Trombiták és csapások

Amikor az evangéliumhirdetés munkája véget ér, az utolsó engesztelés eltörli a bűn lenyomatát és emlékét a szentek testéből és elméjéből. Ez teszi őket alkalmassá arra, hogy megállhassanak az utolsó próbában, egészen Jézus Krisztus eljöveteléig. Új feladatot is kapnak: figyelmeztetniük kell a világot az őt sújtó büntető ítéletekre. Az előző tanulmány már előrevetíttette, hogy a hét trombita és a harag hét pohara (Jelenések 16) ugyanazt az eseménysort mutatja be – ebben a tanulmányban pedig rátérünk az egyes csapások elemzésére.

Mielőtt azonban túlságosan belemélyednénk, szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben – még inkább, mint Jelenések többi részénél – fokozott óvatosságra van szükség a magyarázatnál. Mivel az egyes csapások mibenléte ez idő szerint még nem jelenvaló igazság, az ezekkel kapcsolatos tényleges üzenetet Isten fogja kinyilatkoztatni a csapásokat kihirdetők számára (ld. trombiták átadása Jelenések 8:2-ben). Ugyanakkor jelenlegi ismereteink alapján is lehet valamilyen fogalmunk a csapások jelentéséről.

Egy másik tényező, amit a csapások magyarázatánál figyelembe kell vennünk, hogy pontos megértésükre valójában azoknak lesz szükségük, akik számára Jelenések könyve nagy része már megélt valóság lesz. Így nem kell meglepődnünk, ha a trombitákban, ill. a csapásokban bemutatott jelképek között előrehivatkozásokat is találunk, amelyek helyes értelmezéséhez Jelenések könyvének teljes és helyes ismerete szükséges. Ennek fényében azokat a jelképeket, amelyek később bontakoznak ki Jelenések könyvében, ott azonosítjuk majd teljes terjedelemben, most csak megelőlegezzük magyarázatukat.

Néhány tény

4 + 3 újra

A pecsétekhez hasonlóan a hét trombita is két jól elkülöníthető részre osztható: az első négy trombita viszonylag rövid, pár vers terjedelmű csupán, az utolsó háromról azonban több fejezet szól. Az utolsó három trombitát a „három jaj”-nak is nevezi Jelenések 8:5, így különítve el azokat az előző négytől.

Hatásterület

Az első négy trombita / pohár hatásterülete látványosan megegyezik, melyek rendre:

a föld
a tenger
a folyók és a vizek forrásai
a Nap (és az égitestek)

Ezek közül az első három eredményeként mindenhol ömlik a vér.

Teljes vagy részleges?

Az első négy trombitánál azt olvassuk, hogy az érintett dolgok harmadrésze pusztul el, míg az első négy pohárnál úgy tűnik, teljes a megsemmisülés. Ebből sokan arra következtetnek, hogy a trombiták nem lehetnek azonosak a hét utolsó csapással, hiszen a szöveg szerint nem egyenlő mértékű az általuk végzett pusztítás. Azonban érdemes meggondolni, hogy az első négy csapás sem eredményezhet teljes megsemmisülést, hiszen akkor mi maradna meg az utolsó három csapás idejére?!

Valójában a két leírás összhangba hozható: a trombiták azt hangsúlyozzák, hogy az egyes hatásterületeket csak részlegesen érinti a pusztulás, a poharak pedig azt, hogy az ítélet végleges, és a végeredmény – Jézus eljövetelekor – a teljes megsemmisülés lesz.

Visszatartott szelek

Ahhoz, hogy megértsük az egyes csapásokat, vissza kell térnünk egy fontos részlet erejéig Jelenések 7. fejezetéhez:

„Ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, akik visszatartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.”
Jelenések 7:1-3

Ez a kijelentés egy rettenetes, soha nem látott pusztulást hozó világháborúról szól. A viharos szelek a Bibliában a népek, nemzetek közötti fegyveres konfliktusokat jelképezik (vö. Dániel 7:2). A föld négy szele ennek megfelelően az egész világra kiterjedő háborúra utal. Isten egészen addig visszatartja ezen háború kirobbanását, amíg az elpecsételés végbe nem megy.

