Gyakran kérdezzük magunktól, mit együnk? „Úgy ennék valami finomat, de mit?” Sokakat furdal a lelkiismeret, mert megkívánnak ezt is, azt is – pedig hallották, tudják, hogy nem egészséges, mégsem tudnak uralkodni szokásaikon, a hagyományos ételektől való függésükön. Megint mások azt gondolják, hogy a szervezetüknek arra van szüksége, amit az ízlésük diktál. Az eredmény: rossz közérzet, megromlott életminőség, túlsúly, szégyenérzet, állandó emésztési problémák, elkeseredettség, lelki panaszok, leépülés.
Csak a természetes körülmények között termelt növényi élelmiszerek fogyasztása biztonságos. Szervezetünket Isten a teremtéskor növényi táplálék feldolgozására alkotta, ezért testi és szellemi működésünk ideális üzemanyagai a tiszta vízen kívül a gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék és az olajos magvak. Az állati és az iparilag feldolgozott élelmiszerek fogyasztása felborítja szervezetünk finom működését; és a nehezen emészthető, kémiailag szennyezett, mesterséges táplálék beteggé tesz bennünket.
Kezdetben ember és állat növényi étrenden élt. Vissza kell térnünk Isten eredeti tanácsához:
„Azután ezt mondta Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Az legyen az eledeletek. A föld minden vadjának, az ég minden madarának és a földön csúszó-mászó mindenféle állatnak pedig, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.” 1Mózes 1:29-30
Ízlések és pofonok
Általános tévhit, hogy az ízlésünk jó tanácsadó. Felnőtt korunkra ugyanis reflex-szerűen működő életvezetési szokások alakulnak ki. Csakhogy attól, hogy megszerettünk valamit, az még nem feltétlenül egészséges és biológiailag hasznos szervezetünk számára! Nagymamáról anyára, anyáról lányára szállnak a családi étkezési és életvezetési tradíciók, de ezek a hagyományok sokszor nem támogatják az egészséget. Tudatos és helyes ismereteken alapuló életmódra van szükségünk, ha tartósan egészségesek szeretnénk maradni.
Az ízlés érdekesen tud alakulni. Gyerekkoromban például nem szerettem a spenótot, a sóskát igen. A zellerkrémlevessel kilométerekre lehetett volna kergetni, és ugyanígy voltam a sárgadinnyével. A mákos bejglit meg sem kóstoltam, csak a diósat. A fehérrépát, hagymát sem ettem meg levesben. Szüleim azt mondták, hogy a tejtermék egészséges, a hús meg finom: megkóstoltam, elhittem, megettem.
Az ízlés viszont nevelés és tanulás kérdése! Ma már minden természetes növényi étel ízét szeretem, beleértve a spenótot, a zellert, és a sárgadinnyét is. Szabadulva a családom nyújtotta hagyományos vegyes étrendtől, felfedeztem a természetes növényi ételek ízét és gyógyító hatását, majd elnyertem a személyes szabadságot is az egészségemmel együtt.
Gyomorbántalmazás
Nos, első lépésként meg kell értenünk, hogy szervezetünknek nagyon finomra hangolt és bonyolult biokémiai működése van, amihez megfelelő biológiai táplálék szükséges. Teremtő Istenünk már Ádám és Éva számára biztosította a növényi étrendet. Ők az Édenkertben gyümölcsevők voltak. Mennyei Atyánk a gyümölcsök és a gabonafélék mellett a zöldségeket és az olajos magokat is alkalmasnak találta táplálásunkra. Természetes ételeket csak természetes nyersanyagokból tudunk készíteni.
