Sodoma és Gomora romjai Az örök tűz hamvai

A városok elhelyezkedése

„Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is.”

1Mózes 19:24-25; Új prot. ford.

E két város és a síkság többi településének helyét évszázadokon keresztül sokan próbálták megfejteni. Némelyek a Holt-tenger fenekén képzelték el, mások a Holt-tenger jordániai partjainál látható öt régészeti helyszínen vélték felfedezni őket. Azonban az utóbbi 5 helyszín 150 méterrel a síkság felett található, nem a Biblia által említett alföldön, valamint nagyon kicsi területen fekszenek, a legnagyobb is csak 40.000 m².

Ron Wyatt nem tervezte megkeresni ezeket a városokat. Kutatásai folyamán már több tucatszor áthajtott ezen a vidéken, míg az 1980-as évek elején, egyik útja alkalmával hirtelen furcsa alakzatokat vélt felfedezni, amelyek fehér színű városfalaknak és épületeknek látszottak. Évekig nem kezdett vele semmit, míg aztán 1989-ben nekilátott feltárni a települések romjait. Az általános felfogással ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy a városok nem egy helyen koncentrálódtak. A Holt-tenger déli csücske alatt találta meg az első helyszínt, további hármat a tenger mentén, észak felé; majd miután még északabbra utazott, a tenger felett kb. 15 km-rel megtalálta az ötödik város romjait is.

Amikor a Bibliában a települések elhelyezkedésére vonatkozó utalásokat keresett, kiderült, hogy azok a kánaániak határvidékét képezték.

„A kánaániak határa pedig Szidóntól Gerár felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt.”

1Mózes 10:19

Nem látszott logikusnak, hogy a Szentírás határvidékként említse e városokat, ha Sodoma, Gomora, Adma és Cebóím mind egy helyen, a Holt-tenger déli csücskénél helyezkedett el. Persze elsőre Ron feltételezése is túl fantasztikusnak tűnt – miszerint a városok egy kb. 80 km hosszú sávban helyezkednek el. Azonban az Írás az ő elméletét igazolta:

„Saul és fia, Jónátán és a velük levő nép Benjámin városában, Gebában tartózkodott, a filiszteusok pedig Mikmásznál táboroztak. Akkor kivált a filiszteusok táborából három csapat. Az egyik csapat az Ofrá irányába vivő úton Súál földje felé tartott. A másik csapat a Béthórón felé vivő útra fordult. A harmadik pedig a határ felé vivő útra fordult, mely a Cebóím völgyén át a puszta felé tart.”

1Sámuel 13:16-18

Ha megnézünk egy bibliai térképet, láthatjuk, hogy a Mikmászból kiinduló filiszteusok egyik serege északra, a másik délre, míg a harmadik keletre indult – keletre, Cebóim völgye felé, pontosan arra a helyre, amit Ron utolsóként fedezett fel! Noha a város rég elpusztult, a neve fennmaradt, mint ahogy a Sodoma-hegy is mindmáig a Sodoma nevet viseli. Izrael elfoglalta Kánaán földjét, így Cebóím Saul idejében Izrael határvidéke volt.

Az Ábrahám idejéből származó leírás is arra utal, hogy ezek a városok nagyobb területet öleltek fel:

„Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól. Abrám Kánaán földjén le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott.”

1Mózes 13:10-12

Lót városról városra vándorolt a Jordán mellett, ami azt mutatja, hogy e települések nem közvetlenül egymás mellett feküdtek – hiszen az Ábrahámtól való elválásnak is az volt a fő oka, hogy nyájának nagy hely kellett. Valószínűleg mindegyik várost nagy legelő és ültetvény vette körül.

Fehér hamu

Miután Ron az egyik területet munkatársaival megvizsgálta, azt találta, hogy az ott lévő anyag fehér színű, míg az azt körülövező kőzet barna. A fehér anyag nagyon határozott peremvonalakkal rendelkezik, és a peremvonalakon túl mindenfelé a barna kőzet található. Ezek a peremvonalak a város határvonalai is voltak egyben, ezért alkotott a fehér anyag határa egyenes vonalakat és tökéletes négyzetet, mely a földtanban nem fordulna elő.