Manapság komoly aggodalommal tölti el az embereket az a gondolat, hogy mi lesz, ha kitör egy atomháború. A világ sok országa a tömegpusztító fegyverek olyan arzenáljával rendelkezik, amelyekkel városokat, sőt egész országokat lehet örökre eltörölni a Föld színéről – szinte gombnyomásra. A Biblia félreérthetetlenné teszi, hogy az emberi indulatok ilyen fékevesztett szabadon engedése az elpecsételés befejezéséig nem fog megtörténni – Ő most még visszatartja a szeleket –, utána azonban bekövetkezik a katasztrófa!

Ennek fényében talán könnyebb elképzelni, mi is történhet az első néhány csapás során.

Az első négy csapás

Haggeus 2:6-ot a következőképpen alkalmazza a Zsidókhoz írt levél:

„akinek a szava akkor megrengette a földet, most pedig azt ígérte: Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is. A »még egyszer« pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
Zsidók 12:26-27

Ezen próféciával összhangban az első három csapás a Föld erősségeinek – a világ országainak – megrendítését, a negyedik csapás pedig az ég erősségeinek – Nap, Hold, csillagok – megrendítését írja le.

Ahogy Jelenések 7. fejezetéből láttuk, az elpecsételés lezárásával Isten szabadjára engedi a viszály szeleit, és a felgyülemlett emberi indulatok egy mindenre kiterjedő világháborúban törnek elő, iszonyatos vérontást okozva. Ez a háború valószínűleg semmiben nem fog hasonlítani a korábbiakra. Nem fog évekig elhúzódni. Pár nap leforgása alatt csaknem az egész világ romba dől a tömegpusztító fegyverek korlátlan alkalmazásától.

1. csapás – a föld

„Az első angyal trombitált, és jégeső és tűz támadt vérrel keverve, és a földre záporozott, és a föld harmada megégett, és a fák harmada is megégett, és minden zöldellő fű megégett.”
Jelenések 8:7

„Elment azért az első, és kiöntötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik képmását imádták.”
Jelenések 16:2

A föld Jelenések 13. fejezete alapján az újvilágban feltörő hatalmat jelképezi – élén az Amerikai Egyesült Államokkal. Ez a hatalom az, amely a fenevad bélyegét rákényszeríti az egész világra (Jelenések 14:16). Békét és biztonságot ígér majd az embereknek (1Thesszalonika 5:3), ám ez soha nem valósulhat meg igazán. A világ országai és vallásai között kibékíthetetlen ellentétek vannak, amiket karhatalommal csak ideig-óráig lehet elnyomni. A belső feszültségek kirobbanását Isten ítélete idézi elő.

Isten elpecsételi az övéit – akik nem vették fel a fenevad bélyegét –, a többieken viszont ártalmas fekélyek jelennek meg. Ráébrednek arra, hogy becsapták őket. Fellázadnak és bosszújuk először az ellen a fordul, aki elhitette őket: az első csapás a földet – Amerikát – sújtja. A pusztulás leírhatatlan lesz.

2. csapás – a tenger

„A második angyal is trombitált, és mintha egy nagy, tüzes, égő hegy vettetett volna a tengerbe, és a tenger harmada vérré vált, és elpusztult a tenger élőlényeinek harmada, amiben csak élet volt; és a hajók egyharmada is odaveszett.”
Jelenések 8:8-9

„A második is kiöntötte poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben.”
Jelenések 16:3

A tengert Dániel könyve 7. fejezete, ill. Jelenések könyve 13. fejezete alapján a sűrűn lakott óvilággal – a tágabb értelemben vett Európával – azonosíthatjuk. Ez az a kulturális és hatalmi centrum, aminek eszméi iránt Amerika feltétlen engedelmességet fog követelni (Jelenések 13:12), és a „fenevad bélyege” is ennek az európai hatalomnak a jele lesz.

