Térdprobléma
Feleségemnek, Andinak 10 évvel ezelőtt volt egy csúnya balesete: leesett a padlásról a betonpadlóra, s ennek következtében súlyosan megsérült a térde. Elmentünk az egyik nagyobb kórházba, ahol az orvosok közölték, hogy műteni kell. Feleségem úgy döntött, nem vállalja a műtétet; inkább imádkoztunk és természetes gyógymódokat alkalmaztunk. Szépen helyre is jött a térde; csak néha-néha jelentkezett egy kis fájdalom – így működött évekig.
Az elmúlt egy évben azonban elkezdett súlyosbodni a problémája: a térde néha kiugrott a helyéről, némi ügyeskedéssel azonban helyre lehetett tenni. Csakhogy ezek a ficamok az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak, míg egyszer többé nem sikerült visszatenni. Éppen péntek este volt, és nagyon fájt a térde. Kisfiammal több órán keresztül, késő éjszakáig imádkoztunk enyhüléséért. Másnap reggelre valóban jobban lett, de még mindig fájt.
Feleségem kezdett hozzászokni az új helyzethez. Bár egyik lába megrövidült, mivel a térde nem volt a helyén, valahogy mégis megpróbált létezni vele.
Csábító alternatíva
Egy nagyon közeli barátunknak szintén hasonló problémája volt, és valahogy sikerült kapcsolatba kerülnie a legjobb romániai specialistával, aki tökéletesen megműtötte a térdét. Ez a barátunk felajánlotta segítségét, hogy összehoz minket az orvossal. Feleségem azonban elutasította, mivel bizonyos volt az imameghallgatásban, és abban, hogy az Úr valahogyan válaszol majd.
Nem sokkal később ez a barátunk meglátogatott minket. Másodmagával jött, és – érdekes módon – a társának is ugyanaz volt a problémája; nemrég őt is ugyanaz az orvos műtötte, és még éppen mankóval járt, míg teljesen helyre nem jön. Erről eszembe jutott egy mondás: „Amikor le akarsz szokni a dohányzásról, mindenki cigivel kínál.”
Teljes gyógyulás
Egy péntek este feleségemmel és kisfiammal együtt játszottunk az ágyban, lefekvés előtt, amikor Andi egy rossz mozdulatot tett, és iszonyú fájdalom hasított a térdébe. Ó, hogy bántuk azt a kis játékot! Csak sírt és sírt, míg nagy nehezen el nem aludt. Nagyon szomorú voltam, de tovább imádkoztam. Tudtam, hogy Isten teljesen hatalmában tartja gyermekei életét, még akkor is, ha ezt nem mindig látjuk.
Amikor másnap reggel a feleségem felébredt, a térde tökéletesen a helyén volt, ő pedig ugrándozott örömében! Ó, valóban megéri várni az Úrra, és nem ingadozni a Benne való bizalomban, mert Ő kijelentette, hogy mi az Ő szeme fénye vagyunk (Zakariás 2:8)! ■
Vlad Ardeias (Románia)