A közízlés sajnos mindennapi fogyasztásra alkalmasnak tartja a gyorséttermi ételeket és az élelmiszer-ipari félkész-, ill. készételeket. Ezek, bár ízletesek és fogyaszthatóak lehetnek, de szervezetünk számára egy étel élvezeti értéke nem sokat ér. Lehet, hogy az „ízlésünk” kívánja a hamburgert, de gyomrunk, hasnyálmirigyünk, májunk, epénk, vesénk biztosan nem örül, amikor feldolgozza. Belső szerveink szívesebben vennének inkább 2-3 érett banánt, de nem tudnak szólni, hogy figyelmeztessenek. A fejünk irányít.
Egész testünk engedelmes szolgája az agyunknak. Emésztőrendszerünk, belső szerveink engedelmes alattvalóként dolgoznak, akár hosszú évekig is elviselve a legkeményebb mérgeket is. A legtöbb betegség nem Isten büntetése, csak logikus következménye az általunk okozott romlásnak.
Miért? Miért? Miért?
Beszéljünk nyíltan! Tulajdonképpen mi a baj a hússal, a tejtermékekkel, a tojással és a gyorséttermi, ipari ételekkel, cukrászsüteményekkel, valamint a hagyományos, igazi „magyaros” ételekkel? Tömören, egy gond van velük: nagyon nehezen emésztődnek és megterhelik, kimerítik a szerveket. Nemcsak a lábizmaink fáradnak el, ha sokat futunk, vagy erőltetve gyalogolunk. Évek, évtizedek alatt az egész szervezetünk belefárad a folyamatos, nehéz emésztési munkába. Először kimerül, aztán megbetegszik és végül feladja.
Isten meg akar bennünket óvni a betegségektől és a testi-lelki leépüléstől. Ő a növényi étrendet szánta az emberiség táplálására. A növényi alapú étrend fontosságát már a modern táplálkozástudomány is elismeri: egyél sok gyümölcsöt, zöldséget és fogyassz elegendő vizet.
Új kezdet
Az elinduláshoz a következő programot javaslom: Igyunk napi 2-3 liter tiszta vizet, időben egyenletesen elosztva. Aztán állítsunk össze 1-2 főétkezést különféle gyümölcsökből és együnk jóllakásig. Büntetlenül fogyaszthatunk tetszés szerinti mennyiségű gyümölcsöt, akár napi 2-3 kg-ot is, fizikai aktivitástól függően. A gyümölcsök élvezeti foka magas, viszont kalóriatartalmuk kicsi, ezért ideális táplálékok.
A gyümölcsök társai a másik étkezéskor fogyasztható zöld leveles növények: spenót, sóska, rukola, tyúkhúr, csalánlevél, gyermekláncfű levele stb.; aztán a fejes saláta, jégsaláta, római saláta; zöldpaprika, édes kaliforniai paprika, paradicsom, zöldhagyma, friss zöldfűszerek.
A táplálék-piramis
Amiből tehát napi szinten a legtöbbet kellene fogyasztanunk: tiszta ivóvíz, friss érett gyümölcs és friss zöld levelek, salátafélék. Miért? Nagyon alacsony a kalóriatartalmuk, nagy mennyiségű vizet és rostot tartalmaznak, tehát tisztítják, méregtelenítik a szervezetet. Nagy mennyiségű vízben oldott vitamint, ásványi anyagokat, nyomelemeket tartalmaznak, enzimeket, íz- és zamatanyagokat, amelyek fontosak a szervezet finom működéséhez és segítik az emésztési és beépülési folyamatokat.
A következő táplálékcsoport a zöldségek, gyökerek, káposztafélék családja. Sárgarépa, fehérrépa (petrezselyem gyökér), cékla, zeller, karalábé, fejes káposzta, brokkoli, kelbimbó, karfiol, padlizsán stb. Fontos élelmiszerek, kíméletesen párolva, főzve, vagy nyersen fogyaszthatóak. Gazdagok ásványi anyagokban, vitaminokban, kalóriatartalmuk alacsony.