A második csapás tehát Európát fogja sújtani. A feldühödött népek – érthető módon – szembefordulnak majd a kötelezően követendő értékrend forrásával is, amikor látják, hogy világbéke helyett gyötrelmet okozó fekélyeket kaptak. A pusztulás itt nem csak az embereket fogja érinteni: a kereskedőhajók által jelképezett kizsákmányoló gazdasági rendszer is megdől.

3. csapás – folyók és vízforrások

„A harmadik angyal is trombitált, és leesett az égről egy nagy csillag, amely úgy égett, mint egy fáklya, és a folyók egyharmadára esett, és a vizek forrásaira. A csillag neve üröm volt, és a folyók harmada ürömmé változott, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.”
Jelenések 8:10-11

„A harmadik is kiöntötte poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba, és azok vérré váltak. És hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, te Szent, hogy így ítéltél: mivel szentek és próféták vérét ontották, te is vért adtál nekik inni. Megérdemelték. És hallottam, hogy az oltár ezt mondta: Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.”
Jelenések 16:4-7

A folyókat Jelenések 12. fejezete alapján azonosíthatjuk a „pogány”, vagy – más megközelítésből – nem zsidó-keresztény kultúrkörbe tartozó országokkal. Ide tartoznak pl. a muszlim vagy hindu vallású országok, ill. a kommunista diktatúrák. Ezek az országok egészen más értékrendet képviselnek, mint a nyugati világ, ideiglenesen mégis fejet hajtanak majd a meggyőző bizonyítékok – különösképpen pedig a hatalmi gépezet – előtt. Amikor azonban rajtuk is megjelennek a gyötrelmes fekélyek, elkeseredésükben (vö. „üröm”) elnyomóiknak esnek – azok pedig megtorlásul visszatámadnak.

A 3. csapás azt is hangsúlyozza, hogy ezen népek különös kegyetlenséggel viszonyultak Isten gyermekeihez. Ez a tendencia napjainkban is látható: a kereszténység nagyon sok országban ma is üldözött vallás, és évente ezrek, tízezrek halnak meg hitükért most, a XXI. században is. Isten azonban számon tartja gyermekei életét, és igazságot szolgáltat nekik. Amikor a csapások során kiszolgáltatja az Istent elutasító népeket saját féktelen indulataiknak, részben learatják kegyetlenségük gyümölcsét. De a java még ezután következik…

4. csapás – nap, hold, csillagok

„A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön azok egyharmada, és a nappal egyharmada ne legyen világos, és az éjszaka hasonlóképpen.”
Jelenések 8:12

„A negyedik is kiöntötte poharát a napra, és megadatott annak, hogy az embereket tűzzel tikkassza. Az emberek szenvedtek a nagy hőségtől, és Isten nevét káromolták, akinek hatalma volt e csapásokon, de nem tértek meg, hogy neki dicsőséget adjanak.”
Jelenések 16:8-9

A világtörténelem legpusztítóbb világháborúja söpört végig a Földön – valószínűleg pár nap leforgása alatt. Teljes a zűrzavar. Isten azonban ezúttal nemcsak a Föld erősségeit rázza meg, hanem az egeket is! A Nap, Hold és a csillagok szokatlan módon, baljóslatúan viselkednek. Sötétség borítja a Földet, amikor világosnak kellene lennie, és amikor világos van, olyan égetően tűz a Nap, hogy csak tovább fokozza a fekélyeikben már egyébként is gyötrődő, a világháború szörnyűségeit valahogyan túlélő embereket.

Hogy az emberi tömegpusztító fegyverek használatának következménye lesz-e az ég erősségeinek zavart működése, vagy Isten maga idézi elő ezt a csapást, azt nehéz most megmondani. Mindenesetre egy biztos: az emberek Istent fogják okolni a csapásokért, és azért, hogy nem hozta el számukra a várva várt békét. Sajnos, az érdemi következtetést nem vonják le: a csapások az igazi evangélium elvetése miatt érik őket.

