Rólunk Bemutatkozás és kérdések

„Na, ezek meg kik?” A legtöbb emberben valami ehhez hasonló kérdés fogalmazódik meg elsőként, amikor egy új gondolattal találkozik. Bár meggyőződésünk, hogy az igazság független attól, hogy ki mondja, személyes bizonyságtételünkkel is készséggel tanúskodunk Urunk irántunk való nagy szeretetéről. Ahogy Pál is kijelentette:

„Azért mivel ilyen szolgálatban vagyunk, mint akik irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.”

2Korinthus 4:1-2

A szerkesztőről

Mindenekelőtt a Hitből hitbe szerkesztőjeként szeretnék bemutatkozni és bizonyságot tenni Jézusról. Sánta János vagyok, 2009 óta nős, és három gyermek boldog apja. Református családban nőttem fel, és bár gyerekként járnom kellett templomba, a Bibliát és a kereszténységet csupán üres hagyománynak és időpocsékolásnak tartottam. A szüleimnek nem volt élő hite, de nagyszüleim imádkozó emberek voltak, és hiszem, hogy Isten meghallgatta egyszerű imáikat, és munkált a szívemben.

Középiskolás koromban ráébredtem, hogy az a boldogság, amivel e világ kecsegtet, délibáb csupán. Közben kapcsolatba kerültem keresztény fiatalokkal, és éreztem, hogy valójában Jézusra van szükségem, de még nem tudtam Róla eleget, és nem voltam bizonyos a Biblia szavahihetőségében sem. Miután azonban komolyan elkezdtem foglalkozni a Bibliával és a keresztény hittel, meggyőződtem arról, hogy a Biblia igaz és Jézus valóságos. Ennek nyomán ért meg bennem az az elhatározás is, hogy egyedül Őt tegyem életem Urává, és 18 évesen átadtam az életemet Jézus Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése, amit soha nem fogok megbánni! Mindenkor hálát adok Istennek, aki oly nagyon szeretett engem és magához vont Fia által!

Megtérésemkor eltökéltem, hogy egyedül Jézust fogom követni, bárhová vezet. Csakhogy hamar rá kellett jönnöm, hogy az egyházak nem igazán segítik a hívőket lelkiismereti meggyőződésük követésében, sőt inkább hátráltatják. Sajnos az indítékok tekintetében ma sem jobb a helyzet, mint Jézus korában volt:

„Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából, mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”

János 12:42-43

Jézus azt mondta, Istent Szellemben és igazságban kell imádnunk (János 4:24). Igazság tekintetében egyedül Isten Igéje a mértékadó (János 17:17), erre pedig az Úr Jézus – ígérete szerint – minden hívőt kész elvezetni a szent Szellem által (János 16:13). Ha mi is készek vagyunk félretenni az emberi elképzeléseket és tanításokat, gyermeki kíváncsisággal és nyíltsággal várva Isten tanítását, Ő valóban el tud vezetni bennünket a tiszta igazságra. Ez az az út, amelyen Isten megtérésemkor elindított, és amelyen azóta is igyekszem járni, még ha emiatt sokszor ellentétbe is kerülök a mások, vagy a saját magam által dédelgetett elképzelésekkel. De „inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug…” (Róma 3:4)

A Hitből hitbe keresztény szolgálatról

Megtérésemtől fogva vágytam arra, hogy Isten művében tevékenykedhessek. 2011-ben Isten elhívott tanári állásomból, hogy teljes időmben Őt szolgáljam. Egy olyan szolgálat indítását helyezte a szívemre, amiből minden keresztény épülhet, Jézus Krisztus és az evangélium titkának még mélyebb megismerése által. Így született meg a Hitből hitbe

[Néhány gyakori kérdés és válasz:]

Kik állnak a Hitből hitbe mögött?

Egyrészt a Hitből hitbe folyóirat és weboldal szerkesztője (lásd fent). Másodszor azok a munkatársaim, akikkel szoros egységben vagyunk, és együttműködünk a szolgálatban – legközelebbi munkatársam személyes bemutatkozását lásd lentebb. Továbbá több keresztény testvérünk, akik szívükön hordozzák ezt a szolgálatot, és tevőlegesen, áldozatos munkájukkal vagy imádsággal támogatják működését.

Akkor tehát egyház vagytok?

A Hitből hitbe nem egy egyház vagy felekezet, és nem kötődik ilyen jellegű szervezetekhez. Ezek a fogalmak és struktúrák nincsenek összhangban Jézus Krisztus kinyilatkoztatott tervével, aki tanítványai egységéért imádkozott (János 17:11). Ez a teljes egység csak a Krisztussal való személyes kapcsolat nyomán valósulhat meg, az Ő megismerése által (Efézus 4:13). Amíg mindnyájan eljutunk erre, addig sem kell többnek vagy másnak állítanunk magunkat, mint amik valójában vagyunk: Jézus Krisztus tanítványai. Isten minden gyermekét szereti, és meggyőződésünk, hogy ha nekünk kegyelmet ad az Úr az Ő megismerésére, akkor minden keresztény testvérünket ugyanúgy el tudja vezetni oda, ahova Ő akarja, a maga idejében.

A Hitből hitbe egy olyan szolgálat, melynek középpontjában nem egy gyülekezet vagy egy szervezet áll, hanem azzal az evangéliumi szemlélettel és üzenettel való szolgálás, amelyet mindnyájan magunkénak érzünk. Ennek értelmében senkit nem hívunk egyik egyházból másik egyházba – ellenben minden keresztényt bátorítunk Jézus Krisztus személyes és feltétel nélküli követésére! Legfőbb célunk, hogy az embereket az élő Krisztus megismerésére vezessük, és hozzájáruljunk keresztény testvéreink hitbeli növekedéséhez.