A hivatalos, tudományos értelmezés szerint ez a fehér anyag úgy került oda, hogy a Holt-tenger valamikor az egész területet beborította, létrehozva ezt a fehér színű lerakódást, és mivel valamikor víz alatt volt, ezért agyagot tartalmaz. Amikor azonban Ronék a fehér anyagból mintát vettek, és több laboratóriummal is megvizsgáltatták, kiderült, hogy agyagot nem tartalmaz, sohasem volt víz alatt, és az egész valójában hamu. Ez ismét igazolta Isten Igéjét:

„Sodoma és Gomora városait elhamvasztva pusztulásra ítélte…”

2Péter 2:6

Felismerhető építmények

A legjobb állapotban maradt várost, Gomorát vizsgálva Ron azt találta, hogy ezekben a városokban épületszerű szerkezetek láthatók, melyek most hamuból állnak. Vannak ajtók, ablakok és különféle helységek, amelyekbe ma is beléphetünk – természetesen a hamu omlásveszélyes!

Ron Wyatt olyan összekapcsolódó utcákat is talált, amelyeken még ma is végig lehet sétálni. Az utcák szintje sokkal alacsonyabb, hiszen az évezredek során a területen végigzúduló futóárvizek elmosták az utcák eredeti szintjét.

Amint Ron az ősi városban sétálgatott, felismert olyan épületszerkezeteket, amelyek egy kánaáni várostól tipikusan elvárhatóak. Zikkuratokra és két – keletre néző – szphinxre is rátalált, melyeket egy „templomhegyre” helyeztek, és amelyek pogány isteneik dicsőítési helyéül szolgáltak. A kánaániak városaikat dupla fallal vették körül, ami Gomora maradványainál jól megfigyelhető.

Millió elégett kéngolyó

Több oxidálódott bronz lándzsahegyet, sőt egy teljesen hamuvá vált csontvázat is találtak Sodomában. A csontvelő látható volt minden egyes csont végénél. Molekuláris frekvenciagenerátor segítségével aranysót is találtak, mely a gőzölgő arany mellékterméke.

A nyilvánvaló kérdés az lehetne, hogy ha ezek a városok 3900 évvel ezelőtt elpusztultak, hogyan lehetséges, hogy a hamu nem tűnt el teljesen? A kutatások bebizonyították, hogy azok az anyagok, amelyeket kénnel égetnek el, olyan hamut hagynak hátra, melyek nehezebbek, mint az eredeti anyag, így azt a természet erői nem tudják olyan könnyedén elmosni. A Biblia így fogalmaz:

„Az ÚR pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára és Gomorára.”

1Mózes 19:24

A kénkő – ahogy neve is mutatja – kén, és Ron Wyatt pontosan azt találta, amiről a Biblia beszél: kénköves golyók milliói vannak beágyazódva ezekbe a tiszta, hamuszerű maradványokba.

A kén a természetben általában sárga színű, és csak vulkánok, szulfidos érctelérek környékén, illetve anhidrites, gipszes, mészköves és sódómos üledékes kőzetek mentén található meg. Az itt talált kén azonban egyedi a világon, ugyanis gömbölyű, fehér, és állaga olyan, mint a tömör por. A természetben előforduló kén rendszerint 30-40%-os elemi kéntartalommal rendelkezik, míg ezek a golyók 95-98%-os tiszta kénből állnak. Szennyezettségét a fémek okozzák, melyek egykor az égés során kibocsátott hőt fokozták. Kb. 2700-3300 Celsius fokon égnek. A kénkövet különféle teszteknek vetették alá a Tennessee állambeli Knoxville város Galbraith Laboratóriumában, valamint ezektől függetlenül Ross Patterson is végzett rajta vizsgálatokat Új-Zélandon.

A kénkövekről az is megállapítható, hogy egykor égésben voltak, ugyanis égési gyűrűk veszik őket körül, mely szintén egy olyan jelenség, amely nem jelentkezik a természetben. Ez a 98%-os kén egyedi a bolygónkon – mert az égből érkezett.

Ezek a városok valóban páratlanok. Más települések, amelyek tűz vagy vulkánok által pusztultak el – mint amilyen Pompeji is –, egy felső hamuréteggel rendelkeznek, mely alatt azonban az eredeti anyag helyezkedik el. Itt viszont egész városokat láthatunk teljesen hamuvá válva – pontosan úgy, ahogy a Bibliában le van írva.

Néhányan úgy gondolják, hogy a hamuban lévő vonalak a természetes üledékképződés eredményei, ez azonban nem lehetséges, hiszen sok helyen függőlegesen futnak. Ez a jelenség valójában a termikus ionizáció, azaz az égés folyamán lejátszódó kémiai reakció eredménye.