A három jaj

Ha azt gondoljuk, hogy egy totális pusztulást hozó világháborútól nem történhet rosszabb dolog Földünk lakóival, tévedünk:

„Ekkor láttam és hallottam, hogy az ég közepén egy sas repült át, aki nagy hangon így szólt: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a további három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak!”
Jelenések 8:13

Jelenések 12-ben az Egyházat jelképező asszony kap sasszárnyakat. Jelenések 14-ben és Jelenések 18-ban pedig az Egyházat jelképező angyalok repülnek át az ég közepén, hangosan hirdetve üzenetüket. Ebben a versben tehát az Isten gyermekeitől érkező utolsó figyelmeztetést láthatjuk.

A kegyelemidő lezárulása előtt már figyelmeztették az embereket arra, hogy csapások fogják érni őket a fenevad bélyegének felvétele miatt (Jelenések 14:9-10), most azonban még egy utolsó üzenetet át kell adniuk. Ahogyan Mózes sem ment ismét a fáraó elé a 10. csapás előtt, hanem a 9. után, távozóban hirdette ki azt (2Mózes 10-11), ugyanúgy a szentek sem járulnak többé a megátalkodott, gonosz népek vezetői elé. A világháború nyomán keletkező zűrzavarban kapnak egy pár napnyi lehetőséget arra, hogy olyan helyekre meneküljenek, ahol átvészelhetik az utolsó három csapást – ami az eddigieknél is rosszabb lesz! Mielőtt azonban Isten biztonságba helyezné őket a sziklák és erdők rejtekében, még egyszer, utoljára figyelmeztetik a világot: ami ezután következik, azzal végleg megpecsételik sorsukat, és Isten ítélete méltán fogja őket sújtani.

De mégis, mi lehet rosszabb egy világháborúnál?! Valójában csak egy dolog rosszabb az anarchiánál és egymás elpusztításánál: amikor az Isten elleni lázadásban van egység! Az első két jaj (5. és 6. csapás) ennek az egységnek a két egymással teljesen ellentétes arcáról fog szólni, a harmadik jaj pedig arról, hogyan vet véget Isten a lázadásnak.

5. csapás – az első jaj

„Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és neki adták az alvilág mélységének kulcsát. Felnyitotta azért az alvilág mélységét, és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.
A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre, és olyan erő adatott nekik, mint amilyen ereje a föld skorpióinak van. És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmilyen zöldellőt, se semmilyen élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs Isten pecsétje.
És adatott azoknak, hogy ne öljék meg, hanem öt hónapig kínozzák őket, és azok kínzása olyan, mint a skorpió okozta fájdalom, amikor megmarja az embert. Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és kívánnak meghalni, de a halál elkerüli őket.
A sáskák alakja pedig a harcra felkészített lovakhoz volt hasonló: a fejükön aranyhoz hasonló koronák voltak, arcuk pedig olyan volt, mint az emberi arc, és olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, és páncéljuk olyan volt, mint a vaspáncél, és szárnyaik hangja olyan volt, mint a harcra száguldó lovas hadi szekerek sokaságának robaja.
A skorpiókéhoz hasonló farkuk és fullánkjuk volt, és a farkukban volt az erejük, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Királyuk az alvilág angyala volt, melynek neve héberül Abaddón, görögül pedig Apollüón, azaz Pusztító.
Az első jaj elmúlt, íme, ezután még két jaj következik.”
Jelenések 9:1-12

„Az ötödik is kiöntötte poharát a fenevad trónjára, és országa elsötétült, és nyelvüket rágták kínjukban, és káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, és nem tértek meg cselekedeteikből.”
Jelenések 16:10-11

Bár a trombita leírása viszonylag hosszú a poháréhoz képest, a rendkívüli sötétség és a fenevad követőinek rettenetes kínokban való szenvedése mindkettőben hangsúlyos. A trombita felületes olvasása alapján elsőre talán inkább egy horrorfilm juthat eszünkbe, de ha a jelképeket értelmezzük, világossá válik az értelme. Vegyük sorra, mit látunk!

