Ron Wyatt felfedezései
Ron Eldon Wyatt [ejtsd: vájett] (1933-1999) amerikai aneszteziológus volt, aki életének utolsó harmadában amatőr bibliai régészként munkálkodott. Rendkívüli felfedezései miatt „az adventista Indiana Jones” néven híresült el. Egy ideig tagja volt a Hetednapi Adventista Egyháznak, majd attól különválva is megmaradt az adventista tanítások többsége mellett.
27 éves korában látott egy képet a Life Magazinban, amit Durupinárban (Törökország) készítettek egy hajó formájú tárgyról. Az evangelikál keresztények között terjedő vélemény, hogy ez esetleg Noé bárkája lehet, arra indította Wyattet, hogy ettől kezdve amatőr régészként tevékenykedjen. 1977 és a halála között több, mint százszor utazott a Közel-Keletre, ahol számos felfedezést tett, melyek közül a legjelentősebbek:
- Noé bárkája, a bárka horgonykövei, Noé és feleségének háza és sírja
- Sodoma, Gomora, Cóar, Cebóim és Admá városok valódi helye és romjai; valamint az őket elhamvasztó kénkövek
- A József által Egyiptomban épített gabonatárolók
- Bábel tornyának helye és romjai
- Izrael népének átkelési helye a Vörös-tengeren; a fáraó szekereinek maradványai a tenger mélyén
- A Sínai-hegy (Szaúd-Arábiában); a kettéhasadt szikla; az aranyborjú helye
- Jézus keresztre feszítésének valós helye
- A frigyláda és a szent sátor berendezési tárgyai
Bár a tudós társadalom szkeptikusan fogadja e felfedezéseket, nagy részüket más kutatók is megvizsgálták, és megerősítették Ron Wyatt eredményeit. Bár hitünket nem a látható dolgokra kell alapoznunk, hanem a Szentírás kijelentéseire, a nyitott szívű olvasók számára mégis hiterősítő lehet, ha olyan régészeti felfedezések kerülnek elő, amelyek a Biblia történelmi pontosságát igazolják.
Noé bárkája
Elsőként azzal a felfedezéssel fogunk foglalkozni, ami Ront tulajdonképpen a régészi munkára indította.
Az első felfedezők
1959-ben egy török kapitány, Llhan Durupinar egy csónak formájú tárgyat fedezett fel az Ararát-hegységben egy, a NATO által készített fényképen. Amerikában többen is megvizsgálták a képeket, közöttük Dr. Brandenburger, az Ohio Állami Egyetem professzora, világhírű fotogrammetria-szakértő, aki a képeket tanulmányozva erre a következtetésre jutott:
„Ez a tárgy minden kétséget kizáróan egy hajó. Eddigi pályafutásom során még soha nem találkoztam ehhez hasonló tárggyal sztereó felvételen. Még a tárgy valószínű hossza is megfelelő.”
1960-ban egy amerikai kutatócsoport (Dr. Brandenburger, René Noorbergen kutató, George Vandeman evangélista és mások) ezt követően egy másfél napos expedíciót indított a területre, ennyi idő azonban aligha volt elég bármiféle tudományos vizsgálat kivitelezésére. Dinamit segítségével lyukat robbantottak a szerkezetbe, és bár néhány fagerenda formájú kő előkerült, a következtetésük mégis az volt, hogy ez „csak egy furcsa geológiai formáció”.
Megkövesedett fa évgyűrűk nélkül
Arra számítottak, hogy megkövesedett fát találnak. A fagerenda formájú kövek felfedezése biztató bizonyíték volt. Mivel azonban az anyag nem tartalmazott évgyűrűket, a kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy ez nem lehet fa. De valóban így van? A bibliai özönvíz előtt a mostanitól nagyon eltérő körülmények uralkodtak a Földön:
„…mert az ÚR Isten még nem bocsátott esőt a földre… Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.” 1Mózes 2:5-6
A fában található évgyűrűket az évszakos változások okozzák, tehát egy özönvíz előtti környezetben lehetséges, hogy nem alakultak ki évgyűrűk. A geológusok ma is találnak olyan megkövült fákat, amelyek nem rendelkeznek évgyűrűkkel.
