Bevezetés a Zsidókhoz írt levélhez

Az Újszövetség kétségkívül egyik legkevésbé ismert gyöngyszeme a Zsidókhoz írt levél. Nagyon kevés keresztény foglalkozik ezzel a remekművel, így jó magyarázatokban is hiányt szenvedünk. Bár a levél tartalmaz néhány gyakran idézett mondatot, üzenete feszes logikát követ, számos ószövetségi alapismeretre épít, ezért sokan visszariadnak komolyabb tanulmányozásától. Pedig a levél igazi értéke akkor mutatkozik meg, ha összefüggéseiben értjük meg üzenetét.

A levél háttere

A Zsidókhoz írt levél azon kevés iratok egyike, ahol nincs bemutatkozás, ezért a nyelvészek és bibliakutatók a mai napig vitatkoznak azon, vajon ki lehet a szerző. Egyesek, akik a levél stílusát és retorikáját vizsgálják, azt állítják, hogy nem Pál apostol a szerző, mert ez még az ő szónoki eszköztárát is meghaladja. Amit biztosan tudhatunk, hogy a levél írója nem közvetlen tanítvány volt, mert Jézust nem ismerte személyesen (Zsidók 2:1-4). Ez nagyon is ráillik Pál apostolra, ugyanis ő csak évekkel Jézus mennybemenetele után tért meg. Rajta kívül vannak mások is – mint Apollós vagy Barnabás – akik kiválóan ismerték az Írásokat, és elképzelhető, hogy a levél stílusa az ő retorikai képességeiket tükrözi.

A levél végén található elköszönés – konkrétan Timóteus és az itáliai fogság említése – az egyik legerősebb érv amellett, hogy mégis Pál apostol írhatta ezt a levelet. Timóteus Pál egyik legközelebbi munkatársa volt, az apostolról pedig konkrétan tudjuk, hogy fogoly volt Rómában. Pál szerzősége mellett azonban egy még ennél is erősebb érv szól, ti. a levél tartalma: ugyanazt a forradalmian újszerű gondolkodást tükrözi, amit Pál apostol képviselt. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért őrá fogunk hivatkozni, mint a levél szerzőjére.

A levél eszmefuttatását nem könnyű megérteni, és ezt a középkorból eredő fejezetbeosztás sem minden esetben segíti. Ebben a könyvben ezért inkább a logikai egységek mentén vizsgáljuk a levél üzenetét.

Bár a Zsidókhoz írt levél a zsidókból lett Messiás-hívőkhöz íródott, üzenete napjaink keresztényei számára is legalább annyira aktuális. Ugyanakkor az eredeti  célközönség alapismereteivel ma is tisztában kell lennünk, ha meg akarjuk érteni az üzenetének mélységét:

  • Tóra (Mózes öt könyve) + Zsoltárok könyve
  • Ábrahám és a kivonulás (érdemes legalább ezeket a történeteket a levél tanulmányozása előtt elolvasni)
  • Áldozati rendszer (Mózes 3. könyve)

A zsidók évszázadokon át a Mózes által közvetített törvényrendszer irányítása alatt éltek, és a levél arról szól, hogy ez a rendszer alapjaiban változott meg Krisztus eljövetelével. Ezt az üzenetet az első századi zsidó vallásról áttért keresztények nem tudták teljes mértékben befogadni, de ami ennél is szomorúbb, hogy a kereszténység jelentős része a mai napig nem értette meg ennek a rendszerváltásnak a valódi jelentőségét. A Zsidókhoz írt levél üzenete ma is legalább annyira forradalmi az általános keresztény gondolkodásmódhoz képest, mint annak idején.

Rendszerváltás?!

Sokan e szó hallatán a politikai rendszerek váltakozására gondolnak. Ugyanakkor Istennek is van egy kormányzati berendezkedése, ami által a teremtményeit kormányozza, az Istennel és egymással való kapcsolatukat szabályozza. De ha Isten változhatatlan (Jakab 1:17), beszéde örökkévaló (Ézsaiás 40:8), a kapcsolatokat szabályozó törvénye pedig szent, igaz és jó (Róma 7:12), akkor hogyan jöhet be ebbe a képbe a változásnak akár csak a gondolata is?! Bár a „rendszerváltás” az emberi logika számára a Bibliától idegen fogalomnak tűnhet, az Ószövetség előrevetíti, hogy valamikor bizonyosan bekövetkezik egy ilyen típusú változás:

Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az ÚR.” (Jeremiás 31:31-32)

A prófécia világosan kimondja, hogy egy teljesen új rendszer fog eljönni, egy „új szövetség Izráel és Júda házával”, amely nem olyan szövetség” lesz, mint a régi. Jeremiás szavai tehát egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a régi rendszer egyáltalán nem lesz megújítva, hanem véget ér! Figyelmesen olvassuk el, hogyan folytatja a próféta:

Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az URat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.” (Jeremiás 31:33-34)

A Zsidókhoz írt levél ezt a próféciát a későbbiekben sokkal részletesebben kifejti, de a levél megértéséhez érdemes már rögtön az elején kiemelnünk belőle néhány gondolatot. A prófécia arról beszél, hogy ebben az új szövetségben mindnyájan ismerni fogják Istent, és kapcsolatban lesznek vele. Vegyük észre, hogy itt egy teljesen új rendszerről van szó:

  1. Nem lesznek különbség tanítók (papok) és tanítottak (köznép) között, mert mindnyájan egyformán kapcsolatban lesznek Istennel
  2. A bűn többé nem lesz probléma, mert nem lesz bűnökre való emlékezés