1. Hullócsillag

„Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre…” (Jelenések 9:1) Az égről lehulló csillag bukott angyalt jelképez (vö. Jelenések 12:4; Ézsaiás 14:12). Az első három csapásnál az emberi indulatok tomboltak, a negyediknél a természet borult fel, de ez a kép az ördögi erők minden eddigit felülmúló aktivitását vetíti előre.

2. Mélység

„…és neki adták az alvilág mélységének kulcsát. Felnyitotta azért az alvilág mélységét, és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.” (Jelenések 9:1-2) Az „alvilág” szó meglehetősen terhelt a görög mitológiából származó bibliátlan képzetekkel, az eredeti szövegben a „mélység kútja” kifejezés áll. A „mélység” [görögül: abüsszosz] szó az Ószövetség görög fordításában a vízzel borított, üres Földet, a tenger mélyét, ill. a földkéreg alatti víztározókat jelöli.

Az Újszövetség már inkább jelképes értelemben beszél a „mélységről”. A magát légiónak nevező démoncsapat nem akart a „mélységbe” menni (Lukács 8:31). Ezen kijelentés alapján úgy tűnik, a „mélység” olyan hely, ahol bukott szellemi lények tartózkodhatnak. Ez azonban azért különös, mert – a közhiedelemmel ellentétben – Sátán és angyalai nem a pokolban, vagy a Föld alsóbb részeiben tanyáznak, hanem az ég magasságában:

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.”
Efézus 6:12

Ráadásul Sátán és angyalai jelenleg is nagyon aktívak, az 5. trombitánál ellenben azt olvassuk, hogy a mélység angyala egy kulcsot kap, amivel kinyitja a mélység kútját. Ebből az következik, hogy az a hely, amit kinyit, korábban zárva volt, nem volt ki-bejárás. A Bibliában csak egyetlen olyan helyről olvasunk, ahol bukott angyalok vannak bezárva:

„Mert nem kímélte Isten a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe vetette őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;”
2Péter 2:4

„És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta.”
Júdás 1:6

Ez a két igevers a történelem egy olyan korszakát idézi fel, amiről nagyon kevés információnk van. Itt nem Sátánról és angyalairól van szó, hiszen ők Efézus 6:12 szerint az ég magasságában tartózkodnak, és egyáltalán nincsenek bilincsben. Péter és Júdás a bukott angyalok egy speciális csoportjáról beszél, akik az özönvíz előtti világban „elhagyták lakóhelyüket” (vö. 2Korinthus 5:2). Ezek a mennyei lények kivetkőztek angyali természetükből, és az emberekkel való keveredés által a régi világot teljes romlásba taszították (1Mózes 6:1-7). Isten ezen angyalokat büntetésből a „mélységbe” [görögül: tartarosz] helyezte, ahol teljes reménytelenségben és tétlenségben várják a végső ítéletet.

Amikor Jelenések könyve a „mélységről” beszél, nem egyszerűen Sátánt és angyalait érti alatta, hanem az Istentől való eltávolodásnak egy olyan állapotát, amelyben már semmi nem olyan, amilyennek Isten eredetileg megalkotta. A mélység olyan lények gyűjtőhelye, akik természetüket menthetetlenül és visszafordíthatatlanul eltorzították, tudatosan lázadva fel az Alkotó rendje ellen. Erről a pontról már lehetetlen a visszatérés, nincs semmi remény, csak „az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket” (Zsidók 10:27).

A „mélység” tehát egy velejéig romlott, megtérésre már teljesen képtelen, megátalkodott, istenképűségéből egészen kifordult állapotot jelképez. Az 5. csapás pontosan ilyennek írja le az embereket: Istent káromolták az őket sújtó csapásokért, és „nem tértek meg cselekedeteikből” (Jelenések 16:11).