Van valamilyen közösségetek?

Mivel nagyra értékeljük a keresztény közösség által nyújtott kiváltságokat, időközönként szervezünk nyílt találkozókat, ahol mindenki épülhet a hitben Isten Igéje és a személyes bizonyságtételek által. Kérdéseinket, bibliai meglátásainkat az őszinteség és a szeretet légkörében beszéljük meg – a testvéri közösség megélésében pedig az sem jelent akadályt, ha nem értünk mindenben egyet. Alkalmainkon mindenkit szívesen látunk, számítás és elvárások nélkül. Örülünk annak, ha bárki bármilyen áldást el tud vinni szolgálatunkból vagy közös alkalmainkról otthonába vagy gyülekezetébe, és tovább növekedhet Krisztus ismeretében – hitből hitbe.

Rendszeres programunk egy 4-5 napos, nyári bibliakonferencia. Külföldi testvéreink látogatása és szolgálata mellett külön öröm ilyenkor, hogy az ország különböző pontjain élő testvéreinkkel is találkozhatunk, és együtt épülhetünk a hitben.

Mi a hitvallásotok?

A Biblia és csakis a Biblia. Semmi sem zárja el jobban Isten gyermekeit az Istentől jövő új világosságtól és a keresztény egység megvalósulásától, mint egy rögzített hitvallás, és az ahhoz való ragaszkodás. Ha nem lenne több tanulni- és felejtenivalónk Isten dolgait illetően, valószínűleg már a mennyben lennénk. Éppen ezért csak és kizárólag a Bibliát tartjuk az igazság egyetlen hiteles zsinórmértékének, ennek magyarázatait (hitvallásokat) nem – még akkor sem, ha valamivel történetesen egyetértünk. Az emberek (az emberi magyarázatok) sokszor tévednek, egyedül Isten nem téved, és Ő azt ígérte, hogy tanítványait elvezérli minden igazságra.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lennének bibliai felismeréseink. Vannak igazságok, amiket fontosnak tartunk, viszont tételes hitvallás közlését nem tartjuk helyesnek. A legtöbb, amit írhatunk, egy (nem kimerítő) lista azokról a témákról, amelyek különösen hangsúlyosak szolgálatunkban:

  1. Isten és Krisztus személye és jelleme
  2. Isten megoldása az ember valódi problémájára
  3. Az újjászületés és a keresztény élet valósága
  4. Jézus Krisztus követése, és a Vele való személyes kapcsolat
  5. A törvényhez való viszonyulás az evangélium fényében
  6. Együttműködés Istennel a megváltás művének befejezésében
  7. A világtörténelem lezárulása a bibliai próféciák alapján

Legközelebbi munkatársam

[Legközelebbi munkatársam személyes bemutatkozása és bizonyságtétele:]

Gégény Rudolf vagyok, nős, három gyermek édesapja. A Hitből hitbe folyóirat összeállításához járulok hozzá cikkekkel, valamint a missziószolgálatot hangszeres zenével és a videószerkesztési munkában részt vállalva támogatom.

Kisgyerekkorom óta keresztény közegben nőttem fel, majd 18 évesen megkeresztelkedtem a reform adventista egyházban. Ezután teológiai és misszionáriusi képzésen vettem részt, majd egész fiatalon missziós tevékenységet kezdtem végezni. 27 évesen lelkésszé szenteltek, és a következő tizenkét évben lelkészként tevékenykedtem. Bár ebben az időszakban sok áldást nyertem és továbbítottam, valamint olyan munkatársakkal működtem együtt, akikre most is örömmel emlékezek vissza, és máig kedves testvéreimnek tekintek, valami mégis hiányzott. Sokat tudtam Jézusról – részben tévesen –, és szívet érintően tudtam beszélni Róla, de valójában nem ismertem Őt. Itt nem az elméleti ismeretre gondolok, hanem arra, amit a Biblia az Ő megismerése alatt valójában ért: az Ővele való szoros, élő kapcsolatra. Arra, amikor Jézus Szelleme által valóságosan bennem él, életemben a Szellem gyümölcseit termi, és ezt az egységet napról napra tapasztalom.

Ugyanakkor felismertem, hogy az egyházi tanítások – valószínűleg az összes egyházé – akadályozzák ennek a megvalósulását. Egyrészt az Istenségről alkotott közfelfogás, másrészt az Isten bennünk lakozásáról és törvényének életünkben elfoglalt helyéről való nézetek mind súlyos akadályát képezik annak, hogy Jézus képmása kialakuljon bennünk. A keresztények évszázadok óta sokan törekszenek arra, hogy visszahozzák az apostoli idők diadalmas kereszténységét, a téves nézetek azonban akadályozzák ennek megvalósulását.

Amint ezeket a felismeréseket elkezdtem képviselni, hamarosan az egyházon kívül találtam magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi az „abszolút igazság birtokosaiként” felette állnánk a „tévedésben leledző egyházaknak”. Kereső emberek vagyunk, akik napról-napra tanulunk Istentől. Ő azonban egy úton indított el minket, amin ha Jézussal együtt végigmegyünk, Isten célja valósulhat meg az életünkben.

Ugyanakkor azt is látom, hogy amennyi új dolgot tanulok, legalább annyi régi berögződést el is kell felejtenem – mindazt, ami gyengíti hitemet és akadályozza Jézus működését bennem. De ahogy növekszek keresztény tapasztalatomban, egyre jobban ámulok Isten mind jobban feltáruló szeretetén! Erre hívlak téged is, Testvérem: tarts velünk ezen az úton, kutassuk és tapasztaljuk meg együtt, „milyen nagy… e titok dicsőségének a gazdagsága, hogy bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége” (Kolossé 1:27)!