A hamut később újabb vizsgálatoknak vetették alá, ami kimutatta, hogy valóban 100 %-ban hamu, összetételére nézve pedig kalcium-szulfát és kalcium-karbonát. Ilyen anyagot pedig pontosan akkor kapunk, amikor mészkövet kén jelenlétében égetünk.

Ron Wyatték mind az öt városnál elvégezték a vizsgálatokat, és mind az öt helyszínen ugyanazokat a kéngolyókat találták.

Fekete arany

A romokból is látszik, hogy ezek a városok – Cóar kivételével – hatalmas települések voltak, melyekben sok ezer ember lakott. Noha ma a Jordán folyó az elpusztult városok völgyében található Holt-tengerbe folyik, ez azelőtt nem így történt. A Jordán korábban az Akabai-öbölbe folyt, és egész völgye egy csodálatos, virágzó vidék volt.

A terület ráadásul tele volt szurok (bitumen)-forrásokkal (1Mózes 14:10), ez pedig valami másra is rámutat. Sodoma és a környező városok egyik fő bűne közismerten az erkölcsi elhajlás volt, azonban volt valami, ami jelentősen hozzájárult ehhez:

„Íme, ez volt húgodnak, Sodomának a bűne: bár fenségben és kenyérbőségben, gondtalan békességben élt ő és leányai, de a szűkölködő és szegény kezét nem fogta meg.”

Ezékiel 16:49

Tehát bűnössé válásuk gyökere valójában nagy gazdagságukban és henyélésükben rejlett, illetve abban, hogy a máshol, kevésbé jól élőkre nem gondoltak és azoknak nem segítettek.

Miért voltak ilyen gazdagok? A bitumen abban az időben – a korabeli eblai táblák szerint – a legdrágább anyag, amit általánosan használtak. Az itteni embereknek csak ki kellett sétálni a városaikból és kimerni a szurkot a forrásokból. Nem volt szükségük nehéz munkára. Azért is próbálták más királyok hatalmuk alá hajtani őket, hogy részesülhessenek hatalmas gazdagságukból.

Ugyanakkor bitumenforrások általában olyan helyen találhatók, ahol a föld alatt nagy kőolajmezők húzódnak, s tartalmuk felszivárog a felszínre. Bizonyára ez is közrejátszott abban a hatalmas pusztulásban, aminek eredményeképp egy tó formálódott, a folyó elzáródott, és az egész – valaha termékeny – vidék kietlen pusztasággá változott.

Az eblai táblákkal kapcsolatosan még egy dolgot érdemes megjegyeznünk: Ebla városa az öt elpusztult településsel egy időben létezett, és az ott talált több ezer éves agyagtáblák nemcsak megemlítik az öt elpusztult várost, hanem pontosan ugyanabban a sorrendben sorolják, mint a Biblia; sőt még Birsának, Gomora királyának a nevét is tartalmazzák (1Mózes 14:2).

Intő példa

Mindezek csodálatosan igazolják azt, hogy Isten Igéjének minden története a valóságot írja le. A Biblia azonban nemcsak a múltról számol be, hanem a jelenre és a jövőre nézve is tanulságul szolgál. Bemutatja, milyen következményei lesznek, ha valaki azt az életmódot választja, amit ezen városok polgárai választottak:

„Amint Sodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és idegen test után jártak, intő példa gyanánt vannak előttünk, örök tűz büntetését szenvedik.”

Júdás 1:7

„Sodoma és Gomora városait elhamvasztva pusztulásra ítélte, hogy példát állítson azoknak, akik majd istentelenkedni fognak.”

2Péter 2:6

Isten ítélete nyilvánvalóvá tette, hogy az istentelenség útja előbb-utóbb a teljes és végérvényes megsemmisüléshez vezet, melyről e városok hamvai sok ezer év után is tanúskodnak.

E városok azonban nemcsak magukra hoztak pusztulást, hanem befolyásukkal a hívő Lót egész családját is megrontották. Lót a könnyű életet választva nem gondolt bele, hogy ez szerettei elvesztéséhez fog vezetni. Jézus ezért tanácsolja nekünk, akik a világ végnapjaiban élünk:

„Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.”

Lukács 17:32-33

Napjainkban a világ fejlett, gazdag része rohamléptekkel halad ugyanebbe az irányba. Kérjük Istent, hogy óvjon meg minket az akkori városok útjának követésétől, és tegyen minket eszközeivé, hogy figyelmeztetni tudjuk a világot, mely egyre gyorsabban száguld a végső pusztulás felé. ■

G.R.

Képek: arkdiscovery.com