3. Kemence és füst

„…és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemence füstje…” (Jelenések 8:2b). Jelenések könyve többször is utal Sodoma és Gomora elpusztításának történetére, és itt is ezt látjuk: „Sodoma és Gomora felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a föld füstje, mint a kemence füstje.” (1Mózes 19:28) A füst Sodoma és Gomora esetében a teljes megsemmisülés jele volt, a trombitánál pedig azt jelzi, hogy azok az erők, amelyek ekkor működésbe lépnek, visszafordíthatatlanul a végleges megsemmisülésbe taszítják a megmaradt emberiséget.

4. Sötétség

„…és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.” (Jelenések 8:2c) A mindent beborító sötétséget a trombita és a pohár is megemlíti. A sötétség a világosság hiánya, és arra utal, hogy a gonoszságot eddig még fékező isteni jelenlét végleg megszűnik a világban. Ha eddig volt is valami jó, vagy jónak látszó a fenevad országában, most az is teljesen eltűnik. A gonoszságnak többé semmi nem szab határt, nem bújik többé álarc mögé, hanem megmutatja rút és kegyetlen ábrázatát.

5. Sáskák

„A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre…” (Jelenések 9:3a). Isten sáskajárással büntette meg a parancsa ellen lázadó Egyiptomot (2Mózes 10), de ugyanilyen büntetést ígért saját népének is, amennyiben engedetlenné válna (5Mózes 28:38,42). A hűtlen zsidó népet Isten végül a Babiloni Birodalomnak szolgáltatta ki:

„Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska. Amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, és amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár… Mert egy nép tört országomra, erős és megszámlálhatatlan. Fogai, mint az oroszlán fogai, és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné.”
Jóel 1:4,6

A Babiloni Birodalom által végzett pusztítást a jóeli prófécia egy totális sáskajáráshoz hasonlítja.[Megjegyzés: a különböző rovarok – hernyó, sáska, szöcske, cserebogár – a szótár szerint valójában különböző sáskafajták.] A sáskajárás az Isten beszéde iránti engedetlenség büntetése volt, aminek eredményeként az addig fennálló hatalmi rend megrendült, vagy meg is dőlt. Az 5. csapás ennek megfelelően a fenevad trónját és országát sújtja (Jelenések 16:10) – vagyis alapjaiban ingatja meg a fennálló hatalmi struktúrát.

A fentiek fényében – különösen a jóeli prófécia alapján – az 5. trombitánál bemutatott sáskák nem horrorfilmbe illő, szó szerinti szörnyeket vagy démonokat jelentenek, hanem olyan embereket, akik aktív cselekvői lesznek majd egy sátáni erőktől fűtött mozgalomnak.

6. Skorpiók

„…és olyan erő adatott nekik, mint amilyen ereje a föld skorpióinak van” (Jelenések 9:3b). Jézus az ördögökről beszélt úgy, mint skorpiókról:

„A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által! Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.”
Lukács 10:17-19

A skorpiók tehát ördögi erőkre utalnak, de a látomásban nem skorpiókat látunk, hanem azt, hogy a sáskák ereje volt a skorpiókéhoz hasonló. Ez az erő pedig egy konkrét helyre koncentrálódik: a farokra!

7. A farok

„A skorpiókéhoz hasonló farkuk és fullánkjuk volt, és a farkukban volt az erejük…” (Jelenések 9:10) Ennek a jelképnek a megértése nagyon sok félreértést eloszlat a trombiták kapcsán. A magyarázathoz nem kell messzire mennünk:

„Egy másik jel is feltűnt az égen: Íme, egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje és tíz szarva volt, és a fejein hét korona; és a farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat…”
Jelenések 12:3-4