A burgonya is idetartozik, nagy keményítőtartalmú, fontos élelmiszer, összetett szénhidrát, mégis könnyen emésztődik, ha párolva, héjában sütve, vagy főzve fogyasztjuk. Zsiradékkal együtt nagyon nehezen emésztődik, hasonlóan a káposztafélékhez. Kalóriadús, tartalmas étel.
Mértékletesen fogyasszuk a zöldségeket, gyökereket, káposztaféléket és a burgonyát is. A sütőtök és az ízletes édesburgonya szintén ehhez a csoporthoz tartozik, sőt, a zöldbab és zöldborsó is.
A száraz hüvelyesek csoportja magas kalóriájú élelmiszerekből áll: bab, borsó, lencse. Kalóriatartalmuk a gabonáéval vetekszik, fontos alapanyagai tápláló főzelékeknek, krémeknek. Nagyon mértékletesen fogyasszuk őket, lehetőleg ne burgonyával és gabonafélékkel együtt. Magas szénhidrát- és fehérjetartalmuk miatt aktívan és nehezebben emésztődnek, különösen kerülendő zsiradékkal együtt való elkészítésük. Tartalmas, laktató élelmiszerek, különösen ízletesek gyökérzöldségekkel együtt elkészítve.
A gabonafélék családja rendkívül népes: a búza, zab, árpa, rozs, kukorica, rizs a legismertebbek, de a hajdina, a köles, és más különleges fajták is ide tartoznak, úgymint a quinoa, amaránt stb. A gabona magas kalóriatartalmú élelmiszer, összetett szénhidrát, csak összehasonlításképpen négy és félszer több kalóriát tartalmaz, mint a burgonya.
Nagyon mértékletesen és jól megrágva fogyasszuk a gabonaféléket, lehetőleg nyers zöld levelekkel, salátafélékkel együtt. Kerülendő a burgonyával és száraz hüvelyesekkel, valamint káposztafélékkel való együtt fogyasztásuk. Különösen problematikus lehet a gabonafélék emésztése zsiradékokkal együtt, illetve a kovászos, vagy élesztővel készült kenyérfélék feldolgozása. Mértékletesen és elég emésztési időt hagyva együnk gabonaféléket. Este későn, vagy fáradtan ne gabonát együnk, hanem gyümölcsöt vagy zöldségételeket, főzelékeket.
Az olajos magvak az utolsó csoportunk: mandulafélék, diófélék, mogyorófélék alkotják, de a napraforgómag, fenyőmag is ide tartozik. Magas zsírtartalmú élelmiszerek, iparilag olajat sajtolnak belőlük. Természetes formában fogyasszuk őket és nagyon kis mennyiségben. A dió és mogyorófélék, lenmag, szezámmag, mák és társaik fontos tápanyagokat tartalmaznak, de nagy zsírtartalmuk miatt 1-2 evőkanálnál többet ne együnk naponta.
A fokozatosság elve
A változtatni akaróknak szeretnék néhány egyszerű tanácsot adni. Aki szeretne átállni a növényi alapú étrendre, fokozatosan tegye. A húsféléket, tejtermékeket és a tojást először igyekezzen tiszta forrásból beszerezni és lehetőleg ne ipari készítményeket fogyasszon (természetesen tartott csirkét, halat, biotejterméket és tojást). Ezeket az állati élelmiszereket egyék sok salátával, zöldséggel, de ne burgonyával, gabonával, hüvelyesekkel, káposztafélékkel.
Igyanak napi 2-3 liter vizet és vízfogyasztásuk maradjon tudatos. Egyenek sok gyümölcsöt éhgyomorra, és az édességeket, süteményeket ne főétkezés után, hanem a gyümölcsök megemésztése után fogyasszák. Legyen kétféle étkezésük: édes vagy sós típusú. Egy étkezésen belül lehetőleg 1-2-féle, azonos táplálékot fogyasszanak, ne többet. ■
Élő Zsolt
Következő témánk: Egyszerű receptek mindenkinek