Bejegyzések tapasztalat címkével

Bevington naplója XV. Leforrázva

Hozzászólás

6. fejezet (folytatás) Egy leforrázott láb Tartottam egy összejövetelt Ohioban, ahol sokan üdvösséget nyertek; így két évvel később valaki küldött nekem pénzt, hogy újra látogassam meg őket. Az összejövetel előrehaladtával érzékeltem, hogy hiányzik az egyik testvérnő, aki az előző alkalmakon való megtérése után igen erős oszloppá lett. Csodálkoztam, vajon miért nem látom. Talán elköltöztek – gondoltam. Nem tudtam megkérdezni senkit felőle, mert valahogy mindig csak … Tovább Bevington naplója XV. Leforrázva »

Bevington naplója XIV. Összehangolt utak

Hozzászólás

6. fejezet (folytatás) Két tűz között Amikor Ohioban tartottam összejövetelt, valakitől megtudtam, hogy egy testvérnő miért nem tud jönni: már hónapok óta az ágyat nyomja, és a lánya végzi a házimunkát. Földművesek voltak. Bár általában nem szoktam csak úgy – mármint felkérés nélkül – elmenni, és imádkozni betegek gyógyulásáért, ezúttal úgy éreztem, muszáj felkeresnem. Elmentem tehát az egyik délután, és láttam, milyen állapotban van. Úgy … Tovább Bevington naplója XIV. Összehangolt utak »

Bevington naplója XIII. Személyre szabott isteni gondoskodás

Hozzászólás

6. fejezet Szívesen emlékezünk John Wesley-re, és szeretem gyakran felidézni Istentől jövő mondásait és tetteit. A menny minden ereje Isten rendelkezésére áll. Ő csak szól, és az elemek engedelmeskednek akaratának. Milyen igaz: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Ha Istenbe vetett hitünk korlátlan, akkor „amit csak kérünk, megkapjuk”. Ámen! De a Wesley műveiben feljegyzett csodálatos dolgok nem korlátozódnak az ő napjaira, hiszen nekünk ugyanolyan kiváltságaink vannak, … Tovább Bevington naplója XIII. Személyre szabott isteni gondoskodás »

A menny előíze Beszámoló a 2016-os nyári bibliakonferenciáról

Hozzászólás

Szavakkal nem írható le az érzés és a tudat, hogy Jézus Krisztus nem „csak” a keresztig szeretett minket, nem csak főpapi munkájáig, és nem csak „majd” akkor, amikor eljön egy napon az Őt megillető dicsőségben, hanem itt, most, ebben a pillanatban is! Ő nem hagy árván bennünket! Ő szorosan itt van velünk, bennünk, és az Ő szeretete minden percben a miénk lehet! Így már most érezhetjük a menny előízét, és az Ő állandó jelenlétében élhetünk!

Bevington naplója XI. Csodálatos megtérések

Hozzászólás

5. fejezet (folytatás) Az Úr indítása A következőkben Isten néhány csodálatos művéről számolnék be. Szombaton ott maradtam, és az esti prédikáció inkább gyülekezeti dicsérő alkalomba váltott át, alig beszéltem. Vasárnap csak éjfélkor tértünk nyugovóra. Mind a négyen, akik üdvösséget nyertek, egész vasárnap a megszentelődésért imádkoztak. Amikor hétfő reggel hét órakor felkeltem, mind a négyüket a konyhában találtam: egész éjszaka tusakodtak, és az a lány is … Tovább Bevington naplója XI. Csodálatos megtérések »

Bevington naplója X. Az isteni gyógyítás igazságai

Hozzászólás

5. fejezet Mi nem jellemző az isteni gyógyításra? Nem orvosságok általi gyógyulás. Nem képzeletbeli gyógyulás. Nem az akaraterő gyakorlása. Nem a hipnózis hatalma. Nem New Age, nem hókuszpókusz. Nem spiritizmus, nem okkultizmus. Nem hitgyógyászat vagy imagyógyászat; a hit és az ima csak utat nyit a gyógyuláshoz. Nem végleges védelem a halál ellen, csak erőt ad az életre. Nem elbizakodottság, és nem az Isten akaratával való … Tovább Bevington naplója X. Az isteni gyógyítás igazságai »

Csendes megtérés Vallásos háttérből Istenhez

Hozzászólás

Lelki gyógyulásomat nagy mértékben elősegítette Isten kezdeményező szeretetének megértése, amely teljesen független attól, én hogyan viszonyulok Őhozzá. Ez a szeretet ugyanis változhatatlan és megtörtént tényeken alapul. Hatalmas megvilágosodás volt számomra, hogy valójában Isten vonz magához, Ő az, aki kezdeményez, mert Ő előbb szeretett. Az én válaszom csakis viszontválasz lehet.

Százannyi áldás Egy ifjú csendes megtérése

Hozzászólás

Ezután egy közeli városban élő családhoz érkeztünk. A testvér bement beszélgetni a családfővel, engem pedig megkértek, hogy addig várjak kint az előszobában. Nemsokára kijöttek, és a testvér így szólt: „Nos, fiú, itt az apád!” Erre nagyon elcsodálkoztam, de hálát mondtam a szívemben, mert a házigazda is így szólt: „Te leszel mától fogva a fiam!”