Az első pontban már láttuk, hogy a hullócsillag bukott angyalokat jelképez – akik között Lucifer volt az első. Jelenések 12:4 azonban nagyon képiesen mutatja be, hogyan érte el Sátán a mennyben, hogy az angyalok jelentős része kövesse lázadásában. A jelkép szerint a „farka” söpörte le a csillagok harmadrészét. Sátán a valóságban hazugságai terjesztésével – hamis propagandájával – érte el, hogy angyaltársai fellázadjanak Isten uralma ellen, és az önjelölt szabadságharcost kövessék. Ősszüleinket is a hazugság és csalás ugyanezen taktikájával állította saját oldalára (ld. 1Mózes 3). Ézsaiás próféta egyértelműen a hazugsággal hozza összefüggésbe a farkat:

„A vén és a főember a fej, a farok pedig az a próféta, aki hazugságot szól.”
Ézsaiás 9:15

Az 5. trombitára vonatkozóan tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az egész ördögi mozgalom egy masszív hazugságra épül – abban van az ereje. Ez a hazugság azonban olyan meggyőző, hogy emberek tömegei sorakoznak fel mögé, sőt az egész fennálló világrendszert megdöntik! Mivel azonban az új rendszer is egy masszív hazugságon alapul, igencsak tiszavirág életű lesz. De erre Jelenések 17. fejezetének magyarázatánál még visszatérünk.

8. Füvek és fák

„És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmilyen zöldellőt, se semmilyen élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs Isten pecsétje.” (Jelenések 9:4) Ha az előző képeket nem szó szerint értettük, akkor vagyunk következetesek, ha a fákat és a füveket is jelképes értelemben vesszük. A fák és a füvek sok esetben népeket, embereket jelentenek (Ézsaiás 2:12-13; 7:2; 40:7). Míg az első csapásnál válogatás nélkül pusztultak az emberek (a füvek és fák), ez a csapás kifejezetten „szelektív”. Itt szó sincs népirtásról. Ez a mozgalom egyértelműen meghatározza, kiket tart ellenségnek: akiknek a homlokán nincs Isten pecsétje.

9. A fenevad trónja

Jelenések 16:10 szerint a pohár a „fenevad trónjára” töltetik ki. A tengerből feljövő fenevadat a 13. fejezetben azonosítjuk pontosan. Ami viszont nyilvánvaló, hogy Amerika ennek a hatalomnak az imádására és az ő bélyegének felvételére fogja majd kényszeríteni az embereket. Más szóval az emberek ezen hatalom értékrendje iránti elköteleződésüket kell, hogy kifejezésre juttassák a „bélyeg” felvételével. Ezt az elköteleződést – a bélyeg felvételét – egyesek a világbékével kecsegtető ígéretekért, mások a haláltól való félelem miatt vállalják.

A totális világháborúban azonban hitelét veszti a fenevad, mivel az ígéretek üresnek bizonyultak. Az emberek tömegei azokat fogják majd nyomorúságuk miatt okolni, akik az ígéretek eszmei, ideológiai alapját biztosították. Ez a viszonylag szűk hatalmi réteg egyben a „fenevad bélyegének” képviselője is, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy Isten pecsétjében részesüljenek. Ez a csapás tehát őket fogja sújtani – a fenevad trónját, hatalmának centrumát.

10. Kínzás

A trombita és a csapás egyaránt rettenetes kínokról számol be. Jelenések 16:10 szerint az emberek „nyelvüket rágták kínjukban”. Ez azért is jelentőségteljes, mert a nyelvet a Biblia legtöbbször a hazugság szólásával hozza összefüggésbe. A fenevad trónjával jelképezett emberek, akik a rendszer ideológiáját szállították, hazugságokkal csapták be az egész világot. Most pedig hazug nyelvük miatt kell kínokat szenvedniük.