A Sínai-hegyen kötött szövetség ennek a két feltételnek nem tudott megfelelni, így ténylegesen egy új szövetségről beszélhetünk. Az evangéliumokban maga Jézus is bizonyságot tett arról, hogy egy új rendszer következik, amely más lesz, mint amit Isten az izraelitákkal kötött a Sínai-hegyen:

A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.” (János 4:20-21)

Figyeljük meg a párhuzamot Jézus szavai és Jeremiás próféciája között: Jézus azt mondta a samáriai asszonynak, hogy „eljön az óra”, amikor ez a rendszerváltás be fog következni, Jeremiás pedig azt jövendölte, hogy „eljönnek majd a napok”. De mégis, mikor jön el a rendszerváltás napja és órája? Erre a kérdésre maga Jézus válaszolt a folytatásban:

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.” (János 4:23-24)

A Megváltó pontosan megjelöli a rendszerváltás idejét: most jött el az az óra! Mostantól nem Jeruzsálemben és nem is Samáriában fogják imádni az Atyát, hanem „szellemben és igazságban”. Jézus arról beszélt, hogy az igazi imádat az emberek belső életében fog megjelenni. Ugyanarról a belső változásról beszélt, mint Jeremiás: „törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be”.

Történelmi tények

Több mint 500 évvel Krisztus előtt már Dániel prófétát is nagyon foglalkoztatta, hogyan fog helyreállni az igaz imádat. Isten látomást adott neki egy olyan hatalomról, amely megtapossa majd a templomot és Isten népét, illetve megszünteti a mindennapi templomi szolgálatot – az igaz imádat pedig csak sokkal később fog teljesen helyreállni (ld. Dániel 8:13-14). A próféta nagyon elkeseredett ezen, így elkezdett imádkozni. Válaszul egy olyan üzenetet kapott, ami az imádat gyökeres megváltozását vetítette előre (Dániel 9. fejezet). A kijelentés azt is megmondta, hogy mindez 490 év elmúltával fog megtörténni:

Hetven hét van kiszabva népedre és a szent városodra, hogy

1. megszűnjön a törvényszegés,
2. és véget érjen a bűn,
3. eltöröltessék az álnokság,
4. és eljöjjön az örökkévaló igazság,
5. lepecsételjék a prófétálást és a látomást,
6. és felkenjék a szentek szentjét.” (Dániel 9:24)

Dániel könyvének ezen próféciája döbbenetes pontossággal jelölte meg a Messiás halálának időpontját (i. sz. 31), ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ezzel véget ér a régi szövetség áldozati rendszere is (Dániel 9:26-27). Ami azonban ennél is megdöbbentőbb, az a 24. versben felvázolt radikális változás! Az első négy történés Krisztus életében kézzelfoghatóan megvalósult, de az igaz imádat keretében minket, keresztényeket is érint! Ez a prófécia egy átütő erejű változást jövendöl meg Isten népe tapasztalatában. Arról beszél, hogy ténylegesen megoldódik a bűn problémája, és eljön az örök, igaz élet. Nem, ez nem egy jövőbeli ábránd csupán, hanem egy itt-és-most tapasztalható valóság! Dániel próféciája alapján ez a szellemi síkon történt változás ugyanolyan történelmi tény, mint Krisztus kereszthalála.

Az a kérdés viszont továbbra is fennáll, hogy személyes életünkben megtörtént-e már ez a rendszerváltás. Ha még nem tapasztaljuk az új rendszer áldásait, akkor bizony még mindig a régi rendszer alapján imádjuk Istent! Pedig Isten már 2000 éve gondoskodott egy sokkal jobbról! A szellemi rendszerváltásra minden kereszténynek szüksége van, aki annak áldásait még nem tapasztalja.

Jelenések könyve ugyanerről a radikális változásról beszél:

És nagy hangot hallottam a mennyben, amely ezt mondta: Most jött el

1. a mi Istenünk üdvössége,
2. és ereje,
3. és az ő országa,
4. és Krisztusának hatalma,
5. mert levettetett a mi testvéreink vádlója,

aki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (Jelenések 12:10)

Ha most jöttek el ezek, akkor az azt jelenti, hogy eddig nem voltak? Nem volt üdvösség, erő vagy ország Krisztus előtt? Vegyük figyelembe, hogy Keresztelő János, Krisztus és tanítványai is azt hirdették, hogy elközelített a mennyek országa” (Máté 3:2; 4:17; Márk 1:15; Lukács 10:9-11). Ha valami közelít, akkor az még nincs itt! Jézus ezt mondta Isten országa eljöveteléről:

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van.” (Lukács 17:20-21)

Jézus egy belső tapasztalatról beszélt, amelynek következtében Isten uralma bennünk valósul meg. De mi a helyzet az üdvösséggel és az erővel? Ha következetesek vagyunk, akkor el kell ismerjük, hogy valójában eddig ezek sem létezhettek Krisztus előtt! Mindezeket Ő hozta el, a bűn erejétől Krisztus keresztáldozata előtt nem lehetett megszabadulni.

Sajnos manapság is sokan vannak, akik a törvény rendszerét összekeverik az új szövetséggel. Nincs is ereje az életükben az evangéliumnak! Azt hiszik, hogy abban a rendszerben élnek, amit Isten Krisztus által alapított, az életükben mégsem tudják megtapasztalni ennek áldásait. A Zsidókhoz írt levél erre a súlyos problémára kínál megoldást.