Ron felfedezései
A LIFE magazinban publikált – az expedíció részleteit taglaló – cikk olvasását követően Ron ellátogatott erre a területre. Meggyőződött arról, hogy érdemes további vizsgálatokat folytatnia.
24 alkalommal utazott vissza a területre, ahol fémdetektoros, valamint radarvizsgálatokat végzett, amelyekkel a sár és vulkanikus anyag alá temetett tárgyról egyértelműen megállapította, hogy az Noé bárkájának a maradványa.
Amikor 1977-ben Ron két fiával első alkalommal a helyszínre érkezett, fogalma sem volt, hogy merre keresse a bárkát. Az 1960-as csoportból valók csak annyit tudtak neki mondani, hogy valahol az Ararát-hegytől 32 km-re délre található. Mivel csak három napjuk volt, imádkoztak, hogy az Úr vezesse őket. Ezután taxit fogadtak, és elkezdtek körbejárni a környéken. Egyszer csak a taxi lerobbant. Gyorsan egy kőrakást emeltek, hogy megjegyezzék a helyet. Ekkor a taxi újra működött, így továbbmentek. Ez még kétszer történt meg, és ők mind a három helyet megjelölték.
Másnap Ron visszament a kőrakásokhoz, és körülnézett a környékükön. Megtalálta a bárkát, a bárka horgonyköveit és Noé házának maradványait. Isten csodákat tett, hogy segítse Ront ebben a csodálatos felfedezésben.
A török kormányzat nagy érdeklődést mutatott Wyatt felfedezései iránt, és két kutatócsoportot is küldött a helyszínre. 1987. június 21-én a kutatás eredményeit közölték a legnagyobb török újságban. A területet először Nemzeti Parkká, majd később Nemzeti Kinccsé minősítették. A kormányzat a bárkamaradvány közelében egy látogatóközpontot épített, és több nyelven készült, hivatalos, turistáknak szóló ismertetőfüzeteket készített, hogy a világ minden tájáról érkező emberek megtekinthessék a bárkát.
A bárka formája és méretei
A bárka nyugvóhelye kb. 1920 méterrel a tengerszint felett található, túl magasan ahhoz, hogy egy helyi árvíz bárkájának maradványa legyen. Több mint 320 km távolságban fekszik a legközelebbi tengertől. A kiterjedése megfelel Noé bárkája bibliai leírásának 1Mózes 6:15 alapján: pontosan 300 egyiptomi könyök hosszú volt (157,5 m). Mózes a bárka méreteit az általa ismert egyiptomi mértékegységekkel írta le.
A szélessége nagyobb volt, mint amiről a Biblia említést tesz, mert a bárka oldalai valószínűleg kidőltek, ami el is várható egy ilyen idős bárkától.
A jobb oldali kép a bárka még létező maradványának formáját és körvonalait mutatja. A Szentírás szerint a hajó három szintből állt, és jelenlegi állapota alapján a kép szerinti formájú lehetett.
A következő képeken látszik, hogy a hajó mélyen a környező terepbe süllyedve állt. 1978-ban, amikor Ron hazatért, imádkozott azért, hogy az Úr tegye hozzáférhetővé a hajót. Hazatérve a következő újságcím fogadta: „Földrengés Kelet-Törökországban”. A földrengésben senki sem sérült meg, viszont a föld leomlott a bárka oldalai mellett, sokkal jobban láthatóvá és hozzáférhetővé téve az alakzatot.
Laboratóriumi vizsgálatok
A Ron által folytatott vizsgálatok meglepő eredményeket adtak. A helyszínről vett anyagminták elemzéséből kiderült, hogy a bárka több, napjainkban ismeretlen anyaggal egymáshoz ragasztott farétegből áll. A fákat fémlapokkal és fémszegecsekkel fogatták egymáshoz.
