Máté 28:19 szerint az Atya-Fiú-Szentlélek nevében kell keresztelni?

Ezt a kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni:

a) A Bibliában egyetlen feljegyzés sincs arról, hogy az ősegyházban formulaként használták volna az Atya-Fiú-Szentlélek nevében való keresztséget. Ellenkezőleg, arról van feljegyzés, hogy következetesen Jézus nevében kereszteltek. Erre lehet azt mondani, hogy a tanítványok tévedtek, nem hajtották végre Jézus parancsát. Vagy lehet, hogy másként értelmezték, mint ma a Szentháromsághívők. Vagy…

b) Eredetileg talán nem is így hangzott el. Erre vonatkozóan másodlagos bizonyítékaink vannak csak. Korai egyházatyák (2-3. század), akik idézik Jézus misszióparancsát, következetesen “az én nevemben” kifejezést használják a keresztséggel összefüggésben. Vannak bibliatudósok, akik úgy vélik, hogy a hármas formula egy 3-4. századból származó szövegtorzulás.

c) De tegyük fel, hogy tényleg így hangzott el. Jézus ezzel azt mondta, hogy a Szentlélek ugyanolyan személy, mint az Atya és a Fiú, mert neve van? Ha erre gondolt Jézus, akkor mit kezdjünk a következő igével?

“Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jelenések 3:12)

A filadelfiai győztesek homlokán három név szerepel majd: Jézus Istenének neve (az Atya), Jézus új neve (a Fiú), és az Új Jeruzsálem neve (???). A szentháromságos logika szerint akkor az Új Jeruzsálem is egy személy, sőt, az Atyával és a Fiúval egyenrangú, isteni személy, hiszen neve van, és az Atyával és a Fiúval együtt szerepel a neve, mint harmadik név a filadelfiai győztes hívők homlokán! Természetesen ilyen badarságot nem állítanak még a Szentháromságban hívők sem.

Attól, hogy valaminek a neve együtt szerepel az Atya és a Fiú nevével, még nem jelenti azt, hogy az a harmadik valami egy ugyanolyan isteni személy, mint az Atya és a Fiú.

d) Szerintem a legjobb igei magyarázat a nagy misszióparancsra Péter ihletett (!) pünkösdi beszédében található:

“Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38)

Itt van e három kulcsfontosságú tényező, ami az Istennel való kapcsolat helyreállításának alapeleme – és ami Jézus misszióparancsának is a lényege:

  • megtérés (Istenhez, az Atyához)
  • keresztség Jézus Krisztus nevében (víz által)
  • részesülés a Szentlélek ajándékából (Lélek keresztsége)

Ez a három “név” vagy mérföldkő jelzi minden igazi keresztény útjának kezdetét – megtérés az Atyához, vízkeresztség Jézus, a Fiú nevében, és végül részesülés a Lélek keresztségéből.

e) A vízkeresztségnek egyébként az Ige fényében valóban csak Jézus Krisztus nevében van értelme. A vízkeresztség ugyanis a halálról szól, egész konkrétan a Krisztus halálával és feltámadásával való azonosulásunkról. Sem az Atya, sem a Szentlélek nem halt meg értünk, és nem támadt fel értünk, csak egyedül Jézus Krisztus. A keresztség által az Ő életével és halálával, az Ő tapasztalatával való azonosulásunkat fejezzük ki (l. Róma 6)