6. fejezet (folytatás) Kocsma-vita Úgy érzem, le kell írnom egy esetet, amikor meghallgattatott az imádság, és eredménnyel járt az Istenben való kitartás. Ohioban, vidéken tartottam összejövetelt. Úgy tűnt, ott van a munkaterületünk, mivel azon a tájon nem sűrűn voltak nagyobb összejövetelek. A megválasztott gyülekezeti vén beszélt vasárnap és hétfő este is. Jól kiprédikálta a kocsmát, […]
Címke: napló
Bevington naplója XV. Leforrázva
6. fejezet (folytatás) Egy leforrázott láb Tartottam egy összejövetelt Ohioban, ahol sokan üdvösséget nyertek; így két évvel később valaki küldött nekem pénzt, hogy újra látogassam meg őket. Az összejövetel előrehaladtával érzékeltem, hogy hiányzik az egyik testvérnő, aki az előző alkalmakon való megtérése után igen erős oszloppá lett. Csodálkoztam, vajon miért nem látom. Talán elköltöztek – […]
Bevington naplója XIV. Összehangolt utak
6. fejezet (folytatás) Két tűz között Amikor Ohioban tartottam összejövetelt, valakitől megtudtam, hogy egy testvérnő miért nem tud jönni: már hónapok óta az ágyat nyomja, és a lánya végzi a házimunkát. Földművesek voltak. Bár általában nem szoktam csak úgy – mármint felkérés nélkül – elmenni, és imádkozni betegek gyógyulásáért, ezúttal úgy éreztem, muszáj felkeresnem. Elmentem […]
Bevington naplója XIII. Személyre szabott isteni gondoskodás
6. fejezet Szívesen emlékezünk John Wesley-re, és szeretem gyakran felidézni Istentől jövő mondásait és tetteit. A menny minden ereje Isten rendelkezésére áll. Ő csak szól, és az elemek engedelmeskednek akaratának. Milyen igaz: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Ha Istenbe vetett hitünk korlátlan, akkor „amit csak kérünk, megkapjuk”. Ámen! De a Wesley műveiben feljegyzett csodálatos dolgok […]
Bevington naplója XII. Isten bolondja
Nagy örömömre szolgál újra leírni ezen tapasztalatokat, és remélem, hogy másoknak is ugyanolyan áldást jelentenek majd, mint nekem. A valódi, kitartó, önzetlen imádság mozgásba hozza a dolgokat; és fontos, hogy komolyan is gondoljuk, amit kimondunk.
Bevington naplója XI. Csodálatos megtérések
5. fejezet (folytatás) Az Úr indítása A következőkben Isten néhány csodálatos művéről számolnék be. Szombaton ott maradtam, és az esti prédikáció inkább gyülekezeti dicsérő alkalomba váltott át, alig beszéltem. Vasárnap csak éjfélkor tértünk nyugovóra. Mind a négyen, akik üdvösséget nyertek, egész vasárnap a megszentelődésért imádkoztak. Amikor hétfő reggel hét órakor felkeltem, mind a négyüket a […]
Bevington naplója X. Az isteni gyógyítás igazságai
5. fejezet Mi nem jellemző az isteni gyógyításra? Nem orvosságok általi gyógyulás. Nem képzeletbeli gyógyulás. Nem az akaraterő gyakorlása. Nem a hipnózis hatalma. Nem New Age, nem hókuszpókusz. Nem spiritizmus, nem okkultizmus. Nem hitgyógyászat vagy imagyógyászat; a hit és az ima csak utat nyit a gyógyuláshoz. Nem végleges védelem a halál ellen, csak erőt ad […]
Bevington naplója VIII. Gyógyulás kijelentés által
„Testvérek, egy vallomással tartozom Nektek” – mondta könnyeivel küzdve, majd jobb kezét kinyújtva rám mutatott. – „Annak az embernek az imái meghallgattattak tegnap este. Nem mondhatok mást, csak azt, hogy ma reggelre teljesen meggyógyultam!”
Bevington naplója VII. Szabadulás a pusztulás verméből
Bevallom, hogy teljes missziómunkám során nem találkoztam még egy olyan elvetemült, reménytelennek tűnő esettel, mint amilyen ez volt. Elmondtuk az asszonynak, mi volt a neve 15 évvel ezelőtt. Emlékezett rá, nem tagadta. Elgondolkodtam, vajon Jézus tud-e még valamit tenni egy ilyen szerencsétlen teremtésért?
Bevington naplója VI. Missziómunka Jézus vezetésével
Ebből is látszik, hogy amikor félreállunk az útból, Isten akkor tud dolgozni; legtöbbször éppen azért nem tud munkálkodni, mert mi beleavatkozunk az Ő munkájába. Ó, bárcsak félre tudnánk húzódni valami kis sarokba, hogy ne akadályozzuk Őt, és akkor meglátnánk Isten munkáját!
Bevington naplója V. Isten bölcsen vezet
Egyesekben talán felmerül a kérdés, hogy ha azt a vezetést kaptam, hogy menjek el a sátoros összejövetelre, akkor mi dolgom volt 58 km-re onnan? Nos, Istennek kész terve volt az egész üggyel. Ha Isten megpróbálta volna elmondani nekem mindazt, amit tenni készült, talán soha nem tudta volna megértetni velem.
Bevington naplója IV. Megéri Istenre figyelni
Elhatároztam, tovább várakozom az Úr előtt az odvas fatörzsben, mert okvetlenül biztosra akartam menni. Még 48 órát maradtam kényelmes szállodámban – összesen 120 órát töltve ott –, hogy egyenesen a főhadiszállásról kapjam az utasításokat.