Fémszegecsek százait találták meg a területen, melyekről a laboratórium az alábbi jelentést tette: „Érdekes megjegyezni, hogy a megkövesedett faanyag sokkal több szenet tartalmazott (1.9 %), mint a megkövesedett fém”. Tehát az elemzés pontosan azt tárta fel, ami egy megkövesedett fadarabban (egykor élő anyag) – melybe megkövesedett fémalátétet és fémszegecset (nem élő anyag) ütöttek – megtalálható. A szegecsek vasat, alumíniumot, titánt, mangánt, vanádiumot és krómot tartalmaztak. Mindez azt bizonyítja, hogy a bárka készítői igen magas technológiai tudással rendelkeztek a fémmegmunkálás terén.
Emellett a bárka oldalát képező bordázat függőleges fagerendáit, valamint a fedélzeti gerendákat is azonosították.
A bárkában továbbá egy megkövesedett címert és több ürülékmaradványt is találtak.
A területen található fémek elhelyezkedése egy egymást keresztező vonalak sokaságából álló formát képezett, amely nem volt véletlenszerű. A Geophysical Survey Systems (Geofizikai Földmérő Rendszerek) alelnöke, Joe Rosetta szavait idézve:
„Ez nem egy természetes tárgy. A visszaverődések túl periodikusan jelentkeznek ahhoz, hogy ez egy természetes felület legyen… Ilyennel sohasem találkozhatunk a természetes földtanban… Ez emberi alkotás, bármi is legyen az.”
Később, 1985. májusában Dr. John Baumgardner, aki a Los Alamos laboratórium munkatársa volt, fémdetektorral vizsgálta végig a bárka maradványait, amikor az oldalán egy tökéletesen derékszögű, sem el nem bomlott, sem meg nem kövesedett kovácsolt vasból készült tartókonzolt talált. Magával vitte, és a laboratóriumban, ahol dolgozott, megvizsgálták. Azt találták, hogy a tárgy 91,84 % FE203-as vasat tartalmazott.
Különböző, a helyszínen talált, magnéziumból, mangánból, vasból és fémötvözetből készült tárgyak formájából és vizsgálatából kiderült, hogy azok többségét – a szegecseket és a fémlemezeket is beleértve – a helyszínen öntötték, és még forrón rakták be a helyére, ahol aztán végleges alakjára formálták. A bárka alján nagy mennyiségű fém – főleg mangán – ballasztanyagot helyeztek el a fémmegmunkálás hulladékanyagaiból.
Mivel már csak az oldalfalai állnak a bárkának, és már azok sem teljes magasságukban, a hajó többi anyaga középre beomlott, és ott kisebb dombot alkotott, ahogy azt a következő képen láthatjuk.
Ron Wyatt, hogy megvizsgálja ezt a beomlott részt, egy 15 cm átmérőjű magfúrást végzett a bárka aljában. Belefúrt egy kamrába, ahonnan megkövesedett állatürüléket, macskaszőrt, agancsdarabot, emberi hajat, és ember által készített anyagot hozott fel. Az utóbbi anyag leginkább az optikai szálakhoz hasonlít (optikai szál: egy igen tiszta, néhány tíz mikrométer átmérőjű üvegszálból és az ezt körülvevő, kisebb optikai törésmutatójú héjból álló vezeték.)
Hatalmas horgonykövek és egy síremlék
Ron Wyatt több, óriási horgonykövet is felfedezett néhány mérföldnyire a területtől, a bárka vonalában. Ezeket valószínűleg akkor vágták le, amikor a bárka a szárazföld közelébe ért. Sok közülük rendelkezik nyolc – a horgonykőbe faragott – kereszttel, mely a nyolc, bárkán lévő embert jelképezi, és azt sugallja, hogy a korai keresztények megjelölték ezeket a horgonyköveket. Ilyen köveket a bárka közelében is találtak.
