A testi kereszténység önellentmondása és identitás-zavara. Keresztényként ki vagyok ÉN valójában? Lehetséges, hogy egy újjászületett keresztény számára az „önző én” többé már nem valós probléma?
Iratkozz fel
YouTube csatornánkra!
YouTube csatornánkra!
Sánta János Budapest, 2016. április 30.
engem az érdekelne, h ki az a keresztény szerző, akitől idéztél a 4. perc táján
Kedves János, a kijelentés E. White: Jézus élete c. könyv; „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” c. fejezetében található.
köszönöm
több kérdés is felvetődött bennem: – az egyik,h most ennél a témánál nem lett volna hasznos különbséget tenni a hús és test, lélek és szellem között? – a másik: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által”, hogyan lehetséges ez olyan hívőknél akikben a Szentszellem él? – a harmadik: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd… Tovább olvasom »
Nagyon jók a kérdések, főleg a két utolsó. 1. A lélek és szellem közötti különbségtétel valóban nem volt kihangsúlyozva ebben az előadásban annyira, mint az előző kettőben, ugyanis ennek nem szigorúan ez volt a témája. Ahol ezt fontosnak éreztem, ott pontosítottam, melyik szóról van szó, de elismerem, hogy nem volt következetes a szóhasználat. 2. Egy keresztény számára ugyanúgy lehetséges az elszakadás, mint ahogy Ádámnak és Évának – akik egyek voltak Isten Lelkével – lehetséges volt meghozni azt a döntést, hogy Nélküle akarnak élni. Mert „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság” (2Korinthus 3:17). A Krisztus szellemével egyesült emberi szellem továbbra… Tovább olvasom »
köszi a válaszokat.
ad 3
még az a kérdés generálódott bennem, h honnan tudhatom, h nem az önhittség csapdájában vagyok?
Először is szeretném leszögezni, hogy az Isten kijelentésében való személyes hit (tehát ami magára vonatkoztatja az igét/ígéreteket) nem önhittség. Én az előadásban erről a személyes hitről beszéltem. Az önhittségnek alapvetően kétféle megnyilvánulási formájáról beszél Pál: 1. Liberalizmus / Szabadosság (l. 1. Korinthusi levél) 2. Legalizmus / Törvényeskedés (l. Galatákhoz ill. Zsidókhoz írt levél) Ezen kategóriák alapján azonban senki nem szokta elismerni, hogy önhittségben van, mivel ezeket a kategóriákat nagyon sebesen lerázzák magukról az emberek, akkor is, ha igaz. Mégis, bármilyen különös, ez a két egymásnak homlokegyenest ellentmondó hozzáállás ugyanazt produkálja: testi kereszténységet. Az egyik legbiztosabb jele az önhittségnek tehát az,… Tovább olvasom »
miből gondolod, h a lelkiismeret hiteles csatorna? ismersz olyat, aki nem csúszott el a tiszta lelkiismeret megőrzésében?
A tiszta lelkiismeret jelentőségét Pál apostol emeli ki legjobban, pl. itt: „tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.” (1Timóteus 1:19) Egyszerű a képlet: ha valaki nem törekszik jó lelkiismeretre, annak előbb-utóbb megszakad az Istennel való kapcsolata. Miért? Mert Isten a lelkiismereten keresztül szól az emberhez, és ha az ember ezt a hangot elnémítja magában, akkor ezzel elvágja a kapcsolatot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy valaki tudja valamiről, hogy rossz, és mégis megteszi – és ezzel befellegzett neki, mert megölte a lelkiismeretét. Azért ez nem ilyen könnyű. Ahogy írtam is,… Tovább olvasom »
akkor megvárom a következő előadást és nem kérdezek már többet csak az előbb feltett kérdést, amire nem válaszoltál, mert nem az volt a kérdés, h fontos-e jó lelkiismeretre törekedni, hanem:
” ismersz olyat, aki nem csúszott el a tiszta lelkiismeret megőrzésében?”
+ 1
ha igen, honnan tudod?
Leírtam, mit értek a lelkiismeret elvetése alatt, ennek ellenkezője a tiszta lelkiismeretre való törekvés, ill. annak megőrzése. Én úgy gondolom, azok a keresztények, akik őszinte kapcsolatban vannak az Úrral, azok az utóbbi kategóriába tartoznak. Ismerek olyan keresztényeket, akiket őszintének tartok, és törekszenek a lelkiismeretük tisztán tartására. Pl. téged is ilyennek tartalak, de lehet, hogy csak azért, mert még nem ismerlek eléggé 🙂 Hogy ki esik ebbe a kategóriába, teljesen szubjektív vélemény, és nem is hiszem, hogy egymás lelkiismereti állapotát objektíven fel tudnánk mérni. Hiszen „melyik ember ismeri az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, mely benne lakik?” (1Korinthus 2:11;… Tovább olvasom »
Sajnos lekéstem erről a beszélgetésről. Azért leírom a kérdésemet. Én még csak ismerkedem ezzel a témával amit talán úgy szokás mondani hogy kereső vagyok vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. De ahogyan néztem ezeket a videókat itt az oldalon úgy bennem is feltevődtek a kérdések amik itt a hozzászólásokban, de van valami amit nem értek vagy nem tudom hogy az előadó a videóban hogy értett pontosan mert a videókban arról beszél hogy miután az ember kapcsolódik az Isten Szellemével és lesz új teremtménnyé és bűntelenné, azután még mindig lehetséges hogy valamiért megbotlik mert a régi bűnös szokások a testében vannak… Tovább olvasom »
Kedves Ferenc! Nem késett le a beszélgetésről, és nagyon jók a kérdései. Helyes megállapítás, hogy az ember számára lehetséges az, hogy évekig szellemben jár, és egyszer csak meglankad az ébersége, megbotlik, és lesz egy testi megnyilvánulása. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Isten visszavonja a Szellemét. Ő nem a visszavonásnak Istene, és nem vesszővel a kezében figyeli, mikor botlunk már meg, hogy jól agyonüssön. Jézus világosan megmondta, hogy Ő nem kárhoztatni jött, hanem megmenteni és megtartani. Ő nem engedi ki a kezéből holmi semmiségért azt, amit oly drágán vásárolt meg! Amikor valaki megbotlik, akkor az újjá nem született teste produkálja… Tovább olvasom »
Köszönöm szépen a választ! Igazából Dávid zsoltára miatt merült fel ez bennem „Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent szellemed ne vedd el tőlem.” Zsolt 51:13
De igazándiból az is lehetséges hogy itt az Isten jelenlétének más megnyilvánulásáról van szó? Mert ugyebár az előadássorozatban is elhangzik hogy az Ószövetségben még nem volt elérhető az ember szelleme számára hogy az Isten Szellemével kapcsolódjon.
Az ószövetségi időben nem volt elérhető az ember számára az Isten szellemével való egyesülés, az csak pünkösd óta vált elérhetővé. Így Dávid nem is beszélhetett arról a tapasztalatról, ami minden keresztény kiváltsága Krisztus Jézusban. Neki csak az Isten jelenlétéről és befolyásáról volt tapasztalata (amit vissza lehet vonni bármikor), az Istennel egybeszerkesztett, új természetről nem. Az Ószövetség olvasásakor mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy abban az időben még nem rendelkeztek a hívők mindazokkal a kiváltságokkal, amiket Krisztus áldozata valóságosan elhozott az embereknek.
Köszönöm a türelmét hozzám János! Örülök hogy létezik ez az oldal mert sokat tanultam a videókból és irományokból és a témák is nagyon gyakorlatiasak. Remélem még sok újat fogok tanulni innen. Isten áldását!