló magának Jézusnak a Lelke, ami az Atyának a Lelke is. Ezért amikor a Vigasztaló eljön, akkor az Atya és a Fiú lakozik nálunk (János 14:23).

9. ellenvetés: 1János 5:7

Bibliavers: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (Károli)

Ellenvetés: Ez a vers egyértelműen bizonyítja, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek egy Isten. Hogyan vetheted el továbbra is a Szentháromságot ezen bizonyíték fényében?

Válasz: Ez a szöveg felsorolja a hármat és azt mondja, hogy egyek. A Szentháromság-hívők azt értik ki ebből, hogy ez a három egy Isten. Képzeletben az Isten szót hozzáfűzik az igéhez az egy szó után. Pedig ez a vers nem erről beszél. Az egy a bizonyságtételre vonatkozik, nem Isten személyeire. Abban egyek, hogy ugyanazt a bizonyságot teszik, ahogy a vers mondja: „hárman vannak, akik bizonyságot tesznek”. A fejezet szövegösszefüggéséből (és az egész levélből) nyilvánvaló, hogy János nem azt taglalja, kicsoda Isten (vagy hogy hány személy/lény). A közvetlen szövegkörnyezetből kiderül, miről van szó. Olvassuk el a 8-ik verset, ahol egy másik „háromság” van felsorolva:

1János 5:8 És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy. (Károli)

Az egység, amiről ebben a versben szó van, nem a Lélek, a víz és a vér természetére utal, hanem a bizonyságtétel egységére. Abban egyek, hogy ugyanazt a bizonyságot teszik. Ezt bárki könnyen megértheti.

Ugyanez a gondolat szerepel a 7. versben is. Ugyanazokat a szavakat használja, mint a 8. versben: „…a három” (Atya, Ige, Szent Lélek) „egy”. Nem azt mondja, hogy e három egy Isten (vagy Istenség, ahogy némelyek nevezik), hanem azt, hogy bizonyságtételük egyezik. Abban egyek, hogy egymással megegyező bizonyságot tesznek.

Mi az a bizonyságtétel, ami Jánost foglalkoztatta ebben a levélben?

1János 2:23 Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (Károli)

1János 4:14 És mi láttuk, és bizonyságot is teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.

1János 4:15 Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, Isten megmarad abban, és ő is Istenben.

1János 5:5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

János Isten Fiát 18-szor említi meg levelében. Teljesen világos, hogy Jézus fiúsága foglalkoztatta elméjét. A következő két versben még bővebben elmagyarázza és megismétli, amit 1János 5:7-8-ban mondott:

1János 5:9 Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb, mert ez Isten bizonyságtétele, amellyel bizonyságot tett a Fiáról.

Itt arról a bizonyságtételről olvasunk, amellyel az Atya „bizonyságot tett a Fiáról”. Milyen bizonyságot tett az Atya a Fiáról?

Máté 3:17 És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

Lásd még Máté 17:5.

1János 5:10 Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza a bizonyságtételt. Aki nem hisz Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tett az ő Fiáról.

Másrészt János arra a bizonyságtételre is utal, amelyre a Lélek vezeti el a hívők szívét. Milyen bizonyságot tett a Szent Lélek Jézusról az apostolokon keresztül?

Apostolok cselekedetei 8:37 Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, lehet. Ő pedig így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

Apostolok cselekedetei 9:20 És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.

Más, ezekhez hasonló bizonyságot is idézhetnénk még, amelyekre Isten Lelke indította az embereket.

Láttuk tehát, hogy miután János az Atya, Fiú és Szent Lélek egyező bizonyságáról beszél, tovább részletezi az Atya és a Szent Lélek bizonyságtételét.

Ugyanezt a bizonyságot tette Jézus is? János evangéliumában találhatjuk meg a választ a kérdésre:

János 10:36 Arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?

Nem helyesen hasogatjuk tehát az igazság beszédét, ha arra próbáljuk használni 1János 5:7-et, hogy ez alapján három egyenrangú, egyformán örökkévaló isteni lényt vagy személyt tanítsunk. János bizonyságtételét is elutasítjuk, ha tagadjuk Isten Fia Atyától való mennyei születését (János 3:16) az örökkévalóság napjaiban (Mikeás 5:2). Ha három örök, egyenrangú lényt tanítunk, megtagadjuk az Atya-Fiú kapcsolatot. Megtagadjuk, hogy Jézus az élő Istennek a Fia, és kapcsolatukat költői képpé vagy szerepjátékká fokozzuk le. Azok, akik ezt a verset a Szentháromság tanítására használják (megtagadva Isten Fiát), valójában lerombolják azt a bizonyságtételt, amit a menny adni akar nekünk!