A trombita határozottan hangsúlyozza, hogy ezek a kínok – bármily szörnyűek is lesznek – nem halálosak:

„És adatott azoknak, hogy ne öljék meg, hanem öt hónapig kínozzák őket, és azok kínzása olyan, mint a skorpió okozta fájdalom, amikor megmarja az embert. Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és kívánnak meghalni, de a halál elkerüli őket.”
Jelenések 9:5-6

Bármit is jelentsen ez a kijelentés, egy biztos: a fenevad rendszerét és fő képviselőit nem fogja végérvényesen megsemmisíteni ez a csapás.

11. Öt hónap

Bár a kijelentés egy öt hónapos kínoztatásról szól, ez az idő le lesz rövidítve:

„Mert akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.”
Máté 24:21-22

Ez a mozgalom ugyanis – ha kitűzött céljait maradéktalanul megvalósíthatná – nemcsak a fenevad képviselőit, hanem a választottakat is elpusztítaná.

De akkor miért öt hónap? Az ötös szám Sátán száma, mert az őt jelképező kígyó – eredetileg egy szárnyas lény – az ötödik napon lett megteremtve. A sátánisták szimbóluma a pentagramma: az ötágú csillag. Az öt hónap a mozgalom ízig-vérig sátánista ideológiáját jelképezi, amely minden vallást és ideológiát megsemmisítésre ítél – igazat és hamisat egyaránt. A mozgalom azonban nem viheti keresztül terveit, mert a „bűnösök” elszámoltatását félbeszakítja a hatodik csapás. Ezért kerüli el az embereket az – egyébként – biztos halál.

12. A sáskák alakja

A sáskák alakjáról Jelenések 9:7-10 rendkívül szürreális képet fest, ami nyilvánvalóan jelképes. Az egybemosott jelképeket külön-külön kell megértenünk, és akkor összeáll a teljes kép:

harcra felkészített lovak: a felbőszített emberek sokasága
fejükön aranyhoz hasonló koronák: világi hatalmat képviselnek (= királyi erő)
emberi arc: bukott emberekről van szó
asszonyhaj: a mozgalmat egy összefüggő ideológia irányítja és fogja össze
oroszlánfog: a szellemi Babilon ellen lázadnak fel, de ugyanúgy erőszakot használnak, ami Babilon módszere
vaspáncél: már nem hatnak rájuk azok az üres ígéretek, amivel a fenevad elhitette őket, megkeményítették szívüket ellene
száguldó harci szekerek hangja: a mozgalom szinte a semmiből jön elő, és iszonyú sebességgel söpör végig az egész világon
skorpiófarok: az egész mozgalom egy ördögi hazugságon alapul
fullánk: ezt is a bűn, az Isten elleni lázadás hajtja

13. Pusztító

„Királyuk az alvilág angyala volt, melynek neve héberül Abaddón, görögül pedig Apollüón, azaz Pusztító.” (Jelenések 9:11) Az utolsó vers félreérthetetlenné teszi, hogy ez a mozgalom teljesen ördögi indíttatású lesz. Bár nyíltan szembemegy azzal a fenevaddal, amely felett Isten ítéletet hirdetett szentjei által (Jelenések 14:9-11), valójában az embereket mégsem Isten imádatára, hanem az ördögi csalások még sötétebb, lélekpusztító bugyraiba vezeti.

A „Folytatjuk…” elé

A trombita megszólal: Isten gyermekei utoljára figyelmeztetik a világ lakosait arra, hogy ne másokban keressék a bűnbakot, hanem térjenek meg. Ők azonban nem hallgatnak rájuk, és ezzel örökre megpecsételik sorsukat. Isten megtérésre hívó szava soha többé nem szól már hozzájuk, és ezzel az utolsó esélyüket is elveszítik a megtérésre. Elpusztítójuk zászlaja alatt sorakoznak fel. Úgy gondolják, megtalálták problémájuk igazi okát: a vallást gyökerestől kell kigyomlálni a Földről. De ekkor valami rendkívüli dolog történik, amire senki nem számított. És ezzel kezdetét veszi a hatodik trombita / pohár, ami előkészíti az armageddoni csatát.

A következő tanulmányban innen folytatjuk… ■

Sánta János