A szabály az szabály
Fiatalabb koromban történt velem, amit szeretnék most megosztani. Barátaimmal együtt nagyon szerettünk a lakóhelyünktől nem messze lévő kis erdőben tartózkodni, különböző játékokat játszottunk, illetve magunk kigondolta feladatokat és műveleteket végeztünk. Apám nagyon szigorú ember volt és megkövetelte, hogy sötétedés előtt mindig legyek otthon. Ezt mindig betartottam mert tudtam, hogy ha nem jövök időben, akkor annak „fájdalmas” következményei lesznek.
Azonban egy nyári alkalommal, mivel tudtuk, hogy csak későn sötétedik, és az erdőben amúgy is egy kicsit mindig sötétebb van, nem nagyon figyeltünk az időre. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy besötétedett. Ekkor nagyon megijedtem, hogy mit fogok „kapni” ezért.
Miért ne próbálnád meg Istent?
Ahogy elindultam hazafelé, eszembe jutott valami. A nagymamámmal minden vasárnap jártunk templomba a testvéreimmel együtt, és elsőáldozók, illetve bérmálkozók is voltunk. Arra gondoltam, bemegyek a templomba, mielőtt hazamennék. Bementem és csak úgy, az ajtótól nem messze, letérdeltem és imádkoztam magamban. Imádkozás után nyugodtnak éreztem magam, pedig ekkor már igazán sötét volt.
Isten békessége
Mikor hazaértem és beléptem az ajtón, már vártam a veszekedést, kiabálást, meg a többit. Azonban, ahogy haladtam befelé, a lakásban teljes csend volt, pedig mindenki otthon volt, mert láttam a konyhából, illetve a szobából szűrődő világosságot. Köszöntem mindenkinek és bementem a szobámba.
Leültem és elkezdtem gondolkodni, hogyan létezik ez, hogy még egy rossz szót sem kaptam. Arra gondoltam, majd biztos reggel! Azonban reggel sem történt semmi ilyesmi. Ezután gondoltam arra, hogy Isten meghallgatta az imám akkor ott este a templomban, és olyan légkört teremtett otthon, amiben teljes békesség volt. Áldottam ezért Őt akkor is és most is! ■
„És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:7
F.L.