Ron ezenkívül megtalálta Noé és felesége síremlékét, valamint a kőházat is, amelyben valószínűleg éltek. Bár a Bibliában azt olvassuk, hogy Noé a sátrában lett ittas (1Mózes 9:21), az ezen a vidéken élő emberekre a mai napig jellemző, hogy nyáron sátrakban, télen pedig kőházakban élnek. Noéról a szőlőérés idejéről olvashatjuk azt, hogy sátorban tartózkodott.
Beszédes helyiségnevek
A bárka a törökül Cesnakidagnak nevezett hegyen áll, aminek a jelentése: „világvége”. A bárka nyugvóhelye alatti völgyet a törökök „A nyolcak völgyének” hívják, a vízözönt egyedül túlélő nyolc tagú család létszáma alapján. A falu neve, ahol a horgonyköveket találták, Kazan, azaz „A nyolcak helye”. Egy közeli falu neve – „A varjú nem talál helyet” – arra utalhat, hogy Noé itt engedte ki a hollót a bárkából. Egy másik közelben lévő falu neve: „Ahol a kormánylapát megfordult”. Ez azt jelentheti, hogy Noé bárkája itt fordult más irányba és kezdett el lassulni végső megállása előtt.
A bárka maradványai – és csónakszerű formája – a Google Earth-ön is megtekinthető a következő linken: http://goo.gl/maps/qeE35 A bárka felfedezéséről még részletesebb beszámolót találunk az angol nyelvű http://wyattmuseum.com weboldalon.
Tanulságok napjainkra
A mai világban, amikor a tudósok többsége az evolúcióban hisz, és a Bibliát csak mítoszok gyűjteményének tekinti, Isten bizonyságot ad arról, hogy az Ő szava nemcsak az embert átformáló erejében és tanításaiban igaz, hanem történelmi feljegyzéseiben is. Jézus sokszor azért tett csodát, hogy megerősítse tanítványai és mások hitét (János 10:38; 11:15). Ezek a felfedezések azért is kerültek felszínre, hogy e mostani időben, amikor Jézus eljövetele egyre közeledik, teljes szívvel meggyőződhessünk az Ige megbízhatóságáról. Ahogy Szavában, úgy magában az Úrban is teljes mértékben megbízhatunk.
Emellett Noé bárkájának maradványai az eljövendő ítéletről is bizonyságot tesznek. Noé napjaiban a legbölcsebbnek tartott emberek nem hitték el, hogy vízözön jöhet, mivel még addig nem esett eső a földre. Hasonlóképpen, a mai emberek és tudósok – akik az özönvíz történetét mesének tartják – szintén úgy gondolják, hogy Jézus eljövetele csak egy mese:
„Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett; a mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.” 2Péter 3:5-7
Jézus figyelmeztetett, hogy amint Noé napjaiban az emberek elmerültek a mindennapi élet körforgásában, valamint kívánságaik és vágyaik kielégítésében, napjainkban mindez megismétlődik (Máté 24:37-39). Ezt láthatjuk magunk körül és lehet, hogy saját életünkben is. A kérdés számunkra a következő: mi is ebben a közömbös állapotban maradunk, és elpusztulunk a Noé idejében elveszett emberekhez hasonlóan, vagy felismerve a jeleket és az Isten által adott bizonyítékokat, felébredünk?
Nem kell elmennünk a bárka vagy egyéb Bibliai emlék maradványaihoz, hogy Istennel találkozzunk. Valójában Ő a közelünkben, sőt velünk van. Ő hűséges, a hűtlenek mi szoktunk lenni. Adja az Úr, hogy észrevegyük életünkben oltalmazó karját, amely ugyanúgy körülölel minket, mint évezredekkel ezelőtt Noét és családját! ■
G.R.
[Megjegyzés: a konkrét felfedezéssel foglalkozó rész főként külföldi oldalak, illetve egy magyar fordításuk alapján lett összeszerkesztve. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket e forrásoknak.]